„Várva vártam az Urat, s Ő lehajolt hozzám.”
(Zsolt 40,2)
Balogh M. Kinga nővér életének 88., szerzetesi fogadalmának 58. évében hunyt el február 24-én Rómában, ahol a köznyelvben csak Tamagnóként ismert Villa Mater Redemptoris zarándokház létrehozója, majd évtizedeken át elhivatott vezetője, s közel hatvan éven keresztül annak éltető lelke volt. (Az épület közismert nevét korábbi tulajdonosáról, Francesco Tamagno (1850–1905) világhírű olasz operaénekesről, a 19. század egyik legnagyobb tenorjáról kapta – a szerk.)
Miután március 3-án a Szent Péter-bazilika magyar kápolnájában a szokásos keddi magyar szentmisén Törő András, a Pápai Magyar Intézet rektora vezette szertartáson adtak hálát Kinga nővér életéért, majd április 8-án Rómában, az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek Kongregációja rendházának kápolnájában hálaadó búcsúztató szentmisét mutatott be Melo Lajos OP, a Santa Maria Maggiore pápai bazilika gyóntatója, április 17-én itthon, a kelenföldi Szent Gellért-templom altemplomában helyezték végső nyugalomra földi maradványait.
A temetést megelőzően rendtársai, rokonai és tisztelői rózsafüzért imádkoztak, és tizenhét atya részvételével szentmisét ajánlottak fel lelki üdvéért.
A szentmisét Melo Lajos domonkos szerzetes mutatta be, a szentbeszédet pedig a nővérek felkérésére Kinga nővér régi barátja, Horváth Zoltán protonotárius kanonok, esperes, a budapesti Avilai Nagy Szent Teréz-templom plébánosa mondta, aki Ternyák Csaba egri érsek és Veres András győri megyéspüspök megemlékezését is tolmácsolta a jelenlévőknek.
A hamvak beszentelését követően a megjelentek gyászmenetben kísérték végső nyughelyére Kinga nővért.
Forrás: Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek Kongregációja
Fotó: Rózsásné Kubányi Andrea
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria













