Az ünnepi szertartáson kihirdették azt a szentszéki kiváltságot, mely szerint
a zalakarosi plébániatemplomban a valóban bűnbánó és a szeretet által vezérelt Krisztus-hívők számára Ferenc pápa engedélyezi a teljes búcsú elnyerését, amit a tisztítótűzben szenvedő hívek lelkéért való közbenjárásra is fordíthatnak.
A szentmise elején Tarnai Lászlóné világi elnök köszöntötte a megyéspüspököt: „Tudatában vagyunk, hogy minden búcsúi engedély lehetőség számunkra, hogy Istennel mindinkább közösségben éljünk. Ezúton köszönjük az ehhez való hozzájárulását, támogatását, s hogy eljött közénk osztozva lelki örömünkben.”
Az evangéliumot követően Háda László plébános, az Irgalmasság Misszionáriusa ismertette az apostoli penitenciária leiratát, melyet ITT olvashatnak, illetve a Kaposvári Egyházmegyei Stúdió YouTube-csatornáján meghallgathatnak.
A kiváltság ünnepélyes kihirdetését követően a megyéspüspök prédikációjában így fogalmazott:
Az isteni irgalmasság tiszteletének növelése és az új evangelizáció számomra szorosan összefügg. Nagyon sokakban olyan istenkép van, ami nem egyezik azzal, amit a mi Urunk, Jézus Krisztus elénk élt és nekünk tanított.
Ő kijelentette: »Aki engem lát, az látja az Atyát is.«
Benne egy olyan Isten jelent meg számunkra, aki nem kiszámíthatatlan, hanem megbízható. Olyan, aki nem lefizethető vagy megfizethető önkényúr, hanem szerető, irgalmas Atya. Ahhoz, hogy megismerkedhessünk a mennyei Atyával, aki maga az irgalom, meg kell ismernünk az Úr Jézus Krisztust, az Ő tanítását, személyét. S nem elég ismerni, hanem hinni kell a szavában és Őbenne. A hit azt is jelenti, hogy rá kell bízni magunkat. Egy olyan Istenben, aki maga az irgalom, meg lehet bízni. Egy olyan Istenben, aki irgalmas Atya, nemcsak bízni lehet, hanem minden gondunkat, nehézségünket és saját magunkat is átadhatjuk, rábízhatjuk.
Merünk-e hinni egy szerető, irgalmas Atyában, vagy pedig a mi szívünkben is olyan istenkép van, ami kiszámíthatatlan? Nem tudjuk, mikor jutalmaz, mikor büntet, s nem tudjuk, hogy mi miért történik. Még a mi bűneink következményeit is az Ő számlájára írjuk.
Merünk-e Isten gyermekeiként kapcsolatban lenni a minket teremtő, szerető, a ránk gondot viselő Istennel?
Vagy pedig – mivel nem tudjuk, hogy lehet-e bízni benne – saját kezünkbe vesszük életünk irányítását? A legtöbbször ez történik.
Mivel Isten sokak szemében távoli, kiszámíthatatlan és megbízhatatlan, ezért úgy döntünk, hogy saját kezünkbe vesszük az életünk irányítását. Istennek csak azt a szerepet osztjuk le, hogy ha nem sikerülnek a dolgaink, akkor legyen szíves rendet csinálni, kijavítani azt, amit elrontottunk.
Ha megbetegszünk, akkor legyen szíves az egészségünket helyreállítani, akkor is, ha mi tettük tönkre magunkat, mert nem hallgattunk Őrá, a tanításaira és a parancsaira.
[…]
Ha nem bízunk Istenben, ha nem merjük rábízni magunkat és szeretteinket, akkor csak a saját kis világunkat építhetjük. Csak a saját akaratunkat vagyunk hajlandók mindenáron keresztülvinni, s az imáink is arról szólnak, hogy Isten álljon a mi oldalunkra, teljesítse azt, amit mi szeretnénk, amit mi jónak tartunk, s nem érdekel minket, hogy mit kér tőlünk. Nem halljuk meg az Ő kéréseit.
Mi lenne, ha úgy olvasnánk az evangéliumokat, Jézus szavait, hogy bejelölnénk azokat az igéket, melyeket Isten személyesen tőlünk kér? Addig nem mennénk tovább, amíg azt meg nem próbáltuk megvalósítani.
Megdöbbentő tapasztalatra tehetnénk szert, s akkor már egyetlen vágyunk lenne, hogy az valósuljon meg, amit Isten akar. Akkor vagyunk a legjobb helyzetben, legnagyobb biztonságban, ha azt tesszük, amit Ő kér tőlünk.
Örülök, hogy ez a templom az isteni irgalmasságnak van szentelve, s örülök, hogy fontosnak tartja a plébános atya az isteni irgalmasság tiszteletét, növelését, mert ez szerintem is az új evangelizációnak az útja.
Meg kell nyernünk az embereket az irgalmas Atyának! Nekünk küldetésünk van!
Mindannyian küldetést kapunk minden szentmise végén, hogy tanúságot tegyünk arról a szeretetről, irgalomról és békéről, melyet itt és most, ebben a szentmisében is Istentől kapunk. Ő maga a békességünk, maga az irgalom, a jóság és a szeretet. Készek vagyunk tanúságot tenni?” – fogalmazott a megyéspüspök.
A szentmise végén a főpásztor a következő szavakkal Isten irgalmába ajánlotta a Kaposvári Egyházmegyét:
„Mennyei Atyám! Felajánlom magam a Te irgalmasságodba! Engem, akit méltatlan szolgáid közül meghívtál a püspöki szolgálatra, tégy békéd és kiengesztelődésed eszközévé! Add, hogy ebben a háborgó és szellemi harctól átitatott világban tudjak papjaim és híveim között kovász lenni. Olyan kovász, ami a megkeseredett szívekben is felkelti a vágyat a Te jóságod iránt. Imádságban eléd hozom a Kaposvári Egyházmegye minden papját.
A Te irgalmadba ajánlom őket, hogy e földi életben, amíg gondviselésedből pásztorként szolgálnak, mindig készen álljanak kiszolgáltatni a kiengesztelődés szentségét, és nyitottak legyenek a bűnbánók felé. Eléd hozom őket, hogy amikor a szentgyónásban a Te nevedben adnak feloldozást a bűnbánó embereknek, életükből és szavaikból mindig a Te irgalmas szereteted tükröződjön. Eléd hozom egyházmegyénk minden hívő és nem hívő emberét, akiknek teremtő és gondviselő Istene vagy, és akiket irgalmas szeretetedből az örök üdvösség reményére hívtál meg. Add, hogy felismerve Téged és atyai jóságod, bátor bizalommal tegyenek tanúságot irgalmasságodról.
Szűzanyánk, az irgalmasság Anyja oltalmával és Szent László királyunk, egyházmegyénk védőszentje, valamint Vianney Szent János és Nepomuki Szent János közbenjárására kérem kegyelmedet a Kaposvári Egyházmegyére, a Te szent Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen!”
Forrás: Kaposvári Egyházmegye
Fotó: Kling Márk
Videó: Szerafin Zoltán
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria