Mire tanít az igazság? – Tudományterületek közös válaszkeresése a KATTÁRS-on

A kaposvári püspöki palota dísztermét népes hallgatóság töltötte meg a KATTÁRS nyitónapján rendezett hagyományos konferencián.

Baritz Sarolta Laura OP közgazdász és Pigler Mónika Míra OP filozófus Emberközpontú gazdaság: Ki az ember a gazdasági viszonyok közepette? című előadásukban az emberközpontú közgazdaságtan alapjait, valamint az emberről, a közjóról és a jóról vallott teológiai és filozófiai felfogást járták körül, szembeállítva azt a tisztán anyagi és utilitarista szemlélettel. Az általuk bemutatott felfogásban

az ember nem eszköz vagy erőforrás, hanem cselekvő alany, a gazdasági élet alapja, motorja és célja.

Nem csupán fogyasztó vagy munkaerő, hanem test és lélek egysége, akinek életében az erkölcsi és spirituális értékek is fontosak.

Míra nővér a katolikus teológia emberképét ismertetve rámutatott: az ember a Szentháromságos Szeretetisten képére teremtetett, szeretetközösségre hivatott. Krisztusban feltárul istengyermeki identitása, és az ember végső célja a krisztusi emberré válás, a megistenülés. Ez a cél meghatározza döntéseit, kapcsolatait, munkáját és társadalmi működését.

Laura nővér az Egyház társadalmi tanítására mutatott rá:

az emberközpontú gazdaság legfőbb célja a közjó, amely az egyén és a közösség javát egyaránt jelenti.

Az emberi kiteljesedés nem a fogyasztásban vagy az élvezetekben, hanem céljainak megvalósításában, az erények gyakorlásában, a társas kapcsolatokban és a lelki életben valósul meg. A közjóhoz ezért az anyagi szükségletek – így a lakhatás és az étkezés – biztosítása mellett az oktatás, a kultúra, a vallás, a jövő nemzedékek érdekeinek védelme, a környezet, a béke és a rendezett társadalmi élet is hozzátartozik.

Míra nővér a boldogságot az ember szeretet iránti vágyával kapcsolta össze.

A szeretet nem pusztán érzelem, hanem szabad döntés: jót akarni a másiknak.

Az önzés, a hatalom-, birtoklás- és élvezetvágy akadályozza ezt, ezért az embernek a jó gyakorlásával és Isten kegyelmével kell növekednie az erényekben. A teljes boldogság Istenben valósul meg, a szeretet gyümölcse pedig a béke.

A jó fogalmáról szólva az előadók Aquinói Szent Tamás természettörvényére utaltak, amely szerint az ember alapvető hajlama a jóra irányul. A teremtésben minden létező jó, szép és igaz, a javak között pedig megkülönböztethető a hasznos (bonum utile), a gyönyörködtető (bonum delectabile) és a tisztes, erkölcsi jó (bonum honestum). Ez utóbbit az ember nem hasznossága miatt, hanem önmagáért kívánja. A rossz ezzel szemben a jó hiánya és rombolása. A természettörvény az emberbe írt isteni törvényként az élet védelmére és továbbadására, az igazság keresésére, a közösségi életre, a jó megismerésére és megvalósítására, valamint az igazságosságra irányít.

Míra nővér Jeremy Bentham utilitarizmusával szembeállítva az erényetikát hangsúlyozta. Míg az utilitarizmus a lehető legtöbb ember legnagyobb boldogságát tekinti célnak, az erényetika középpontjában az ember kiteljesedése áll. Az ember nem pusztán az élvezetek alanya, hanem test és lélek egysége, aki a közösség szolgálatában, a közjóért és mások javáért végzett munkában, valamint a szeretetben való önátadásban találhatja meg önmagát. Az előadás zárógondolata a Gaudium et spes tanítását idézte: „az ember […] teljesen csak akkor találhat önmagára, ha őszintén elajándékozza magát”.

Révay Edit OCV szociológus, kapcsolódva a 30 évvel ezelőtti Igazságosabb és testvériesebb világot című körlevélhez, társadalmi helyzetképet adott az 1996-os állapotokról. Rámutatott: a szegénység a gazdasági, kulturális és társas, kapcsolati tőke együttes hiányát jelenti. Okai között ott van a munkanélküliség, ami az identitás, önbecsülés válságát eredményezheti, magával hozza a családi, baráti kapcsolatok szétesését, a társadalmi kirekesztődést.

Mára a magyar társadalom erősen elöregedő tendenciát mutat, ugyanakkor az átlagos életkor folyamatosan növekszik. Csökken a még nem és már nem dolgozókat eltartó munkaképes réteg. Kitolódik a munkában töltött idő, a foglalkoztatottsági ráta emelkedése mögött nem a munkaerőpiacra belépők száma áll, hanem az, hogy az emberek anyagi vagy egyéb okokból egyre tovább dolgoznak. Bár 2010 és 2025 között a foglalkoztatottak aránya erőteljesen növekedett, de komoly gondot jelent, hogy a munkanélküliek egyharmada továbbra is tartósan munkanélküli. Az elmúlt évtizedek állami ösztönzésének köszönhetően minden iskolatípusban nőtt a végzettséggel rendelkezők száma.

A kiszolgáltatott csoportok ma is a gyermekek, az idősek, valamint a fogyatékossággal és tartós betegséggel élők. A nyugdíjasok és tartós betegek reáljövedelme drasztikusan csökkent a kiadások – gyógyszerek, ellátás – emelkedése mellett, amit a magány és a láthatatlanság terhe is nehezít. Változnak a családi struktúrák: a házasságkötési hajlandóság hullámzó, míg a bejegyzett élettársi kapcsolatok száma 2010 és 2025 között folyamatosan nőtt. Megjelentek új kapcsolati formák, tudatosan gyermektelen párok, azonos nemű párkapcsolatok.

Az új társadalmi és etikai kihívások között Révay Edit az elmagányosodást és individualizmust említette. Felerősödött az egoizmus, a kapcsolatok áttevődtek a virtuális térbe, és felmerül a személyes méltóság, valamint a másik iránti tisztelet relativizálódása. Megjelent a mesterséges intelligencia kontroll nélküli használata, ami az emberi és közösségi kapcsolatok hiányát igyekszik kitölteni.

Az áltudományok és a tudomány társadalomra gyakorolt hatásáról beszélt Tuboly Ádám tudományfilozófus. Egy orvosi eset kapcsán mutatta be, milyen módon tudják a tudományos haladást megállítani a tudományra kívülről érkező hatások, áltudományos jelenségek. Felvetette a problémát, vajon szerencsés-e, ha pusztán belső evidencia határozza meg a tudomány haladását, nem kerül-e a szcientizmus csapdájába, nem veszíti-e el kapcsolatát az emberekkel, nem válik-e dogmatikussá? Az előadó úgy véli, a tudósok részéről kritikai nyitottság a kívánatos. Ez segít többek között felismerni, hogy az áltudmányokban is lehet érték.

Ezeket négy pontban gyűjtötte össze. Az áltudomány tükröt tarthat a kutatónak, mutatva annak hibáit. Jelenthet motivációt, inspirációt. Az „áltudós” nincs kötve a tudomány szigorához, támaszkodhat mítoszokra, ez hosszú távon a tudomány számára is hasznossá válhat. Lehet az áltudomány kapudrog. Például a kriptozoológia mint „kaputudomány” felkeltheti a fiatalok érdeklődését. A tudomány erre építve tovább viheti valóban tudományos irányba. Az áltudomány bírhat szociológiai értékkel is: mint a tudomány „árnyéka”, kiemelheti még inkább a tudománypártiság értékét. Van az áltudományban is kutatási vágy, sokan próbálnak erre rácsatlakozni, erősödik a vágy a tudomány művelésére.

Minél több az áltudós, annál nagyobb a tudomány presztízse.

Endrédy Balázs pszichológus előadásában azt mutatta ki adatokkal alátámasztva, milyen módon gyógyító hatású a spiritualitás és a vallásosság, szemben például Freuddal, aki a vallásosságot „kollektív kényszerbetegségként” írta le, illetve a vallásos emberek félelmével, akik azt gondolják, a pszichlógia leleplezi a vallásosságot.

Az előadó ránézett arra, milyen kapcsolatban van a vallásosság és a pszichoterápia. Az előbbi célja az ember elvezetése az üdvösségre, az utóbbié az ember pszichés gyógyulása. Rámutatott, a kettő hatásában gyakran keresztezi egymást. Így például az, akit a terápia felszabadít, hogy jobban tudjon szeretni, halad az üdvösség felé, illetve válságos élethelyzetekben komoly erőforrás tud lenni a vallássosság.

Az előadó rákérdezett arra, miért lesz vallásos valaki. Ha belső motiváció vezeti, akkor az istenkapcsolatát szeretné építeni, ha inkább külső célok, akkor a vallásosság eszköz számára egyéni törekvések elérésében – gyógyulás, jobb eredmény, siker – vagy lehetőség „jó fej emberek” társaságában lenni.

A pszichológus megállapította, kutatási adatok alapján bizonyítható, a vallásosság ellenállóbbá teszi az embert, betegségben gyorsabban tud gyógyulni. Vallásgyakorlati formák, például az imádság, kontrollt vesztett időszakban – például halálos betegség diagnózisa – segít visszatalálni az önuralomhoz. Kimutatható a vallási közösség, a társas kapcsolatok egészségmegőrző hatása, a társas támogatás valódi védőháló. A vallásos ember értelmet tud találni a szenvedésben. A vallásosság megküzdési erőforrás, érzelmi megterhelés esetén nagyobb rezilienciát biztosít. A vallásosság védőfaktor mentális betegségek esetén, csökkenti a szerhasználatot, az emberek így egészségesebben étkeznek, többet mozognak, kevésbé élnek kockázatos szexuális tevékenységgel. Összegezve megállapította,

a vallásosságnak sok gazdagító formája van, amikor erőforrást jelent, kihat társas kapcsolatainkra, arra, ahogy önmagunkhoz viszonyulunk.

Varga László püspök központi kérdése az volt, mit jelent igazságban szeretni, és hogyan kapcsolódik össze az igazság, a szeretet és az irgalmasság a társadalmi igazságossággal. Jaime Sin bíboros és XVI. Benedek gondolataira utalva az előadó hangsúlyozta: igazság nélkül a szeretet érzelgőssé válik, szeretet nélkül pedig az igazság embertelenné lehet.

Az irgalmasság a konkrét ember szükségére válaszol, a társadalmi igazságosság pedig azokat a strukturális okokat is keresi, amelyek szegénységhez, kirekesztéshez és egyenlőtlenséghez vezetnek.

A változás az egyén szívében kezdődik. Az evangéliumnak át kell alakítania az embert, hogy felismerje és legyőzze saját előítéleteit, félelmeit, gőgjét és ítélkezését, és a másikban testvért tudjon látni. Ez a közéletben is felelősséget jelent: a keresztényeknek a párbeszédet, a tiszteletet és a társadalmi békét kell szolgálniuk. Tudatos erőfeszítéseket kell tenniük, kezet nyújtani, közös pontokat találni, nézetkülönbségeket egymás megalázása és démonizálása nélkül kezelni. 

Az igazságban való szeretet ezért nem állhat meg az egyéni jócselekedeteknél.

Az Egyháznak meg kell ismernie a társadalmi valóságot, szembe kell néznie saját közönyével, és fel kell lépnie az igazságtalan struktúrákkal szemben is. 

Az Egyház történetében ennek nagy hagyománya van, ez ma is arra hívja az Egyházat, hogy az igazságot és a szeretetet együtt képviselve keresse a közjót és álljon a társadalom peremére szorultak mellé.

Az előadókat Gárdonyi Máté egyháztörténész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának tanszékvezető tanára mutatta be. A konferenciát fórum és beszélgetés zárta az előadókkal.

Fotó: Merényi Zita

Trauttwein Éva/Magyar Kurír