Varga Tibor László: „...sokszoros termést hoz”

A szerző a Veszprémi Főegyházmegyei Könyvtár és Levéltár levéltárosa. Könyvében kiemeli: Temesi József SJ, Magdi lelkivezetője, Oross István posztulátor és Galambos Miklós, Mindszenty József utódja zalaegerszegi plébánosként, közös munkájának köszönhetően maradtak fenn a mai időkben nyilvánosan hozzáférhető adatok Bódi Mária Magdolnáról. Közülük ketten – Oross István 1989-ben, Temesi József pedig a ’90-es évek közepén – könyveik megjelenése előtt kikérték egyházi elöljáróik véleményét egyrészt a lektori, másrészt az egyházi jóváhagyás érdekében. Mindhárman a kultusz terjesztéséért dolgoztak, egymás írásait felhasználva. Magdi születésének századik évfordulójára, 2021-ben jelent meg Szakács Péter atya Boldogok a tiszta szívűek című kötete, mely három részből áll: imádságok Bódi Mária Magdolna boldoggá avatásáért; Magdi életútja, lelkisége és tisztelete; útikalauz zarándokoknak.

Varga Tibor László korabeli dokumentumokon és visszaemlékezéseken alapuló könyvében leszögezi: Bódi Mária Magdolna példa volt többek között Mindszenty Józsefnek is, aki 1945-ben veszprémi püspökként ezekkel a szavakkal indította el Magdi kanonizációs eljárását: „Nem akarom az ügyet abbahagyni, vagy feledésbe engedni.” Esztergomi érsekként, letartóztatása előtt fél évvel, 1948 nyár elején pedig ezt írta az ügy posztulátorának: „Bódi Magda életét köszönöm Istennek, történetét rektor úrnak. Ma valóban kellenek ilyen eszmények.”

A kötet írója emlékeztet rá: Magdi édesapja, Bódi János valószínűleg felvidéki gyökerű, árván nevelkedett fiú volt, aki talán hadifogolyként érkezett Magyarországra. Oross István szerint egy katonatiszt mellé kerülve, lovászfiúkként jutott el a Badacsony mellé. Magdi édesanyja, N(y)ika Mária ugyancsak árván nevelkedett, miután az édesanyjának, Cente Máriának egy petróleumlámpa töltése közben az arcába robbant a gyúlékony folyadék, s az asszony a balesetet nem élte túl. Magdi szülei sem polgári, sem egyházi házasságot nem köthettek, mivel édesapjának nem voltak személyazonosító okmányai.

A könyvből kiderül: Magdi mindig kiállt a házasság szentsége mellett, s többször is elérte, hogy közbenjárásával rendeződik a környezetében élők házasságának egyházjogi jellege. Szülei esetében azonban ezt csak saját halálával tudta elérni. A szerző megvilágítja: Magdi tisztelői és ismerői az első csodának szülei egyházi házasságát tartják. A front megérkeztével életbe léptek azok a felhatalmazások, melyek a házassági akadályok alól felmentést adtak. Magdi szülei Temesi József atya tanácsára éltek ezzel a lehetőséggel. A csoda abban rejlik, hogy egy több évtizedes gondolkodásmódot Magdi halálának áldozata meg tudott változtatni. Édesapja is ekkor végezte el első gyónását és szentáldozását, és élete tartósan megváltozott. (Korábban gyakran részegeskedett.)

Édesanyja Magdi életét így összegezte: „Nem voltunk méltók hozzá.”

A kötetből kiderül: Magdi napi kapcsolatban állt a lelkipásztorával, tenni, munkálkodni akart a hívekért. Ezért a rossznyelvek meggyanúsították, hogy egészen más indokkal van mindig a plébánián. Magdinak tisztasági fogadalma miatt nem lehetett gyermeke, de nagyon szerette őket, és ők viszonozták a szeretetét. A gyermekágyas anyákról környezetében folyamatosan gondoskodott, babakelengyét gyűjtött és varrt azoknak, akiknek szükségük volt rá. Halála előtt is ezzel foglalatoskodott. „Élete egészében az irgalmasság testi és lelki cselekedetei nyilvánultak meg.”

Lelkipásztori jelentések szerint Magdi munkahelyén, a fűzfőgyártelepi Nitrokémia Rt.-ben dolgozók többsége a vallást népbutításnak, papi találmánynak tartotta. Ő azonban mindig kiállt a hite mellett, megvédte, úgyhogy egy idő után a gúnyolódók már nem mertek bántó megjegyzéseket tenni a kereszténységre.

Magdi vallotta: „Minden könnyű, amit az ember Krisztusért, meg a lelkekért vállal.”

Bemutatja a kötet szerzője Bódi Mária Magdolna útját a vértanúságig. Emlékeztet rá: 1945. március 23-án, fájdalmas pénteken szenvedett vértanúságot, hogy Krisztusnak tett tisztasági fogadalmát megőrizze. Életáldozata a krisztusi erkölcsök melletti kiállást és azok védelmét jelentette. Varga Tibor László kifejti: a vértanúság vállalása nem pillanatnyi döntés vagy hirtelen felindulás eredménye volt, hanem életútjának szerves folytatása, „annak megkoronázása a vértanúkoszorúval”. Az isteni és sarkalatos erények, az irgalmasságból fakadó testi és lelki cselekedetek, a szolgáló szeretet gyakorlása Magdi élete folyamán előkészítette, hogy halála valóban a krisztusi hit és erkölcsök melletti szilárd kiállás legyen. Folyamatos vállalások és küzdelmek, „sok apró elhatározás, sok felajánlás és önmegtagadás következménye volt, hogy a legkritikusabb pillanatban nem hátrált meg, hanem életét adta hitéért és Jézus Krisztusért. Ezt a folyamatot láthatjuk kisgyermekkorától egészen a vértanúság pillanatáig. Élete tele volt megpróbáltatásokkal, melyek leküzdéséhez hitének gyakorlása és a szentségek felvétele nyújtott erőt”.

Magdinak rövid, de teljes élete volt – szögezi le a szerző. – Már az elemi iskolában kitűnt azzal, hogy a legbuzgóbb volt a kereszt díszítésében, de szociális érzékenysége is korán megmutatkozott, például akkor, amikor egy árva gyermeknek télikabátra gyűjtve végigkoldulta a falut. A fűzfői és a péceli lelkigyakorlatok vezették el oda, hogy elvégezze életgyónásait, tisztaságát Krisztusnak ajándékozza, és életáldozatot vállaljon, hogy a fiatalok számára példakép legyen.

A kötethez felelős kiadóként Udvardy György veszprémi érsek írt előszót, kiemelve: Varga Tibor László könyve azzal a céllal született, hogy megismerjük azt a belső fényt, melyet Bódi Mária Magdolna sugárzott magából. „Fontos, hogy zajos világunkban tanúságot tegyünk egy olyan életről, amelynek lényege nem a hangos szó vagy a látványos tettek voltak, hanem a csendes, mégis erőt adó hűség.

Ennek a fiatal lánynak a csillaga soha nem hunyt ki – ragyogása ma is él azok szívében, akik példájából merítenek.”

Varga Tibor László: „...sokszoros termést hoz”
Veszprémi Főegyházmegye, 2025

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír