Vagyunk-e oly szabadok, hogy felülemelkedjünk a világ lelkületén – Püspöki szentmise Balatonszemesen

A szentmise kezdetén Borza Miklós plébános köszöntötte a jelenlévőket.

Az evangéliumban az a szentírási szakasz hangzott el, amikor Jézus a názáreti zsinagógában felolvass Izajás próféta könyvéből: „Az Úr lelke nyugszik rajtam, mert az Úr kent föl engem. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, és meggyógyítsam a megtört szívűeket. Hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadságot a börtönök lakóinak. Hogy hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét…” Majd összetekerte az írást, visszaadta a szolgának, és ennyit mondott: „ma beteljesedett mindaz, amit az imént hallottatok.”

Homíliájában Varga László püspök kifejtette: mindenki ámulatba esett, aztán megszólal egy hang... Nem József és Mária fia ez? Ismerjük gyermekkora óta. Nem lehet az, akire azt mondta, hogy ma beteljesedett az írás.

Akkor Jézus beszél nekik a sareptai özvegyasszonyról s a szíriai Námánról. Mindkettő pogány volt, s mindkettő engedelmeskedett és hitt Isten szavának, s átélte a csodát. Námán megtisztult a leprájától, az özvegyasszonynak pedig nem ürült ki az olajos korsója és a szakajtója addig, amíg éhínség volt.

Varga László úgy fogalmazott: nagyon kiakadtak, mert szembesítette őket a legfontosabbal, azzal, hogy nem hisznek. Ők hitetlenek, miközben a pogányok hisznek. Erre annyira bedühödtek, hogy kivitték a városon kívülre, s meg akarták ölni, le akarták taszítani a szikláról, de még nem érkezett el Jézus ideje, így áthaladt közöttük, és elment.

Mi a legnagyobb akadálya Isten működésének az életünkben? – tette fel a kérdést szentbeszédében a főpásztor. – A gőg, az előítéletek és az ítéletek, melyekből mindig pletyka fakad. A pletykáról azt mondja Ferenc pápa, hogy nemcsak bűn, hanem bűntény, tehát ha valaki bárkiről rosszat mond, megfertőzi a szívét annak, akinek mondta, beleülteti a gyanút a szívébe, és már nem tudja szabad szívvel nézni az embertársát, már nem tudja elhinni, hogy jó, hiszen valaki rosszat mondott róla.

Isten működésének a legnagyobb akadálya a köreinkben – az Egyházon belül is – a pletyka. Rágalmazunk. „Szellemi Csernobil” – láthatatlan és megmérgez mindent. Megmérgezi a szívünket és azok szívét is, akiknek beszélünk – figyelmeztetett Varga László püspök.

„Ne ítélj – mondja Jézus –, hogy ne ítéltess!” Lehet ítélkezés nélkül élni? Erre valószínűleg a jelenlévők azt válaszolnák, hogy nem.

Valóban kell ítéletet mondanunk. Erkölcsi, vagy értékítéletet, mert ki kell mondanunk egy dologról, hogy ez bűn vagy erény, jó vagy rossz. Másképp nem tudjuk jóra tanítani a gyermekeinket. Ítélkezni azonban, vagyis felcímkézni a másik embert, nem szabad

– hangsúlyozta a kaposvári megyéspüspök.

Észre sem vesszük, hogy milyen erővel hat ránk a környezetünk, miközben az lenne a dolgunk, hogy a világ világossága, hegyre épült város, a föld sója és az evangélium kovásza legyünk. A fordítottját látom. Nem mi evangelizáljuk a világot, hanem a világ „evangelizál” minket. S minden további nélkül átvesszük a világ lelkületét, ahol szabad rágalmazni és ítélkezni, sőt.

Vagyunk-e annyira szabadok, hogy felülemelkedjünk a világ lelkületén, s teljesítsük a küldetésünket? Az, hogy így néz ki a világ, a katolikus keresztények sara is, mert nem éljük az evangéliumot.

Sokkal jobban hat ránk a világ lelkülete, mint amennyire mi hatunk az evangéliummal a világunkra, a közvetlen környezetünkre.

Amikor megkeresztelkedtünk, részesedtünk Krisztus papi, prófétai és királyi méltóságában. Minden megkeresztelt katolikus egyszerre pap, próféta és királyi küldetése van. Felfogtuk, hogy milyen csodálatos méltóságunk van? Vagy megtörtént a keresztelés, elfelejtettük, és nem aszerint élünk. Pedig megtörtént, s a keresztség az életünk legnagyobb eseménye. Ennél nagyobb már csak az lesz, amikor színről színre láthatjuk a mennyei Atyát.

A keresztségben elkezdődött az örök, Krisztusban való életünk, amely akkor fog kiteljesedni és beteljesedni, amikor meghalunk és hazatérünk. Jézus azt mondja erről az óráról, a halál órájáról, hogy éppen ezért az óráért jöttem.

Merünk így gondolkozni, hogy az életünk célja, teljessége nem a hosszú élet, az egészségben megélt halál, hanem a mennyek országa?

– tette fel a kérdést prédikációjában a főpásztor.

Forrás: Kaposvári Egyházmegye

Fotó: Kling Márk

Videó: Szerafin Zoltán

Magyar Kurír