Végső nyughelyére kísérték Varga László nyugalmazott plébánost, pécsi egyházmegyés papot

Ezt követően az elhunytat rokonsága és a hívek közössége kísérte végső nyughelyére, a Baranya megyei település temetőjében található családi sírhelyre.

Varga László kanonok, nyugalmazott plébános, nyugalmazott teológiai tanár július 17-én, életének 73., áldozópapságának 50. évében, szentségekkel megerősítve hunyt el.

Pécsett szentelték pappá 1975. június 22-én. 1976–86 között káplánként szolgált Dombóváron, Szigetváron, majd Pécsett. 2001-ig Királyegyházán, majd 2018-ig a pécsi Szent Ferenc-templomban volt plébános. Kerületi jegyzőként tevékenykedett 1987–2001 között a szentlőrinci, 2006–2013 között a pécsi esperesi kerületben. 1988–2012 között a Pécsi Püspöki Bíróság jegyzője, majd egyházmegyei bírója, később bírósági helynöke; 1994–2024 között a Pécsi Székeskáptalan kanonoka, 2012–2024 között penitenciárius kanonoka volt. 2018–2021 között kisegítő lelkészként szolgált a pécsi Szent Ferenc-plébánián.

2021 augusztusában nyugállományba került, és a Szent Lőrinc Gondozóotthonban töltötte életének utolsó éveit.

*

Az engesztelő szentmisén az elhunyt korábbi tanítványa, Dohány Zoltán tiszteletbeli kanonok, bicsérdi plébános mondott gyászbeszédet, számos személyes emlékképen és beszélgetések mozaikjain keresztül felvillantva Varga László atya életútjának egy-egy pillanatát.

László atya bölcs, okos, tudós pap volt, aki irgalmas szívű és rugalmas főiskolai tanárként az Egyházhoz való hűségről és alázatról mutatott példát tanítványainak – fogalmazott a szónok. – Hálás volt életéért és munkájáért, mindegyik szolgálati helyéről szeretettel beszélt. Lelkipásztorként szívesen ment az emberek közé, meghallgatta problémáikat, számontartotta egykori hittanosainak életútját, de szívén viselte a hivatás és a kispapok sorsának alakulását is.

Varga László, az egykori bencés diák szónokként és prédikátorként is híres volt az alapos felkészültségéről tanúskodó beszédeiről, melyekkel eredményes magvető munkát végzett.

Mindennapi kommunikációjában különös figyelemmel volt arra, hogy finoman fogalmazzon, soha nem akart megbántani senkit szavaival.

Jószívű adakozó volt, aki sok kéregetőnek és bajbajutottnak adakozott rendszeresen, és tette mindezt szerényen, a háttérből. A hívek szerették, tisztelték, szívükbe zárták.

Különleges szeretettel ápolta gyökereit, a családját és Szentdénes falut, ahol felnőtt. Vallotta és élte, hogy

ha a gyökerek rendben vannak, akkor lehet számítani jó gyümölcsre.

A szentmisét követő temetési szertartást vezető Felföldi László megyéspüspök rövid beszédében a papi hivatás és közösség három pillérét emelte ki: ezek a papság alapításának nagycsütörtöki emléknapján megélt paptestvéri közösség, a papszentelés pillanatai, valamint az elhunyt paptestvér utolsó földi útján történő kísérése.

A főpásztor megköszönte a megjelent papoknak, hogy közösségükkel kifejezték összetartozásukat, amelyre mindnyájukat Krisztus hívta meg azzal a szándékkal, hogy hirdessék és megéljék a rájuk bízott evangéliumot.

A Szent Dénes-templomban celebrált gyászmiséről a papság, a rokonság és a hívek közössége kísérte Varga László koporsóját utolsó földi útjára a szentdénesi temetőbe.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír