Végső nyugalomra helyezték Takács Alajos sajószentpéteri plébánost

Ternyák Csaba érsek a szentmise elején méltatta az elhunyt plébános lelkesedését, emlékeztetett, nagy szívügye volt ennek a templomnak a felépítése, amelynek felszentelését azonban már nem érte meg.

Szeretni való ember, szeretni való pap volt…”

– fogalmazott a főpásztor.

„Nehéz megtalálni a szavakat, amikor búcsúzunk Takács Alajostól, Lojzi atyától” – kezdte búcsúztató beszédét Deli Lajos, Takács Alajos egykori szemináriumi évfolyamtársa.

A felsőzsolcai plébános ezután az elhunyt életének főbb állomásait idézte fel. Az esztergomi középiskolás időszakot, az egri szeminárium éveit, a későbbi szolgálati helyeit. Mint fogalmazott, Takács Alajos már kispapként a közösségépítést tartotta az egyik legfontosabbnak papi szolgálatban.

Lényeges volt számára, hogy a rábízottak ne csak egymás mellett élő emberek legyenek, hanem közösségben éljenek.

Legyenek közös gondjaik, örömeik, éljék meg közösen keresztény hitüket” – mondta Deli Lajos.

„Mindig úgy akart élni, hogy a híveknek a legtöbbet tudja adni Krisztusból. Szentmiséi, szentségkiszolgáltatásai, a hívek búcsúztatásai temetéseken, mind-mind ezt a célt szolgálta.” És mindig többet akart adni a híveknek. Mintegy húsz esztendőn keresztül volt a cursillo lelkivezetője is volt. „Ki tudja, hány ember érezte meg a rábízott híveken kívül az egyházmegyében, hogy van valaki, aki Krisztushoz akarja kapcsolni, Krisztus közösségébe akarja vezetni” – tette hozzá Deli Lajos.

„De mint a hívekért élő lelkipásztor, nem ragadt bele semmibe” – hangsúlyozta az egykori évfolyamtárs, majd emlékeztetett, Takács Alajos miskolci szolgálati éveiben egy másik lelkiségi mozgalom is fontos volt számára, a Hit és Fény, ezzel együtt pedig a sérült gyermekekkel és szüleikkel való foglalkozás.

Mindig azt nézte, hogyan tudja jobban szolgálni az Urat.

Ha kellett, akkor templomépítéssel. Már odaát ünnepelte ennek a templomnak a fölszentelését és örült az itteni hívekkel, a templomot szentelő főpásztorral, mindenkivel, aki itt volt – fogalmazott a szónok. – Mi azért jöttünk ma, hogy elköszönjünk Lojzi atyától, fölidézzük alakját és imádkozzunk érte. Kérjük a mindenható Istennek a kegyelmét, hogy ezt a hűséges papját fogadja be örök templomába, örök országába!”

Takács Alajost a gyászszertartás után szülőfalujában, Dobódélen helyezték végső nyugalomra.

Szöveg: Federics Róbert

Forrás és fotó: Egri Főegyházmegye

Magyar Kurír