Vegyük le magunkról a szenvedés mítoszát – Betánia Napokat tartottak Veszprémben

A Betánia Napok a Nyolc Boldogság Közösség gazdag lelkiségét osztja meg tíz éve július és augusztus fordulóján. Az imádság különböző formáiban való elmélyülésre ad lehetőséget a reggeli és esti dicséret, a szentmise, a szentségimádás, a sabbat köszöntése pénteken este és szombaton a feltámadási vesperás.

Szombaton délután különböző műhelyfoglalkozások közül választhattak a résztvevők.

Csernai Balázs, a veszprémi Regina Mundi Plébánia plébánosa bibliaolvasási gyakorlatával bevezette a résztvevőket abba, hogy Isten a több ezer éves szavakon keresztül hogyan szólít meg a jelenben.

Balog Márta CB nővér arról számolt be, milyen a világ másik felén kereszténynek lenni. Képes előadásával bemutatta Szingapúr, Hong Kong, Vietnám, Új-Zéland, Kolorádó és Peru kisebbségben élő keresztényeinek életét.

Szeidel Péter CB műhelyén abban mélyülhettek el a résztvevők, hogyan tudnak a kölcsönös odafigyelésben, a megosztás lelkületében és a csendben Isten lelkének vezetését megtapasztalni.

Versegi Beáta Mária CB nővér a szemlélődő imába, Balog Márta CB nővér pedig a szemlélődő életmódba adott betekintést. Csaba Veronika Mária CB nővér a fókuszolás által mutatta meg, hogyan kerülhetünk harmóniába önmagunk valóságával és így Istennel. 

Farkas Ferenc, a magyarországi közösség egyik alapító tagja bibliaolvasási gyakorlatot tartott.

A lelki jellegű programok mellett mozgáson és alkotáson keresztül is lehetett nyitni az ég felé: Borbás Mirjam liturgikus táncalkalmat vezetett, Kárpáti Zsuzsanna pedig alkotóműhelyt.

Nyitott együttlét a jelenlétben

Valter Margit CB nővér, a Betánia Napok főszervezője elmondta: idén száznegyvenen jöttek el a lelki töltődést adó alkalomra az ország különböző részeiről. A visszajárók mellett, akiknek rendszeres kapcsolata van a közösséggel akár elkötelezetten vagy csak barátként, örömteli, hogy mindig vannak új résztvevők is. Ez a rendezvény mindenki számára nyitott, nem egy zárt közösségi együttlét.

Mint mondta, az idei Betánia Napok mottójának egy olyan jézusi mondást választott a közösség, mely különösen fontos a számukra: „Én veletek vagyok mindennap”.

Az előadásokon azt járták körül, hogyan lehet a mindennapokban jól megélni Jézus jelenlétét, hiszen olyan sokszor nem érezzük ezt. A szombati lelkiségi előadást Kis Attila tartotta, a vasárnapit pedig Versegi Beáta Mária nővér. Ezek alatt a kamaszokat és a gyerekeket életkoruknak megfelelő programok várták.

A szenvedés nem magasabb rendű, mint az öröm

Versegi Beáta előadásában arról beszélt, hogy az „Én veletek vagyok mindennap” mottó mit jelent a nyolc boldogság útján.

Először emberségünk paradoxonjára mutatott rá. Ellentmondásosnak tűnik és végig kísér minket az, hogy a Biblia szavaival

a föld porából és Isten leheletéből vagyunk összegyúrva. Végesek vagyunk, de hordozzuk a végtelent, az örökkévalót; boldogságkeresés és a szenvedéstűrés között navigálunk.

A hétköznapokban igyekszünk megragadni a jót, és elhárítani a rosszat, de véges értelmünk miatt az sem mindig egyértelmű, mi jó, mi nem az.

Versegi Beáta rámutatott: az ember sokszor az élvezetekből indulva szerez örömöt magának, de képes arra is, hogy másoknak okozzon örömöt. Kiemelte, hogy a boldogságot tanulni kell. A kereszténység évszázadaiban sokszor előtérébe került a szenvedés értékelése, aminek folyamán háttérbe szorult a boldogság. Sokszor nem engedtük meg magunknak, hogy boldogok legyünk, pedig a kegyelem a természetesre épít.

Meg kell tanulni örülni és a szenvedést mítosztalanítani, hiszen a szenvedés nem feltétlen magasabb rendű, mint az öröm.

Ezután Fodor Ákos költő egy haikujából idézett: „tudom, hogy boldog vagyok, / csak épp nem érzem”. Mint mondta, vannak tanácsok arra, hogyan lehetünk boldogok: ha tudatosítjuk és rácsodálkozunk arra, ami jó és szép, ha ápoljuk a kapcsolatainkat, ha túllépünk önmagunkon, tágabb kontextusba helyezzük az éppen átélt helyzetünket, ha jót teszünk másokkal. Akkor is boldogok lehetünk, ha szembenézünk a nehézségekkel, miközben egy távolabbi célra figyelünk.

Ezek mellett fontos ápolni a fizikai egészségünket is, hiszen a mozgás boldogsághormonokat szabadít fel.

Út a megtéréshez, ha megengedjük magunknak, hogy boldogok legyünk, és levesszük magunkról a szenvedés mítoszát. A kegyelem bármikor utol tud érni minket, nem csak akkor, amikor már elég rosszul vagyunk

– hangsúlyozta Versegi Beáta.

Sokszor úgy gondoljuk, a vágyaink kielégítése hozza meg a boldogságot, de ha valamit megszerzünk, attól nem leszünk tartósan boldogok. Vágyódunk elismerésre, megbecsültségre és hatalomra is. A vágyak azt ígérik, hogy kielégítésükkel boldogok leszünk, hajtanak minket, de tapasztaljuk, hogy nem ebben remélhetünk.

Jézus a boldogmondásokban perspektívaváltásra hív. Nem oldja fel a paradoxonokat, hanem még jobban megerősíti őket, és olyan állításokat sorol, melyek a józan ésszel nem összeegyeztethetők. Viszont ha belemerészkedünk e paradoxonok világába, egyre közelebb kerülünk önmagunk végesből és végtelenből származó ellentmondásos helyzetéhez, „csillagpor valóságához” is. A boldogmondások Jézus belső világának a valósága, olyanok, mint amikor fehér fényt vezetnek át egy prizmán, és az színekre bomlik.

Jézus az, aki tud mit kezdeni a paradoxonokkal, hiszen az ő maga is az: valóságos Isten és valóságos ember.

Meghív, hogy Isten gyermekeivé váljunk, az Istenhez való hasonlatosság útján járjunk.

A nyolc boldogság mondatait nem tudnánk kitalálni magunktól. Bemutatják, hogy legyen bár valami nehéz, a mulandón átragyog az örökkévaló. Ráérzünk általuk, hogy képesek vagyunk a végtelenre hangolódni.

A szellemi boldogság túlmutat a vágyak világán, nem kapcsolódik azok kielégítéséhez. Nem elérjük azt, hanem részesedünk benne; nem érzéki tapasztalás, hanem olyan, mint amikor a létezés megmutatja magát, és átjár bennünket.

„Az ég a földig / ér – így mi, földiek: / mind az égig érünk” – idézte újra Fodor Ákost.

Versegi Beáta ezután a nyolc boldogságról beszélt részletesen, miközben szentek példáján keresztül is szemléltette, hogy a szeretetben való önátadás felülmúlja az érdekeinket.

Paradoxonok az evangéliumban

A szombati szentmise főcelebránsa Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök volt; a vasárnapi szentmisét Szeidel Péter, a közösség papja mutatta be.

Mohos Gábor püspök a világban lévő prófétai jelenlétről beszélt homíliájában. Az evangéliumban Keresztelő Szent János lefejezésének története hangzott el, mely feladja a leckét: hogyan lehet erről úgy beszélni, hogy az örömhír legyen? A Jeremiás könyvéből vett olvasmányi szakasz rámutat arra, hogy

Isten szaváért ki kell állni, mit sem törődve azzal, hogy milyen következményekkel jár.

A püspök megemlítette közelmúlt sajnálatos međugorjei eseményeit is, hozzátéve, hogy Isten szava mindent gyógyítani tud.

A vasárnapi szentmise szónoka Bertalan Árpád, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye állandó diakónusa volt.

Az Izajás könyvéből vett olvasmányban elhangzott, ahogyan Isten  a szomjazókat, éhezőket vigasztalja. Szavaival kapcsolatban a diakónus rámutatott arra a paradoxonra, mit jelent az, hogy „vegyetek ingyen”.

Mint mondta, Isten nem kereskedelmi partnert keres valamiért cserébe; nem kufárkodik, nem úgy ad, hogy valamiért viszonzásképpen tudok-e jámbor cselekedeteket véghezvinni. Az ő gyógyító kegyelme ingyenes, nem tudom kiérdemelni, nem tudok tenni érte.

Isten szeretete nem könyöradomány, ő tejjel-mézzel folyó földet akar adni. Isten olyan, hogy maga rendül meg attól, hogy nekünk hiányunk van.

A kenyérszaporításról szóló evangéliummal kapcsolatosan elmondta: sokszor megmagyarázzuk Istennek, miért nem tud meggyógyítani minket. Isten nem a miértekre kíváncsi, azt akarja, hogy odaálljak elé. Az apostolok is magyarázkodnak Jézusnak, hova hozta az embereket.

Jézus arra tanít, hogy nem a semmiből kell valamit csinálni, ő azt a keveset kéri, ami van.

Márpedig nagyon sok mindenünk van, erényünk, bűnünk, nyomorunk, amit oda tudunk vinni elé.

A Betániai Napok úgynevezett morzsaszedegetéssel zárultak: a jelenlévők beszámoltak arról, miként érintette meg őket ez az alkalom, illetve hogyan tapasztalták meg az angyalok és a szentek segítségét az életükben, legyenek azok a mézescsuprokra egészen váratlanul megérkező címkék Kínából, reménytelen hétköznapi problémák váratlan megoldódása, gyógyulás, találkozások, vagy akár elveszett tárgyak megtalálása.

Fotó: Lambert Attila

Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír