Valóság vagy fikció Jálics Ferenc magyar jezsuita szerepeltetése A két pápa című filmben?

Akik a hetekben megtekintették A két pápa című filmet, tapasztalhatták, hogy az alkotásban többször is feltűnik Jálics Ferenc SJ alakja. A vonatkozó jelenetek azt villantják fel, hogy a hetvenes évek Argentínájában tevékenykedő magyar jezsuita miként költözött a Buenos Aires-i nyomornegyedbe, hogy teológusként így fejezze ki szolidaritását a szegényekkel. A jobboldali katonai junta emberei azonban baloldali gerillának bélyegezték őt és társát, ezért elfogták, megkínozták, majd hat hónapig börtönben fogva tartották őket.

Miután Jorge Mario Bergogliót 2013-ban megválasztották pápának, a világsajtó arról kezdett cikkezni, hogy a bíboros a jezsuiták korábbi argentínai vezetőjeként milyen szerepet játszott a jobboldali diktatúra idején történtekben, jól kezelte-e rendtársai ügyét, netán az ő tevékenysége is hozzájárult-e rendtársai meghurcolásához. A film idézett epizódja is ezt állítja a középpontba, ám mivel a kérdésben ellentmondó értelmezések láttak napvilágot, az ügyben nehéz tisztán látni. Egy azonban bizonyos: az egykori fogság sajátos módon olyan gyümölcsöket termett, amelyek máig ható módon gazdagítják nemcsak Jálics Ferenc, de rajta keresztül sok más ember életét. A jezsuita ugyanis a rabsága idején szerzett hatásokból, élményekből táplálkozva fejlesztette ki világszerte ismert és alkalmazott szemlélődő lelkigyakorlatos módszerét, sokakat megnyitva korábban nem tapasztalt mélységek felé.

A jelenleg 92 esztendős Jálics atya aktív éveinek lezárultával ma Magyarországon él és – a rend szép megfogalmazása szerint – „imádkozik az Egyházért és a [Jézus] Társaságért”.

*

A filmben tárgyalt ügyről a magyar jezsuita a következőket írta korábban a német jezsuiták honlapján: 

„1957-től Buenos Airesben éltem. 1974-ben egy rendtársammal az Evangéliumtól indíttatva, és hogy felhívjuk a figyelmet a borzasztó szegénységre, egy favellára, nyomornegyedbe költöztünk Aramburu érsek és Jorge Mario Bergoglio provinciális engedélyével. Onnan jártunk az egyetemre tanítani.

Az akkori polgárháborús helyzetben a katonai junta néhány év alatt körülbelül 30 ezer embert, baloldali gerillát és ártatlan civilt gyilkolt meg. Kettőnknek a nyomornegyedben sem a juntával, sem a gerillákkal nem volt kapcsolatunk. Helyzetünk azonban az akkori általános információhiány, tudatos dezinformáció közepette az Egyházon belül is félreérthető volt.

Egyik világi munkatársunkkal amiatt szűnt meg a kapcsolatunk, hogy a gerillákhoz csatlakozott. Miután őt háromnegyed évvel később a junta katonái elfogták és kivallatták, megtudták, hogy korábban kapcsolatban volt velünk. Feltételezve, hogy közünk van a gerillákhoz, bennünket is letartóztattak. Ötnapi vallatás után a kihallgatást vezető tiszt ezzel bocsátott el bennünket: »Atyák, maguknak semmi bűnük nem volt. Gondoskodni fogok róla, hogy visszatérhessenek a szegénynegyedbe.« Számunkra megmagyarázhatatlan módon ennek ellenére további öt hónapon keresztül összekötött kézzel és bekötött szemmel tartottak bennünket fogva. Azzal kapcsolatban, hogy ezekben az eseményekben P. Bergoglio milyen szerepet játszott, nem tudok állást foglalni.

Szabadulásunk után elhagytam Argentínát. Csak több évvel később volt lehetőségünk arra, hogy P. Bergoglióval, akit időközben Buenos Aires érsekévé neveztek ki, megbeszéljük az eseményeket. Utána nyilvános szentmisét mutattunk be közösen, és ünnepélyesen megöleltük egymást. A történtekkel kiengesztelődtem, és a magam részéről az ügyet lezártam. Ferenc pápa szolgálatára kívánom Isten gazdag áldását!”

Forrás: Jezsuita.hu

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír