Vállaljuk együtt, összekapaszkodva a szétszakítottságot – Ökumenikus ifjúsági imaest volt Budapesten

Az imaest szervezésében – melynek házigazdája Gőbel Ágoston volt – részt vett az Ökumenikus Ifjúsági Iroda, a 72 óra kompromisszum nélkül és a Közös Pont.

A zenei szolgálatot az evangélikus E-hangműhely zenekar végezte.

A fiatalokat énekfüzet segítette abban, hogy a katolikus, református és evangélikus énekekbe mindnyájan be tudjanak kapcsolódni. Az imádság alatt is végig kivetítették a szöveges válaszokat.

A fiatalok igekártyát kaptak az alkalom elején, és miután Szentlélek-hívó énekkel megkezdték az imaestet, bemutatkoztak a körülöttük ülőknek, és egy általuk kiválasztott személynek átadták az igekártyát.

Az imádságot Babos Áron, László Dávid és Hajdú Bálint Kadosa vezette, melyben könyörgések, bűnbánati részek és énekek váltották egymást.

Babos Áron Izajás/Ézsaiás könyvéből, Hajdú Bálint Kadosa pedig Pál apostol Efezusi levelének 4. fejezetéből olvasott igét.

Az imaesten a fiatalok többféle feladatot kaptak. Gombkötő Beáta elsőként arra hívta őket, hogy gondolják át, milyen személyes tapasztalataik vannak arról, hogy szakad az Egyház testi-lelki egysége.

Mi okozhat szakadást közöttünk? – tette fel a kérdést, majd megosztotta egy saját élményét: Rómában ösztöndíjas volt; ők is elmentek a Vatikánba, ahol nagyon jó élményeket szerzett a Katolikus Egyházról. Pár év múlva olasz anyósa lett. A gyereküket evangélikusnak akarták keresztelni, amit az anyós erősen ellenzett tudatlanság miatt.

Arra hívta a résztvevőket, hogy az oltáron lévő szétszakított papír Krisztus-alak darabjaira írják fel a saját rossz tapasztalataikat, majd azt is, ki mit tesz hozzá az Egyház építéséhez.

Ki vagyok ebben a nagybetűs Egyházban? A szakadások mindig is látszódni fognak, de ezekkel vagyunk mi mégis egyek”

– tette hozzá az evangélikus lelkész.

A résztvevők kimentek az oltárhoz, végül kibontakozott egy majdnem teljes Krisztus-alak, melyet az oltár elé helyeztek.

Babos Áron az ökumenikus imahét fő igéjéhez, az Efezusi levél 4,4-hez kapcsolódott.

„Egy a test és egy a lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is”, majd hozzáfűzte az aznapra ajánlott igerészt, mely ennek a folytatása:

Egy az Úr, egy a hit és egy a keresztség.”

„Az előbb láttuk, milyen helyzetbe kerültünk mi, emberek a saját erőnkből, de most azt nézzük meg, Istennek mi a válaszlépése erre, hogyan változtatja meg ezt a helyzetet” – mondta, majd a fiatalokat arra kérte, hogy egy nagy kört alakítsanak ki a kápolnában.

Egy hatalmas fehér papírszalagot tekert ki közöttük, mely szimbolizálta Isten erejét, a bűnbocsát hatalmát és az egységet.

„Amikor azt mondjuk, egy az Úr, nyilvánvalóan Istenre gondolunk, de nem tudunk úgy rá gondolni, hogy ne gondolnánk közben a tekintélyszemélyekre is, a tekintélyre, mely fölöttünk van – magyarázta, miközben a résztvevők maguk előtt tartották a hatalmas papírszalagot.

Amikor kimondjuk Istennek: Te vagy az, Uram, azzal minden más tekintélyt ez alá helyezünk el. Ha nem helyezzük Isten alá az összes többit, nem tudjuk kimondani Istennek, hogy Uram.”

Babos Áron megosztotta, hogy amikor még építész volt, nem tudta ezt teljes szívből kimondani. Tiltakozott a belsője, mert minden más is elöl volt: a munka, az érzelmei, kapcsolatok, helyzetek, amikbe beleragadt, melyek még mindig kényelmesebbek voltak, mint Isten elsőbbségét kimondani, hiszen az változással járt volna. Mint mondta, bizonyos ételek, italok, szerek, tevékenységek is meg tudják előzni Istent.

