A főpásztor szentbeszédében István vértanúságáról elmélkedett: krisztusi hite zavarba, sőt dühbe hozta társait. Előbb csak eredménytelenül vitatkoztak vele, majd haragra gerjedtek ellene. István szíve és értelme nyitott volt: látta a megnyílt eget, Jézust az Atya jobbján. Gyilkosai nem akarták meghallani István tanúságtételét, ordítozni kezdtek, befogták fülüket. Ha csendben maradtak volna, ők is megláthatták volna azt, amit István látott.
Veres András püspök felhívta a figyelmet arra, hogy
lármás világunkban is szükség lenne csendre. Attól vagyunk betegek, hogy nem figyelünk oda sem Istenre, sem egymásra.
„El kell csendesednünk a jászolnál!” – fogalmazott a győri megyéspüspök. – Csak a szeretet erejével lehet felszámolni az indulatot, a gyűlölködést, a haragot a környezetünkben és a világban.
Dávid királyhoz hasonlóan lelkiismeret-vizsgálatot kell tartanunk:
nincsenek ellentmondások az életünkben; az evangéliumhoz mérjük cselekedeteinket?
István vértanút követve teljesen be kell fogadnunk az evangéliumot – zárta gondolatait Veres András püspök.
Forrás: Győri Egyházmegye
Fotó: Lambert Attila (archív); Szentlélek és Szent Mihály Plébánia, Sopron
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria