Van kivezető út, a talpra állás lehetősége – Húszéves a Lea anyamentő otthon

Sajgó Szabolcs SJ és Vigyázó Miklós kanonok, a  budapest-angyalföldi Babér utcai templom akkori plébánosa hozták létre 2005-ben azt az alapítványt, amely támogatta a leányanyákat befogadó, bérelt ingatlanban működő intézményt. Majd a megváltozott törvényi intézkedések miatt a fenntartó szerepét 2008-ban a Székesfehérvári Egyházmegye vette át. Német kapcsolatok segítségével 2011-ben felépítették azt az otthont, ahol most a bántalmazó kapcsolatokból menekülő anyák és gyermekeik élnek.

Spányi Antal püspök beszédében megemlékezett az alapítókról, akik egy olyan otthont álmodtak meg, ahol támaszt, menedéket találnak a rászoruló édesanyák. „Fontos az élet védelmét hirdetni, de tenni is kell azért, hogy az ilyen helyzetbe került anyáknak legyen segítsége. Köszönet mindazoknak, akik ezt az elgondolást szívükön viselték, és létrehozták az intézményt. Köszönet mindazoknak, akik itt dolgoztak, segítettek, akik üzemeltették a létesítményt, és akik rá merték bízni magukat és gyermekük életét a Lea gondoskodására. Megköszönte Hajdu Ferenc helynöknek, püspöki biztosnak a lelkek megmentéséért végzett szolgálatát. „Az elmúlt húsz évben itt sokan kaptak oltalmat, képzésben részesültek, az itt kapott önzetlen szeretet által sebeikből gyógyulhattak, és lehetőséget kaptak életük rendezésére. Isten áldása legyen mindenkin, aki ezért az otthonért, az itt lakókért bármit is tesz vagy korábban tett!”

A Lea Otthont, a várandós, gyermeküket egyedül nevelő édesanyák felkarolását Domján Kati álmodta meg. Az ünnepségen sok év személyes belső érintettségéről beszélt, hogyan is indult el 21 évvel ezelőtt egy Tisza-parti tárbortűz mellett az anyamentő otthon gondolata. A hatgyermekes édesanya egy tanulmányt olvasott éppen, amely felvázolta, milyen mérhetetlenül magas a tinédzserkorú lányok abortusza Magyarországon. Ezek az ijesztő számok indították el azon az úton, amely életre hívta és tettekre késztette, hogy saját családi ingatlanukban megkezdődhessék a Lea története. „Nem hiszem, hogy az érdemeinken múlik az, hogy hol vagyunk. Elgondolkodtam azon, hogy azok a gyerekek, akik mondjuk tíz éve a Leában születtek, vagy az én unokáim hol vannak, miként élnek, mi történik velük. Mit tanulnak, mi áll előttük? Egyik gyereknek sem érdeme, hogy itt vagy ott van, a miénk sem, azt gondolom. Eleinte volt egy mottónk Sajgó Szabolcs atya verséből: »Ami igen és igen, és igen újra mindenekre és reád.« Nem tudunk többet tenni, mint a talentumainkkal a lehető legjobban gazdálkodni, és akik körülöttünk vannak, azoknak segítünk használni talentumaikat. Ha semmi más nem történne itt a Leában, csak az, hogy a mindenféle helyzetekből kiemelt anyák nyugalomban és védettségben együtt tudnak lenni a gyerekeikkel, ezt is tudjuk, milyen nagy nyomot hagy a gyerekekben. Legyenek áldottak, akik helyet találnak itt.”

Bedő Nóra, a Lea Alapítvány elnöke is visszatekintett a kezdeti időszakra, és arról beszélt, a valódi változás mindig belül kezdődik, és sohasem történik meg kapcsolódás nélkül. Az ember sohasem önmagában gyógyul, hanem a másik tükrében és bizalmában. „Láttam szenvedést, kilátástalanságot, de láttam csodákat is. Nőket, akik elhagyták a bántalmazó kapcsolatot, akik új életet kezdtek, új szakmát tanultak, és gyerekeikkel együtt képesek lettek önállóan megállni a helyüket az életben. (…) Köszönöm mindazoknak, akik velem együtt hittek ebben a küldetésben: az alapítóknak, a munkatársaknak, az egyházmegye dolgozóinak, az önkénteseknek, hogy ez az otthon húsz éve működhet. Köszönet az anyáknak, akik mertek segítséget kérni, változtatni, és akik nap mint nap újra és újra felállnak nehéz helyzetükből. Legyen ez az otthon még sokáig a remény szigete mindazoknak, akiknek a legnagyobb szükségük van rá.”

A Lea Otthon munkatársai egy megható és sok örömet sugárzó fotóösszeállítással mutatták be, hogyan élnek az anyák a gyerekeikkel az otthonban, milyen lehetőségeket kaptak, hogy életüket kézbe vegyék, önállóan folytatni tudják.

Az ünnepség zárásaként volt leás lakók is küldtek néhány szívhez szóló, buzdító gondolatot a bentlakóknak, és természetesen a hála és köszönet szavait a segítőknek, hogy talpra álltak, és folytatni tudták életüket.

Spányi Antal püspök az ünnepség után megáldotta a Lea Otthon új részlegét, a két kivezető otthont.

Az ünnepségről szóló beszámoló teljes terjedelemben ITT olvasható. 

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Szöveg és fotó: Berta Kata

Magyar Kurír