Váljatok Krisztus szíve szerinti papokká! – Papszentelést ünnepeltek Szombathelyen

„Az idei év kegyelmi év a Szombathelyi Egyházmegye számára, mert négy diakónus testvérünket szenteljük az Úr szolgálatára – mondta köszöntőjében Székely János püspök. – Imádkozzunk szentelendő testvéreinkért, hogy a papszentelés kegyelme,

ez a mennyből jövő bőséges kegyelmi eső töltse be a szívüket.

Formálja, alakítsa őket Krisztus szíve szerinti papokká, hiteles papokká, akikben tűz és lelkesedés van. Akik hűségesek a keresztviselés idején is, akik jelei Isten szeretetének és a reménynek ebben a világban.”

Az olvasmányban az Úr Jeremiás prófétához intézett szavai hangzottak el: mielőtt megalkottalak anyád méhében már ismertelek; mielőtt megszülettél volna, felszenteltelek és prófétának rendeltelek a nemzetek javára. Prófétának és papnak lenni nem csak funkció és feladat, ennél sokkal mélyebb titok: a szívünket, az egész lényünket érinti meg – fogalmazott szentbeszédében Székely János püspök.

A Biblia nyelvén valakinek az ismerése rendkívül mély, szerelemhez hasonló megpecsételtséget, egységet jelent. Mielőtt elvesznétek a sok papi teendőben mindig éljétek át, hogy a papság ennél több: Krisztusé lenni, eggyé válni vele – mondta a szentelendőknek a megyéspüspök.

A szentleckében Pál apostol Timótesuhoz írt leveléből hangzott el részlet: ne hanyagold el magadban a kegyelmet, amit a prófétai szó és a kézfeltétel által kaptál.

Székely János felidézte, hogy kispapként sok időt töltött a kápolnában, és egy evangéliumi szakasz mélyen belevésődött: amikor Péter kiszállt a csónakból, és elindult a vízen Jézus felé. Papnak lenni nem természetellenes, de nem is egészen természetes, hanem természetfeletti, mint a vízen járás.

Addig tudok a víz felszínén maradni, amíg a kegyelem emel, amíg Krisztusra nézek.

Éljetek kegyelemben, Krisztusban. Ne hanyagoljátok el a kegyelmet: Isten igéjét, ami táplál, a szentségeket, az imádság lelkületét – buzdította a jelölteket Székely János.

Az evangéliumban azt a részt olvasták fel, amiben elhangzik: amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket. Hogyan küldte az egyszülött Fiát az Atya? Úgy, hogy mindent odaadott, egész önmagát. A keresztig szeretett. Krisztus nem olyan módon lett főpap, nem olyan módon élte a hármas papi küldetést, mint külsődleges feladatot, hanem a lényében lett pontifex, azaz hídverő.

A lényében lett híddá Isten és ember között.

Az első papi küldetést, a prófétait, nemcsak azzal végezte, hogy tanított, hanem benne az Ige testté lett. A legnagyobb prédikációt a kereszten mondta el, a vérével mondta el. A katolikus pap sem azzal lesz az ige szolgája, hogy beszél, hanem az Istenben élt életével. Hirdetjük, hogy Isten valóság, hirdetjük erejét.

A pásztori küldetést nem azzal végezte Krisztus, hogy összegyűjtötte és szervezte az Egyházat, hanem, hogy a testét adja nekünk ételül, és így leszünk Krisztus testévé, Egyházzá. A katolikus pap sem azzal pásztor, hogy szervez, hanem a lényünkben leszünk pásztorok; általunk valósul meg újra és újra, hogy aki Isten akaratát cselekszi az nekünk mind testvérünk, nővérünk, anyánk.

A megszentelés küldetését nem azzal végezte Krisztus, hogy szertartásokat mutatott be. Önmagát áldozta fel a kereszten.

A pap sem csak azzal végzi a megszentelést, hogy misét mutat be, szentségeket ünnepel, hanem önmagát egészen odaszenteli Istennek. Eucharisztia nem létezik a papság szentsége nélkül. Az Eucharisztia nem „olcsó” szentég.

Kell egy ember, aki a maga áldozatával odaszegődik Krisztus áldozata mellé.

Ahhoz, hogy Krisztus jelen legyen a történelemben, valóságosan, szentségi módon, ahhoz kellenek emberek, akik eggyé válnak a keresztáldozatával, akikben ez az titok folytatódik.

Ebben a mélységben éljétek a papságotokat. Legyetek híddá lényetekkel Isten és ember között

– buzdította a négy szentelendőt a főpásztor, majd mindegyikükhöz intézett pár személyes mondatot, felidézve életük egy-egy meghatározó, Isten jelenlétét jelentő pillanatát és a szentelési jelmondatukhoz is fűzött egy-egy gondolatot.

Legyen nyitva az ajtótok és szívetek mindenki előtt, aki Istent keresi – emelte ki Székely János püspök. – Legyetek az igazság bátor tanúi, annak az igazságnak a tanúi, hogy ez a világ nem véletlenül, nem a semmiből van.

Az emberi életnek van oka és beteljesedése. Legyetek annak az igazságnak a tanúi, hogy a Teremtő belerejtett harmóniát és törvényt a világmindenségbe és a szívünkbe, és ez nem ellenünk van, hanem értünk. Legyetek Krisztus hiteles papjai, öröme a mennyei Atyának és a hívek közösségének.

A szentbeszédet követően folytatódott a szentelési liturgia. A diakónusok kifejezték, hogy szabad elhatározásukból szeretnének részesülni az egyházi rend második fokozatában, hogy tiszteletet és engedelmességet fogadnak az egyházmegye mindenkori főpásztorának.

A Mindenszentek litániája alatt földre borultak, kifejezve Isten előtti teljes önátadásukat, majd részesültek az egyházi rend szentségében.

A szentmise végén a Szent Márton-oltárnál imádkozott a megyéspüspök a jubiláns papokért és az újonnan szenteltekért, akik újmisés áldásban részesítették a megyéspüspököt, paptestvéreiket és a híveket.

Székely János püspök köszöntötte az idei évben szentelési jubileumukat ünneplőket: id. Molnár Jánost, akik pappá szentelésének 60., Molnár Árpádot, aki az 50., Merkli Ferencet, Bognár Istvánt és Molnár Szabolcsot, akik 25. évfordulójukat ünneplik.

Tiszteletbeli kanonoki címeket is adományozott a főpásztor: Szent Márton kultuszának ápolásában végzett munkásságáért Aigner Géza letenyei plébános; külsőségektől mentes szolgálatáért, derűs természetéért és imádságos lelkületéért Kiss László körmendi plébános; buzgó lelkipásztori szolgálatáért, a Szily János Látogatóközpont művészi berendezéséért és működtetéséért Perger Gyula székesegyházi plébános kapott tiszteletbeli kanonoki címet.

A megüresedett címzetes dömölki apáti címet Wimmer Roland gazdasági helynöknek adományozta a sárvári plébánián, a sárvári egyházi iskolában végzett odaadó, egyházépítő szolgálatáért és a gazdasági, lelki ügyekben végzett fáradozásaiért.

A szentmise visszanézhető az egyházmegye YouTube-csatornáján.

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Kurír