Városi keresztutat tartottak Veszprémben

A város összes plébániája összefogott, így a veszprémi hívők együtt járták végig Jézus szenvedéstörténetének állomásait, a Szent Mihály-plébánia szervezésében. A stációk elmélkedéseit a Veszprémi Egyetemi Lelkészség főiskolásai és egyetemistái írták.

Udvardy György érsek úgy fogalmazott: Egyházunk tradíciója ez a szép vallási hagyomány, amikor végigjárjuk Jézus szenvedéstörténetének kiemelt eseményeit. Ezek az események olyanok, amelyek Jézus életében történtek, de kifejezőek, mert mindannyiunk életében fel tudjuk fedezni bármelyiket: az ítélkezést, az elesést, a segítést, a kívülről való érzelemnyilvánítást, a magányt, az újabb elesést, sőt a kereszt tapasztalatát, ami egyszerre jelenti azt is, hogy Jézus meghívott bennünket erre az életre, és ő a teljes életét akarja megosztani velünk – így a szenvedését is.

És ez nem olyan, amitől menekülnünk kell, még ha fájdalmas is, hanem olyan, amiben azonosulni tudunk Jézusunkkal,

aki az Atyához vezet bennünket – mondta a főpásztor.

A keresztútjárásnál megfogalmazhatjuk a saját nehézségeinket, keresztjeinket, hordozzuk azokat, akik különösen is kérik tőlünk, de

valójában Jézus az, aki mindennap járja velünk a mi utunkat, amely keresztút is, szenvedés is, de a dicsőséges feltámadásnak is az előképe,

illetve annak jelei megnyilvánulnak rajta. Amikor járjuk a keresztutat, akkor az Egyház misztériumjátékának hagyományát is felelevenítjük, vagyis részeseivé válunk mindannak, amiről az énekek, az imádságok beszélnek – fogalmazott Udvardy György. – A mostani elmélkedések jelentős részét az itt imádságban részt vevők, a Veszprémi Egyetemi Lelkészség főiskolásai és egyetemistái írták. Saját életutuk is megjelenik ebben; saját tapasztalatuk Jézusról, a megváltásról teljesen a miénk lesz így.

A városi keresztút végén a Benedek-hegy tetején a veszprémi érsek úgy fogalmazott: A hegyen Jézus Krisztus keresztje vár bennünket. Micsoda nagy ajándék, hogy a város fölé Jézus Krisztus keresztje magasodik. Milyen nagy ajándék, hogy a látóhatárba szinte beleül ennek a hegynek a látványa, hozzátartozik az élettérhez. Mindennap, bárhol is vagyunk ennek a városnak a pontján, lélekben fel tudjuk emelni fejünket, és abban a pillanatban, amikor ezt megtesszük, Krisztus keresztjét látjuk. A szenvedésnek és a megváltásnak a jelképe, szimbóluma, de az életnek is a szimbóluma. Napról napra hordozhatjuk mindennapi keresztjeinket, akár megoldhatatlanul is, és mégis jó tudni, hogy ha feltekintünk, Krisztus ott van. Ő már végigjárta, már megélte ezt.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír