A Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén Krisztus tehetetlen szenvedése, eszköztelensége áll előttünk. Ő népének, övéinek akarta adni önmagát, de nem talált megértésre, elfogadásra, bármennyire szerette volna. Próbálta kiprovokálni az emberekből a szebbet, a többet, de mindig falakba ütközött, sőt kegyetlen és gyilkos düh ébredt bennük iránta. Ráadásul még Atyjától is elhagyatva érezte magát. Hasonló érzések ébrednek sokszor bennünk is, amikor aggódva figyeljük szeretteink életét, amikor küzdelmeinkben egyedül maradunk. Tehetetlenül szenvedünk, és úgy érezzük, még Isten is elhagyott bennünket. Fellázadunk ilyenkor: miért történik ez, miért engedi ezt Isten? „Nem lehet a szolga nagyobb az uránál” – ha Jézus ennyire megélte a szenvedést, a gyötrődést, miért lenne ez másképpen velünk?
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria