Venezuelai püspök: A demokrácia ünnepe helyett csüggedést és félelmet hoztak a választások

Július 28-át „a demokrácia ünnepeként” élték meg az emberek Venezuelában, ám a csüggedés és a félelem hete követte, különösen a munkásnegyedekben. Az a sok-sok szegény ember, aki még nem menekült el az országból, mint 8,5 millió honfitársuk tette, most azt látja, hogy a Nicolás Maduro elnökhöz kötődő colectivos nevű félkatonai csoportok megfélemlítik őket, miután Maduro megtagadta a július 28-i vasárnapi elnökválasztás választási jegyzőkönyveinek nyilvánosságra hozatalát. Minden előzetes mutató és különböző bizonyítékok azt jelzik, hogy Maduro kizárólag a választási eredmények manipulálásával győzhetett.

„Folytatódnak a colectivos razziái, a letartóztatások; emberek tűnnek el” – mondta el egy magát megnevezni nem kívánó forrás az AgenSIR hírügynökségnek. Hozzátette, hogy ezekben a félkatonai csoportokban külföldiek, valószínűleg kubaiak is vannak. A híreket bizonyos mértékig megerősítik a Covavic nevű nem kormányzati szervezet által közölt számok: a múlt vasárnap óta elkövetett jogsértésekről szóló első jelentésben több mint 1200 letartóztatást, 14 bírósági eljárás nélküli kivégzést, 168 önkényes fogva tartást és 16 eltűnést regisztráltak.

Mindezeket a helyzeteket különösen élesen tapasztalják Petaréban, Caracas egyik alvóvárosában, amely Venezuela legszegényebb helyének számít – itt van Dél-Amerika egyik legnagyobb nyomornegyede. A fővárosnak ezt a részét néhány éve külön egyházmegyévé alakították.

Püspöke, Juan Carlos Bravo az AgenSIR hírügynökségnek adott interjúban elmondta, hogyan élik meg ezeket a drámai napokat ezen a helyen, amely azért is különleges, mert a püspök megpróbál minél több embert bevonni a szinodális folyamatba, éppen az aktuális eseményeken keresztül.

Petare szegényei elvesztették a reményüket. „A területünk nagyon kicsi, 177 négyzetkilométer; lakossága hivatalosan 1,2 millió, de a valóságban valószínűleg kétmillióan élnek itt. Ez négyzetméterenként több mint egy lakost jelent, az egyik legnagyobb népsűrűség a világon. Kinevezésem óta testvéri kapcsolatba kerültem ezeknek a munkásnegyedeknek az embereivel. Négy alapvető probléma van: az iskola, ahol nagyon súlyos a tanárhiány, és az órákat csak hetente kétszer tartják meg; az egészségügyi létesítmények hiánya; az alapvető szolgáltatások nagyon súlyos hiánya, kezdve a vízzel és a világítással; a

létbizonytalanság, nemcsak a bűnözés, hanem az élethez szükséges alapvető dolgok hiánya miatt.

Az emberek szenvednek, és óriási a körükben az elégedetlenség. A választások igazi reményt jelentettek, itt mindenki a változásban bízott. Már hétfőn spontán elkezdődtek a tüntetések, több mint egymillióan vonultak az utcára szerte a fővárosban. Petaréban is voltak tüntetések, szerencsére itt nem voltak áldozatok.”

Azokban a városrészekben, ahol a lakosság 90 százaléka szegénységben él, a nagy többség hátat fordított Madurónak. A püspök elmondta: „Ezeken a területeken huszonöt évvel ezelőtt Hugo Chávez nagy egyetértésre talált. Ki kell mondani, hogy sokak számára Chávez jelentette a nagy reményt egy igazságosabb és emberibb életre, a nép bevonására. Ma nagy a csalódottság, nehéz visszanyerni reményt.

Ebből a helyzetből nehéz kilábalni, ha nincs átláthatóság és igazság, ami konkrétan azt jelenti, hogy minden választási jegyzőkönyvet nyíltan meg kell mutatni, ahogyan azt a püspöki konferencia is kérte.”

A petarei egyházmegye főpásztora, aki tavaly részt vett a vatikáni püspöki szinóduson, úgy érezte, hogy ebben a nehéz helyzetben kötelessége megnyitni a meghallgatás tereit, ahol beszélgetni lehet a történésekről szinodális stílusban. Már a választásokat követő kedden – először virtuálisan – összehívott egy találkozót a papokkal, majd bevonták a beszélgetésbe a szerzeteseket, a szerzetesnővéreket és a világi híveket is.

„Mi, keresztények ebben a helyzetben minden eddiginél jobban arra vagyunk hivatottak, hogy világosság legyünk, tanúságot tegyünk Isten országáról, amelyet az igazságosság és a szeretet jellemez – mondta a petarei püspök. – Ennek tudatában mindent megteszünk annak érdekében, hogy ne adjunk teret a bosszú érzésének, az erőszakos cselekedeteknek. Előbbre hoztuk a vasárnapi misék időpontját, amelyek csak délelőtt vannak, hogy ne ütközzenek más helyzetekkel.”

Papoktól és laikusoktól olyan javaslatok érkeztek, amelyek kiemelik annak szükségességét, hogy

a plébániai közösségek továbbra is olyan helyek maradjanak, amelyek mindenki számára nyitottak, a remény, a megbékélés és a béke tanúi, a találkozás, a bizalom, a meghallgatás és a hit helyei.

Ezért felhívás hangzott el, hogy továbbra is álljanak a közösségek mellett, és a nehézségek közepette is őrizzék meg a reményt.

A konkrét javaslatok között szerepelt a lakosság tájékoztatása arról, hogyan viselkedjenek önkényes fogva tartás esetén; lelkileg támogató terek létrehozása; a világi hívek, különösen a fiatalok bátorítása békés akciók szervezésére a közösségek számára, különösen a félelem és szorongás pillanataiban; a megbékélés és a testvériség előmozdítása.

Bravo püspök emondta: „Az az álmom, hogy minden úgy történjen, mint amikor a családban kártyajátékot játszunk. Mindenki rejtve tartja a lapjait, lehetnek feszültséggel teli pillanatok, de végül minden kártya az asztalra kerül. Így kellene történnie a választási eredmények esetében is.” Sajnos jelenleg a valóság nem ez,

az emberek el vannak keseredve, félő, hogy újabb migrációs hullám indul el, ismét hiány lesz élelmiszerből.

„A mi feladatunk az – zárta beszámolóját a püspök –, hogy evangéliumi módon, Jézus stílusában cselekedjünk.”

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Forrás: AgenSIR

Fotó: AgenSIR; Conferenciaepiscopalvenezolana.com; 

Magyar Kurír