Váljunk az Úr szentségházává – Lelkidélután Mijo Baradával Kolozsváron

Mijo Barada agronómusként szerzett tudását saját, citrusféléket termesztő földjein kamatoztatja szeretett családja, négy gyermeke és felesége körében. Ebbéli tudását sikeresen átörökítette egyik fiának, aki távollétében is segít neki a gazdaságban, hiszen a horvát, imacsoportokat vezető világi keresztény tanító évente hét-nyolc hónapot missziós utakra szán, mely tevékenységéhez XVI. Benedek pápa áldását is megkapta. Az Ágoston-rend harmadrendi tagjaként végzi áldásos munkáját a lelkigyakorlatok terén, 2012-től az Isteni Szeretet Misszionáriusai Egyesület tagjaként hivatalos formában.

A Rugină Szabolcs és Gabriella szervezésében megvalósuló lelkidélutánon a kolozsvári Szent Mihály-templomban gyűltek össze az érdeklődők.

Lelkigyakorlatain Mijo Barada horvát nyelven hirdeti az örömhírt, ezért szükség volt tolmácsra, a feladatot a szerbiai Vajdaságból érkezett, 33 éve papként szolgáló Mellár József, a több filiát is ellátó törökbecsei plébános, esperes vállalta. A szervezéshez kapcsolódó háttérmunkákban Laczkó István, a Szeged-Csanádi Egyházmegye makói főesperességéhez tartozó Földeák településen szolgáló plébános is közreműködött.

A lelkinap kezdetén az Isteni Szeretet misszionáriusa a békéért való imára buzdított a békétlen, háborúval teli világban. Arra kért, figyeljünk a Boldogságos Szűz szavaira, hogy a háborúk okozta sebek sokakban gyógyulhassanak.  

Éljünk úgy, hogy az Úr szentségházává, az ő hordozóivá váljunk, mert így általunk mások is megismerhetik Jézust, aki rajtunk keresztül cselekedni is tud, hogy mindenkihez eljusson az örömhír. Ő az egyetlen út, mely az igaz életre és békére elvezet.

Emlékeztetett: a szentek közöttünk élő emberek voltak, akik bűnös emberi hajlamaikat le tudták győzni, ezáltal lelkükbe isteni béke költözhetett. Képesekké váltak Isten kegyelmének továbbadására. Mindnyájunk célja a mennyország. Ami nem lehet csak egyéni célunk, főleg annak nem, aki családban él. Családunkban törekedjünk a gyermekek helyes szeretetére, mert céltalanná válhat életük, ha a szülők helytelen szeretetén keresztül nem tapasztalhatták meg Isten szeretetét.

Istennek minden élettel gyönyörű terve van. Keressük és akarjuk teljesíteni Isten ránk vonatkozó tervét. Segítségünkre siet ebben a Szentlélek.

Ennek megértése nem olyan egyszerű, ezért Mijo Barada azt tanácsolta, hogy olvassuk gyakran a Szentírást, tanulmányozzuk a szentek életét, böjtöljünk és gyakoroljuk az irgalmasság cselekedeteit. Ha imával és munkával töltjük napjainkat, a Szentlélek átitatja lelkünket. Ha a világ csábításai fertőznek meg és bűnös gondolatok árnyékolják bensőnket, akkor képtelenek leszünk Isten művének megvalósítására. Sok olyan dolog van, ami nem feltélenül tűnik bűnnek, de mégis akadályozza a jó megvalósulását és annak megtételét. Döntsünk és tartsunk ki Isten akarata teljesítésének szándéka mellett: ezzel megtörjük a gonosz hatalmát. Ha Istennek mondunk ellent, akkor nem részesülhetünk az ő áldásában.

Imádkozzunk, hogy megértsük Isten ránk vonatkozó tervét, akaratát. Ha sebeket hordozunk is, csak akkor számíthatunk gyógyulásra, ha meghajlunk Isten akarata előtt.

A szülők hibát követnek el, amikor gyermekük hivatásának kiválasztását befolyásolni akarják, mert általa Isten akaratát hiúsíthatják meg. Ne kényszerítsük rá szeretteinkre saját akaratunkat. A gyermekek elsősorban Isten gyermekei. Neveljük arra őket, hogy Isten akaratát keressék és tegyék meg. Így a szülők a hit három lépését élik meg: gyermekük igazi, Istentől származó hivatását fogadják el, hálájukkal e felismerésben megköszönik azt, végül saját akaratuk elengedésével hagyják, hogy Isten megdicsőüljön a gyermekben a helyes hivatás kiválasztása által.

Mondjunk gyakran áldást másokra. Az átokkal tönkretesszük mások és a magunk életét. Imáinkkal igazodjunk az eucharisztikus Krisztushoz. Ha elkövettük a bűnt, azt őszinte bánattal a szentgyónásban, annak fajtája és száma szerint tárjuk fel, hogy utána Isten újra megdicsőülhessen bennünk mint szeretett gyermekeiben. Hagyjuk, hogy a szentgyónás által Isten rendet rakjon lelkünkben és újra tisztává tegye azt. Ha imádkozunk érte, Isten újjáalkot bennünk mindent. Éljünk tisztaságban, hogy Isten méltó szentségházává váljunk.

Mijo Barada lelkiekre törekvő, Istenhez vezető előadását követően rövid szünet, majd a rózsafüzér imádsága következett.

Ezután László Attila főesperes, plébános az oltárasztalra helyezte a szentséget, Mijo Barada pedig Istenről mint titokzatosan, a hit misztériumában közénk jövő valóságról beszélt. Kérte a résztvevőket, hogy tiszta lelkükkel járuljanak imáikkal az Úr elé és köszönjék meg életüket a mindenható Istennek. Leginkább azért legyenek hálásak, mert Isten elküldte Fiát, hogy megváltsa bűneiből az emberiséget és utat nyisson számára az üdvösség felé. Jézus halálával és feltámadásával győzedelmeskedett a halál, a bűn és a sátán fölött.

Szabaddá tett bennünket a bűn rabsága alól. Kibékítette a mennyet és a földet, és feltámadása által megnyitotta az eget: az ő keresztje a mi üdvösségünk záloga. Ezért személyre szabott keresztjeinkért legyünk hálásak.

A hit, remény és szeretet felindításával a misszionárius a dicsőséges rózsafüzérről való elmélkedéseivel indította útra a tizedek imádkozását. Az előimádkozók segítségével a tizedekben a lelkinap résztvevői hol románul, hol magyarul kapcsolódtak be.

A szentmise bevezetőjében a Szent Mihály-templom plébánosa azért fohászkodott, hogy Isten ,,kegyelmei által tegye teljessé mindazt, amin ma munkálkodtunk”. A szentbeszédben Mellár József, a vajdasági törökbecsei plébános, a főcelebráns az aznapi evangéliumból (Mk 6, 7–13) alapján kiemelte, hogy Isten eszköztelenül küldi apostolait az örömhír terjesztésére, éppen azért, hogy teljesen Istenre tudjanak hagyatkozni, hiszen „a rendetlen aggodalmaskodás, félelem akadályozná lelki erejüket”. Aggodalmaskodó gondolatainkat hát mi is engedjük el, ahogyan Máté evangéliumában (6,34) is olvashatjuk: „Ne aggódjatok a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról. A mának elég a maga baja.”

A szentlecke (Ef 1,3–14) tanítása szerint mindannyian Jézus fogadott gyermekei vagyunk, ezért a ráhagyatkozás is mindnyájunknak szól.

A hit nemcsak abból áll, hogy tudom, hogy Isten szeret engem, Jézus megváltott minket, a Szentlélek megszentel minket. Isten mindig utánunk nyúl. Kegyelmes és jót akar nekünk, ezért hittel forduljunk hozzá: egész életünket bízzuk rá az ő gondviselésére.

A szentmise befejező részeként a jelen lévő négy pap és Mijo Barada személyesen is megáldotta az áldást kérőket, majd összegyűjtötték a leírt imaszándékokat.

László Attila főesperes szentségi áldással zárta a kegyelmekben gazdag lelkinapot, mely során a szentgyónás lehetősége is mindvégig adott volt.

Mijo Barada megköszönte a lelkidélután alatt segédkező papok munkáját, valamint a Mécses közösségnek és Rapa Eriknek az elhangzott énekeket, dicsőítéseket. Úgy fogalmazott, lassacskán Erdélyben ,,megtanul magyarul”, és ígéretet tett, hogy visszatér a közösséghez.

A tanultak elmélyítése érdekében zárásként elismételte a három pillért, melyre hitünket építeni kell: egy életünk van; egy időnk van arra, hogy elvégezzük küldetésünket; célunk pedig a mennyország.

A beszámoló teljes terjedelemben IDEkattintva olvasható.

Forrás: Romkat.ro

Szöveg és fotó: Bíró Jolán Ilona

Magyar Kurír