Varga László püspök volt a „Miért hiszek?” kaposvári beszélgetéssorozat első vendége

A Szent Család elnevezés számunkra meghitt, bensőséges nevet tükröz. Szeretnénk, ha az ide járó gyermekek és szüleik igazi családi közösséget alkotnának. Ehhez fontosnak tartjuk, hogy azokat a szülőket is, akik még nem járnak a hit útján, megismertessük azzal, hogy mit jelent hinni – mondta el a kezdeményezés kapcsán Molik Edit óvodavezető.

A programsorozat első vendégeként január 26-án Varga László kaposvári megyéspüspök beszélt hitről, kereszténységről, hivatásról és a Gondviselésről.

A kérdésre, hogy miért hiszek, az első válaszom: mert ember vagyok – mondta a főpásztor. – Ugyanis minden ember vallásos lény. Az is, aki azt mondja, hogy ateista, és tagadja Isten létét.

„Én egy olyan diktatúrában kaptam a hivatásomat, amely deklarálta, hogy ateista ideológia mentén szervezi a társadalmat... Ha nincs Isten, akkor csinálunk magunknak, kitalálunk magunknak istent, vagy magunkat tesszük meg annak. Az ember alapból vallásos lény – azért, mert nem magát alkotta.

Azért hiszek, mert nem én találtam ki magamat. Valaki kitalált engem, valaki megteremtett engem, valaki elindította az életemet, valaki megtartott, és valaki vár engem.”

Ha a vallástörténeteket nézzük, akkor föl kell tennem magamnak azt a kérdést, hogy miért Jézus Krisztusban hiszek, hiszen rengeteg vallás van. A vallásoknál közös, hogy valahogyan el akarnak jutni a transzcendenshez, az ismeretlenhez, egy hatalmas erőhöz, egy alkotóhoz, egy természetfölötti lényhez, és ehhez különböző technikákat találnak ki: áldozatokat mutatnak be, a testükkel különböző gyakorlatokat végeznek, hogy valahogy az ember kapcsolatba tudjon lépni a természefölöttivel. Ez minden vallásra jellemző, kivéve a kereszténységet.

A kereszténység az egyetlen vallás, amelyik azt mondja, hogy nem nekünk kell eljutni az Istenhez, hanem ő jutott el hozzánk, Jézus Krisztusban – hangsúlyozta Varga László püspök. – És mi azt hirdetjük, hogy egy olyan Istenben hiszünk, aki föltárta magát, megosztotta magát velünk; és ez alapvetően változtat meg mindent.

Kamaszkoromban, amikor a tanulmányaimat végeztem, egy csomó dolgot megkérdőjeleztem. És erre a kérdésre – Miért pont ez a vallást? – válaszolnom kellett saját magamnak.  Azért, mert a szüleim ezt ajándékozták nekem? Hátha van jobb is. És elkezdtem keresni.

Ez volt az a pont, hogy jött valaki, aki bemutatkozott, és az mondta: akik engem látnak, látják a mennyei Atyát, az Istent. Olyan dolgokat mondott ki, amelyeket más nem mert kimondani. A vallásalapítók, minden vallásalapító arról beszélt, hogy hogyan kell eljutni az Istenhez – a buddhisták is, a mohamedánok is, a zsidók is – a törvény megtartásával, a szertartásokkal, áldozatbemutatással, különböző gyakorlatokkal. „Mi pedig azt hirdetjük, hogy nem kell eljutni.

Isten jött el hozzánk. Csak találkozni kell vele, csak meg kell engedni, hogy megismerhessük, hiszen ő már bemutatkozott.

Ez volt az egyik legfontosabb fölfedezésem, hogy akkor én nem keresgélek másik vallást, egy másik istent, hanem megpróbálom megismerni mélyebben azt, aki azt állította magáról, hogy ő az út, az igazság és az élet” – hangzott el a kaposvári megyéspüspök tanúságtételében.

A beszélgetéssorozat következő alkalmán, február 21-én Pisztora Ferenc kaposfüredi plébános válaszol tanúságtételével a „Miért hiszek?” kérdésre a kaposvári Szent Család Óvodában.

Forrás: Kaposvári Egyházmegye

Fotó és videó: Szerafin Zoltán

Magyar Kurír