Isten a tekintélyt akkor szerzi meg, ha aláhelyezzük a vágyainkat.

Ennek a jeleként a fiatalok feljebb emelték a papírt maguk előtt.

Egy a hit: ez azt is jelenti, hogy bízom Istenben, és emiatt engedelmeskedni tudok neki. Ha nem bízom benne, nem tudok engedelmeskedni. „Amikor »rendes keresztényként« éltem, dolgoztam, egyetemre, misére és közösségbe jártam, akkor ez a bizalom, be kellett valljam magamnak, nem volt teljes értékű. Féltem engedelmeskedni, a Jóisten pedig már akkor elkezdett hívogatni, hogy pap legyek. Féltem kimozdulni a megszokott életemből az ismeretlenbe, abba, ami felülmúl engem. Pedig Isten mindig erre hív. Amióta pap lettem, tapasztalom, hogy

Isten minden napra ad erőt. Megtanultam bízni és engedelmeskedni. Jézus akkor is engedelmes volt, ha széttépték”

– magyarázta, és arra kérte a fiatalokat, emeljék a fejük felé a papírt.

Egy a keresztség: ez nem más, mint Isten bűnbocsátó szeretetében való alámerülés. Ha a keresztségem annyit jelent számomra, hogy tartozom egy közösséghez, vagy az csupán egy szép hagyomány, szertartás, akkor még nem tudtam egészen alámerülni a keresztségbe, mely egyszerre a vízzel való keresztelés és a Szentlélekbe való alámerülés – amiben meghalok Krisztussal együtt.

Most, hogy a fejetek fölött tartjátok a fehér lapot, elmerültetek, átélitek, hogy nem tudtok bármit csinálni, nem láttok. Nehéz tartani a lapot, súlya van, de számítani lehet az Atyára, egymásra, nem vagytok egyedül – hangsúlyozta.

Ezután leengedték a papírt, kifejezve az alámerülésből való feljövetelt.

Babos Áron hozzátette: Jézus arra hív, hogy újra és újra, nap mint nap vállaljuk az alámerülést a bűnbocsánatban, a Szentlélekben. Jézus mindennap vállalja ezt értünk. Őt rengeteg mindennel sebezzük, korbácsoljuk. „Ma is sokat szenved Jézus miattunk és helyettünk. Amikor vállaljuk hozzá hasonlóan a gyengeséget, kiszolgáltatottságot, üldöztetést, kényelmetlenséget, akkor vagyunk hozzá és egymáshoz a legközelebb, és akkor tudunk azokhoz az emberekhez is közel kerülni, akik még nem ismerik Krisztust. Ez a megtörtség, kiszolgáltatottság ott van az életemben.

Vállaljuk együtt, összekapaszkodva ezt a megtörtséget, szétszakítottságot Jézussal együtt, így leszünk egy test és egy lélek

– biztatott.

A fiatalok ezután együtt imádkoztak, és elmondták az apostoli hitvallást.

Személyesen áldást kérhettek a papoktól és a lelkészektől, égő gyertyáikat pedig kivihették az oltárra a Krisztust szimbolizáló gyertya mellé.

Az alkalom végén imádkoztak a békéért, könyörögtek az egységért, a harcban sérültek gyógyulásáért, a hadifoglyokért, a menekültekért.

Az esemény végén a Közös Pont koordinátora invitálta a résztvevőket a Közös Pont fesztiválmisszióra. Elmondta, a fesztiválokon sátraikban várják a bulizó fiatalokat beszélgetésre. Március elsejéig lehet jelentkezni önkéntes segítőnek a https://kozospontsator.hu/ oldalon.

A 72 óra kompromisszum nélkül koordinátora pedig az október második hétvégéjén megrendezendő programot hirdette. Ezeken az alkalmakon 7-8000 fiatal szokott részt venni. A 2026-os alkalomra résztvevőket és önkénteseket is várnak. Jelentkezni a https://72ora.hu/ oldalon lehet.

Szeretetvendégséggel és társasjátékozással zárult a program, melyet negyedik éve szerveznek meg a fiatalok számára.

Fotó: Lambert Attila

Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír