Az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont szervezésében, az ELKH által támogatott Királyok-Szentek-Monostorok kutatási program keretében, az ELTE BTK Régészettudományi Intézetének oktatója, Nagy Szabolcs Balázs vezetésével 2022 áprilisában kezdődött meg az ásatás – emlékeztet az ELKH által az MTI-hez augusztus 11-én eljuttatott közlemény.
Lelet a török utáni visszatelepülés éveiből:
Johann Philipp von Greifenclau zu Vollraths würzburgi püspök 1699. évi verete
Az idei bakonybéli terepi kutatás a 2022. évi ásatás szerves folytatása. A régészek már tavaly is több érdekességet figyeltek meg a Szent István-i alapítású monostor középkori, kora újkori és újkori történetére vonatkozóan. Az újonnan megnyitott kutatóárkokban megfigyelt régészeti jelenségek alapján most a múlt évi eredményeket is sikerült kontextusba helyezniük – közölte az ELKH.
Mint kiemelték, a monostor korai építéstörténetében valódi áttörést értek el a kutatók: az előző évben feltárt falrészletek, padlószintek és egyéb objektumok az ideiekkel kiegészülve immár egy összefüggő, jól értelmezhető rendszert alkotnak, ennek köszönhetően feltárult a középkori monostor alapszerkezete. Sikerült azonosítani a monostor központi épületegyüttesének lényeges pontjait, így a kerengőfolyosót és az azt övező keleti, déli és nyugati épületszárnyak részleteit.
A középkori monostor kőfalakkal határolt kerengőfolyosójának részlete a maradványokat pusztító, átlós irányú téglacsatornával
A kutatók szerint a középkori rendház minden bizonnyal a templom déli oldalához kapcsolódott, formája pedig a jellegzetes kvadrumos elrendezést mutatja, vagyis a közel négyzetes kerengőudvart három oldalról fogták közre a szerzetesek liturgikus, lakó- és munkatereit magukba foglaló épületszárnyak.
Legalább ilyen fontos eredmény, hogy a régészek mindezek keltezéséhez is szilárd támpontokat találtak. A leírt épületegyüttest valamikor a 13. század során falazhatták fel kőből abban a formában, amely aztán az 1530–40-es évekig meghatározhatta a rendház képét – áll a közleményben. A kutatók úgy vélik: a fennmaradt kőfalak ugyan nem a 11. század eleji alapítás korából valók, ám bizonyos – elsősorban a kerengőfolyosó területén feltárt temetkezésekre vonatkozó – megfigyelések azt sejtetik, hogy a monostor már jóval korábban is hasonló alaprajzi elrendezést követhetett, legalábbis a keleti szárny és a kerengő területén.
Részlet a monostor déli szárnyának keleti helyiségéből, a középkori ajtónyílásokkal
A török hódoltság kezdetén a monostort hevenyészve megerősítették, majd hamarosan pusztulásnak indult; a 17. század végére aztán teljesen elromosodott és beerdősült. A feltárt újkori falmaradványok alapján úgy tűnik, hogy a 18. század elején a visszatelepülő bencések első rendházukat egészen pontosan a középkori rendház falai fölé kívánták felépíteni, követve a több száz éves maradványok vonalvezetését is – tárta fel a kutatás. Minden bizonnyal a középkori szentély fölé emelt első templomuknak az írott forrásokban is adatolt bedőlése okozta az eredeti tervek módosítását. Ennek köszönhető, hogy a mai épületegyüttes a középkori épületszárnyaktól északra helyezkedik el, és így – a kutatás szempontjából szerencsés módon – lényegében a teljes középkori rendház a jórészt beépítetlen, fákkal, bokrokkal és gyeppel borított udvar alatt fekszik.
Árpád-kori temetkezés részlete
Az ásatás értékes leletei közé tartoznak az épületegyüttes és egykori felszereltségének tárgyi emlékei, például különböző kőfaragványok, festett idomtéglák, kályhaszemek és vakmérműves kályhacsempék, ablakszemek ólomkeret-töredékei, könyvkapcsok, üveg- és kerámiaedények töredékei. Az egyik leglátványosabb lelet egy griffet ábrázoló, minden bizonnyal a monostor templomából származó mázatlan padlótégla-töredék, melyet a szakirodalom a 12., esetleg a 11–12. századra keltez.
Díszes padlótégla-töredék griffalakkal az 1100-as évekből
A jelenlegi tervek szerint az ELKH és a BTK közös projektjének zárásaként a régészeti kutatás terepi munkái Pannonhalmán fognak befejeződni – áll a közleményben.
Forrás: MTI
Fotó: ELKH
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria