Varga László püspökké szentelésének évfordulóján: Isten irgalma tart meg

„Az első, amit megköszönök a Jóistennek, hogy

szeretek pap lenni, örömmel tölt el a szentmisék bemutatása, és örömmel végzem püspöki szolgálatomat. Ennek a forrása nem a munka, hanem a csend.

Ugyanazt csinálom püspökként, amit papként évtizedek óta végeztem, vagyis a hivatásom legfontosabb része a semmittevés, melyet mindennap végzek. Ekkor nem én ügyködök, dolgozom, hanem ott ülök az Úr előtt, és csodálom, hogy mennyi mindent tett az Atya, aki szüntelenül munkálkodik, mennyi mindent elvégzett az Úr Jézus és a Szentlélek, s tele van a szívem hálával.

Azért is hálás vagyok, hogy Isten irgalmas hozzám. Csak az ő irgalma tartott és tart meg.

Ha megvonná tőlem, már nem lennék. De mivel Isten irgalmas, ezért bűnös emberként is azt mondom, hogy szeretek élni, Istenben és Istennel papként és püspökként is jó élni. Ez ingyen van, ajándék, én csak hálát adok érte, és elfogadom” – fogalmazott Varga László.

Elmondta: a püspökszentelési szentmisén néhány mondatban megfogalmazta, hogy mit szeretne. Ebben szerepelt többek között, hogy szeretné elindítani az irgalmasság házait, „mert a püspöki jelmondatom egyetlen szó: irgalom. Hálás szívvel ünneplem Isten irgalmát, s ha lehet, akkor megengedem, hogy megszülessenek az irgalom művei” – mondta a megyéspüspök, emlékeztetve, hogy az országban egyedülálló a Kaposvári Egyházmegyében működő Fazenda da Esperança közössége és a Szent Fausztina Irgalmasság Háza.

Majd a paptestvéreiért adott hálát a főpásztor, kiemelve: „Nélkülük nem tudnám végezni ezt a szolgálatot. Nagyon hálás vagyok minden paptestvéremért, akkor is, ha néha küzdelmeket élünk meg, hiszen egy testhez tartozunk, s én még nem vagyok kész a szeretetben. Sokat kell még munkálkodnia rajtam a kegyelemnek, s ezt néha nemcsak rajtam keresztül, hanem a paptestvéreim által is végzi a Jóisten. Azonban,

mivel ő formál bennünket, ezért van remény!

Nagyon hálás vagyok az ő hűségükért, életfelajánlásukért, szentmiséikért, a gyóntatásokért, a betegellátásokért, evangelizációért, a hivatásukért, s nagyon hálás vagyok a Jóistennek, hogy újabb és újabb hivatásokat küld.”

A főpásztor hálát adott Istennek a szerzetestestvérekért is: „a homokkomáromi közösségért, a nővérekért, akik már jóval a püspökszentelésem előtt idekerültek.

Akkor még somogysámsoni plébánosként jártam ide, és tartottuk a kapcsolatot. A kegyelem áradása történik. Hálás vagyok a hivatásukért és mindazért, amit rajtuk keresztül a Jóisten végez. S ugyanígy az Emmanuel közösségért, akik az andocsi kegyhelyen kezdenek gyökeret verni és növekedni”.

Hálát adott a médiáért, „az evangelizáció különleges eszközeiért és a munkatársaimért, akik lehetővé teszik, hogy az örömhír a legkülönfélébb formákban jusson el sok-sok emberhez, legyen szó akár naponta egy egyszerű üzenetről a közösségi médiában, melyet több ezren olvasnak” – folytatta szentbeszédét a megyéspüspök.

Majd hálát adott Istennek azért, hogy fel tudták újítani a székesegyházat és megszületett a bádudvarnok-kaposszentbenedeki Porta Pacis Lelkigyakorlatos Központ, „mert a legfontosabbnak a spiritualitást, a lelkiséget tartom”.

Külön hálát adok Ferenc pápáért, az ő tanításaiért, hitéért, példájáért, mely megerősítő volt a püspöki szolgálatomban. S hálát adok Leó pápáért is. Nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy őt választották a bíborosok. Az első kiállása, mondatai nagy örömet adtak, mert

a lényegről beszélt, és megrendülten derűs volt, határozott, egyértelmű, Krisztus- és evangéliumközpontú. Folytatni akarja mindazt, amit Ferenc pápa elkezdett az Egyházban a szinódussal, melynek lényege a misszió, a küldetés

és annak a felismerése, hogy mindenki, aki itt van, nemcsak a szentélyben, hanem a padokban, vagy a kórusban, felelős azért, hogy hány emberhez jut el az örömhír.

Társfelelősségünk van. Nemcsak a papok, szerzetesek és hitoktatók dolga, hanem mindannyiunk felelsősége, hogy az Egyház a világ világossága lesz-e

Somogyban, Zalában és a környéken. Ezt a felelősséget szeretné a szinódus felébreszteni bennünk.

Ehhez befogadó közösségekre van szükség, olyan szeretetközösségekre, ahová meg lehet hívni az embereket, ahol meg lehet mutatni nekik az evangélium örömét, ki lehet mondani az igazságot, és segíteni lehet megerősíteni mindenkit abban a jóban, ami bennünk van. Hiszen mindenkiben ott az eredendő jóság, mely soha nem szűnik meg.

Nagyon boldog vagyok, hogy folytatódik a szinodalitás, melynek lényege találkozni az emberekkel, meghallgatni őket megkülönböztetni, hogy miben segíthetünk, és cselekedni” – hangsúlyozta a főpásztor, majd elmondta:

Szeretnénk Kaposváron egy szinódusi napot az Egyház peremén élőkkel: azokkal a fogyatékkal élő testvéreinkkel, akik értelmileg, látásukban, hallásukban vagy mozgásukban korlátozva élnek. Ők is az Egyházhoz tartoznak, sőt ők az Egyház szíve. Most a periférián vannak, s nagyon szeretném, ha meghallgathatnánk az ő hangjukat.

Ezért szinódust szervezünk nekik, hogy velük együtt ismerjük fel, hogy mit szeretne a Lélek.”

„Határtalan öröm” jelmondattal rendezik meg október 25-én Kaposváron az alkalmat, melynek mottója a római szinódus egyik, fogyatékkal élő testvéreinkkel kapcsolatos dokumentumának címe is volt – ismertette a püspök, kiemelve:

Meg kell tanulnunk találkozni velük, megszólítani és meghallgatni őket, valamint meghallani, hogy mit mond a Szentlélek rajtuk keresztül. Mindent velük, és semmit nélkülük, hogy bekerülhessenek az Egyház szívébe, s hogy felismerjük Krisztust bennük.

Mert Jézus az utolsó ítéleten ezt fogja kérdezni, mit tettél velem az éhezőkben, a szomjazókban, az idegenekben, a betegekben és a börtönben lévőkben. Ez lesz a nagy kérdés. Ők az Egyház szíve-közepe – még akkor is, ha most nincsenek ott. Szeretném, ha felfedeznénk, hogy mekkora kincsek, ajándékok ők. Kérem az imáitokat, hogy megvalósulhasson ez a szinódusi nap, mely csak egy nyitány. Szeretném, ha elkezdődne egy hosszú távú folyamat, melyben megtanulnánk velük együtt mozdulni, s felismerni azt, hogy ők miként tudják megélni és továbbadni az evangéliumot” – hangsúlyozta a főpásztor.

„Egyszer Lisieux-ben voltam bérmáláson, ahol a püspök közel száz fiatalt bérmált; ebből húsz fogyatékkal élő volt – idézte fel Varga László. – A fiatalok vették a Szentlélek ajándékainak jelét, kezet fogtak a püspökkel, azonban nagyon fegyelmezettek voltak.

Amikor a püspök a sérültekhez ért, akkor ők a nyakába ugrottak. Vették a Szentlélek ajándékainak jelét, örültek a püspöknek és a Szentléleknek, melyet nem lepleztek. Számomra ezt jelenti a határtalan öröm.

Ők valóban tudnak határtalanul örülni és szeretni, csak mi nem merjük elfogadni tőlük ezt az örömöt és szeretetet” – fogalmazott a kaposvári főpásztor. Majd arra kérte a híveket, hogy imádkozzanak érte, hogy határtalan örömmel tudja folytatni püspöki szolgálatát, és hogy meg tudja valósítani a szinódust a periférián élő testvéreinkkel.

A szentmise végén Nikli Zsolt plébános köszöntötte az ország számos pontjáról érkezett zarándokokat.

Eucharisztikus körmenettel és a kegytárgyak megáldásával zárult az engesztelő, hálaadó nap.

A bővebb beszámoló ITT olvasható.

Fotó: Kling Márk

Videó: Bohár Dániel

Forrás: Kaposvári Egyházmegye

Magyar Kurír