Válaszolva az idők jeleire – Luxemburg, Ferenc pápa 46. külföldi apostoli útjának egyik helyszíne

Az első keresztény misszionáriusok a 4. században érkeztek a ma Luxemburgként (hivatalos nevén Luxemburgi Nagyhercegség) ismert területre a mai Németországban található Trier városából. Ezután Echternachból, Luxemburg legrégebbi városából terjedt el a területen a kereszténység, köszönhetően az angolszász misszionárius, Szent Willibrord (658–739) – a „frízek apostola”, Hollandia, Belgium és Luxemburg védőszentje – fáradhatatlan evangelizációs munkájának, aki bencés apátságot alapított.

A középkorban a bencések, a ferencesek és a domonkosok jelentős szerepet játszottak a később hercegséggé vált terület vallási és kulturális életében.

A luxemburgiak erős Mária-tiszteletet alakítottak ki középkorban, amelyet később különösen a Szenvedők Vigasztalója (Consolatrix Afflictorum) tisztelete fejezett ki. 1666-ban,

a pestisjárvány idején a katolikusok a Szent Szűz segítségét kérték, hogy gyógyítsa meg a betegeket, csodatevő erőt tulajdonítva a Luxembourg város Limpertsberg negyedében található Mária-szobornak.

A Luxembourgi Miasszonyunk szobrát később a város székesegyházába vitték át. Azóta az országban évente, a húsvét harmadik és ötödik vasárnapja között tartják az Oktav néven ismert zarándoklatot, amely ma is a legnagyobb vallási esemény Luxemburgban. A kéthetes ünnepségre minden évben több tízezer zarándok érkezik a régióból, akik részt vesznek a körmeneteken.

A 19. századig Luxemburgnak nem volt saját püspöki széke, és sokáig északon a belgiumi Liège-i Egyházmegye, délen pedig a németországi Trieri Főegyházmegye joghatósága alá tartozott. Majd a francia forradalom után, 1801-ben a Metzi Egyházmegye (Franciaország) része lett. 1823-ban területének nagy részét a Namuri Egyházmegyéhez (Belgium) csatolták.

A terület végül 1840-ben vált önállóvá, amikor XVI. Gergely pápa felállította a Luxemburgi Apostoli Vikariátust, majd 1870-ben egyházmegyévé, 1988-ban pedig főegyházmegyévé nyilvánították.

A Szentszék 1891 óta tart fenn diplomáciai kapcsolatokat a Luxemburgi Nagyhercegséggel, 1955-ben pedig apostoli nunciatúrát hoztak létre az országban.

A nagyhercegséget 1985-ben meglátogatta II. János Pál pápa a Hollandiába, Luxemburgba és Belgiumba tett apostoli útja alkalmával (1985. május 11–21.).

Luxemburg erős keresztény hagyományokkal rendelkező ország, a katolikus hit mindig is a nagyhercegség identitásának szerves részét képezte, és a luxemburgiak számára támpontot jelentett, különösen az ország történelmének nehéz pillanataiban, beleértve a két világháborút is. A katolicizmus ma is a többségi vallás az országban.

A Jean-Claude Hollerich SJ bíboros által vezetett Luxembourgi Főegyházmegye katolikusai a  2586 négyzetkilométer területen fekvő ország 672 000 fős lakosságának mintegy 67 százalékát teszik ki; őket követik a protestánsok, akiknek aránya 5 százalék.

A növekvő szekularizációval és a vallásgyakorlás általános visszaszorulásával azonban az elmúlt évtizedekben a Katolikus Egyház befolyása csökkent az országban. Luxemburg etnikai és vallási szempontból egyre inkább sokszínűvé vált, számos vallási kisebbség él az országban, köztük ortodox keresztények, egy kis számú zsidó közösség, és a délszláv háború óta egy egyre növekvő iszlám közösség (2,7%), valamint buddhisták és hinduk.

A 4. luxembourgi egyházmegyei zsinat (1972–1981) óta, melyet a II. Vatikáni Zsinat (1962–1965) szellemében tartottak meg,

a helyi egyház a belső megújulás, az ökumenikus és vallásközi párbeszéd, valamint a modern kultúrához való kapcsolódást célzó új lelkipásztori kezdeményezések előmozdításával próbál válaszolni az idők jeleire.

A Keresztény Egyházak Tanácsa 1997-es megalakulása ennek az erőfeszítésnek a része.

Luxemburgi Nagyhercegség alkotmánya elismeri a szabad vallásgyakorlás és a vallási meggyőződés szabad kifejezésének jogát. Az Egyház és az állam közötti megállapodások az együttműködés különböző formáit hozta létre a szociális és oktatási szektorban (például az állami és magániskolákban a katolikus hitoktatás társfinanszírozása). Kétoldalú megállapodásokat is aláírtak az egyházi alkalmazottaknak nyújtott állami pénzügyi támogatásról.

Forrás és fotó: Vatican News angol nyelvű szerkesztősége

Kuzmányi István/Magyar Kurír