Fodor György görögkatolikus áldozópap a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola tanára és korábbi rektora, valamint a Görögkatolikus Papnevelő Intézet egykori rektora volt.
Tanított a Római Katolikus Hittudományi Akadémián, valamint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) rektora és a PPKE Hittudományi Karának Ószövetségi Szentírástudomány Tanszéke tanszékvezető egyetemi tanára volt.
A PPKE Bölcsészettudományi Karának prodékánja, a PPKE Hittudományi Kara Bibliai Nyelvek Tanszékének és Ószövetségi Szentírástudományi Tanszékének vezetője, továbbá a Kolozsvári Babeş–Bolyai Egyetem vendégprofesszora volt.
Fodor György oktatói tevékenysége mellett a Szent Jeromos Bibliatársulat koordinátora; az Európai Arabisták és Iszlámológusok Egyesületének, a Magyar Professzorok Világtanácsának, a Magyar Hebraisztikai Társaságnak, a Katolikus Egyetemek Világszövetségének, a Bibliai és Ókori Keleti Kutatócsoportnak társelnöke is volt.
Emellett rendszeresen részt vett a budapesti és passaui hittudományi karok rendezvényeinek és előadásainak szervezésében; az Ószövetségesek Világszövetségének és bécsi szervezetének (colloquium biblicum) előadásain; valamint az évente megrendezett Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencián.
A méltóságteljes szertartást Seszták István főhelynök, a Szent Atanáz-főiskola rektorhelyettese vezette; számos paptestvér koncelebrált. A székesegyházat megtöltő papság, a gyászoló családtagok, barátok, kollégák és a tanítványok sokasága együtt imádkozott az elhunyt lelki üdvéért.
Seszták István a liturgia keretében mondott homíliájában rávilágított, hogy Fodor György atya életének egyik legfontosabb szentírási vezérfonala a Galatáknak írt levél páli hitvallása volt: „Krisztussal engem is keresztre feszítettek. Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem.” Ez a gondolat határozta meg tudományos pályáját, tanári munkáját és papi szolgálatát is.
Kiemelte, hogy bár emberileg nehéz elfogadni a hirtelen jött betegséget és a gyors távozást, hitünk fényében tudjuk, hogy Isten, aki „mindnyájunknak azt, ami hasznos, emberszeretőleg megadja”, úgy döntött, hogy Gyuri atya földi életét befejezi, és az örök élet reményében magához öleli őt.
Seszták atya párhuzamot vont a nagyböjt végén járó Egyház és Lázár története között. „Ahogy Jézus elindult Betánia felé, hogy feltámassza barátját, úgy hisszük, hogy Gyuri atya számára a betegség és halál nem a vég, hanem Isten dicsőségének megnyilvánulása a feltámadásban.”
A szertartás végén a pannichidát imádkozták Fodor György atya lelki üdvéért, aki nemcsak könyveket, tanulmányokat hagyott hátra, hanem tanítványok százait, akik mindannyian sokat tanultak tőle, és szívükben őrzik a tanítását.
Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye
Szöveg: Vándor Ilka
Fotó: Király András
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria



