Veres András, az MKPK újraválasztott elnöke: Egymásért élő emberek legyünk

– Milyen érzésekkel, gondolatokkal fogadta az újraválasztást?

– Nem készültem egy újabb ötéves ciklusra, ám a püspök atyák úgy gondolták, hogy nekem szavaznak bizalmat. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) statútuma szerint lehetőség van a korábbi elnök megbízatásának egyszeri meghosszabbítására, erre került sor most is.

Megköszönve a püspök atyák bizalmát, igyekszem a legjobb tudásom szerint szolgálni az Egyházat.

– Hogyan értékeli az elmúlt elnöki időszakot?

– Nagy változások voltak ez idő alatt mind a társadalmi életben, mind a világban, de az Egyházban is. A pandémia különösen az utolsó hónapokban sok ember életét tette nehézzé. A járvánnyal az Egyházban is egy új korszak kezdődött, nem feltétlenül pozitív értelemben. Úgy gondolom, hogy nagyon sok tennivalónk van még ezen a téren. A szekularizáció hatásait mindig éreztük, ám mintha napjainkban az még jobban felerősödött volna. A különféle médiumok segítségével sokan kapcsolódtak be eddig is az Egyház liturgikus életébe, ám számunkra, katolikusok számára ez soha nem adhatja meg a teljességet. Éppen ezért nagyon sokat kell még tennünk, szükség van az evangelizáció megerősítésére. Ennek egyik kulcsa az lenne, hogy a hívő ember még komolyabban vegye a hitét, még mélyebben élje meg a vallásosságát, ezzel is közvetítve a keresztény értékrendet a nem keresztény emberek számára.

Elhibázott az a gondolat, hogy az evangelizáció csak a papok és a katekéták dolga. A hit továbbadása elsősorban a családban történik, ebben a pap csak segíteni tud.

Ugyanakkor szerte a világban nagyfokú keresztényellenességet láthatunk, sok merénylet történt a keresztények, leginkább pedig a katolikusok ellen. Ebben közrejátszhat az is, hogy a Katolikus Egyház az, amely kitart az élet védelme mellett a fogantatástól egészen az élet természetes befejezéséig. Vannak olyan érdekkörök, amelyek az Egyház értékrendjét igyekeznek fellazítani. Ezen a téren is sok a tennivaló, ebben az orvosok és a kutatók segítsége is sokat számít.

– Mi határozza meg a püspöki konferencia működését?

– Említettem az MKPK statútumát, ebben többek között rögzítve van, hogy a konferenciának tagja minden Magyarországon élő püspök és a velük azonos beosztásban lévő személy. Így a pannonhalmi főapát is tagja a testületnek. Az MKPK negyedévente ülésezik. Ilyenkor a tagok véleményt cserélnek az országos jelentőségű pasztorális kérdésekben, döntéseket hoznak az Egyház intézményeivel kapcsolatban, segítik az egyházmegyék együttműködését. A testület feladata, hogy az állami közigazgatás és a kormányzat felé is képviselje a katolikusok véleményét. A püspöki konferenciának van egy Állandó Tanácsa is, mely a konferenciák között ülésezik, annyiszor, amennyiszer ez szükséges.

– Hogyan értékeli az Egyház és az állam közötti viszonyt?

– Az elmúlt öt évben kiegyensúlyozott, rendezett kapcsolat volt az Egyház és a kormányzat között. Az utóbbi időben nagyon sok új és felújított templom megáldásának lehettünk tanúi, ezzel kapcsolatban pedig ki kell emelnem, hogy

soha annyi templom nem újult meg, nem épült, mint az elmúlt időszakban.

Ezt pedig mindenféleképpen a kormányzat javára kell írnunk, hiszen erre az egyházi közösségeknek soha nem lett volna forrása. Egy egyházi épület esetében – ezt a történelmi példák is igazolják – a helyi közösség mindig csak a fenntartást tudta megoldani, a felújítást, építést pedig mindig a kegyúr végezte. Manapság is szükség van arra, hogy a vallásos emberek adóját felhasználva az állam támogassa az egyházi iskolákat és az egyházi létesítmények építését, felújítását.

– Az ön püspöki jelmondata, hogy „Elvitte őt Jézushoz”. Ha eddigi szolgálatát nézzük, kitűnik, mindig fontosnak tartotta, hogy a jézusi örömhír minden emberhez eljusson. Mik ezen a területen a legfontosabb feladataink?

– Nagyon sok ember Isten nélkül nő fel, már csak azért is, mert szülei, nagyszülei sem voltak vallásosak. Őket személyesen kell tudnunk megszólítani. Ha intézményként tekintünk az Egyházra, akkor elmondhatjuk, hogy a misszió az egyik kiemelt feladata. Emellett minden egyes kereszténynek küldetése, hogy hitéről életével tegyen tanúságot. Az apostol azt mondja, hogy éljetek úgy, hogy azok, akik látnak titeket, kíváncsiak legyenek arra, hogy mi – illetve ki – vezet benneteket. Ahhoz, hogy ez jól működjön, arra is szükség van, hogy

a plébániai közösségek igazi közösségként működjenek, tagjai egymásért élő emberek legyenek.

A papságnak a misszió mellett az is feladata, hogy ebben a missziós küldetésben mindenkit meg tudjon erősíteni.

– Pár napja elkezdődött a tanév. Hála Istennek elmondhatjuk, hogy nagyon sok katolikus intézményben tanulhatnak a diákok. Milyen feladatot, felelősséget jelent az egyházi oktatás?

– Nagyon nagy felelősség, hiszen több mint kétszázezer diák tanul katolikus oktatási intézményben. Ugyanakkor ez egy nagy kihívás is, hiszen iskoláinkban az elvárt, általános ismereteken túl egy sajátos pluszt is adunk a gyermekeknek. Ennek

a nevelésnek az alapja a krisztusi értékrend. Ezt akkor is hangsúlyozni kell, ha tudjuk, hogy sok diákunk nem vallásos családból érkezik.

Ezért iskoláinknak a kiváló oktatás mellett fel kell vállalniuk az Egyház egyetemes missziós törekvéseit is. Ez annyit jelent, hogy az iskolában egy olyan vallásos környezetnek kell körülvennie a gyerekeket, amely közelebb tudja vinni őket Jézushoz. Én annak idején a győri bencéseknél tanultam, így tapasztalatból is tudom, hogy a szerzetesek ennek a kihívásnak különös igényességgel tudnak megfelelni. Bár ma kevesebb szerzetes van jelen az oktatásban, arra van lehetőség, hogy jó szervezéssel megtaláljuk azokat a kiváló, vallásilag elkötelezett tanárokat, akik mindenki számára képesek megnyitni a hit kapuját.

– Visszatérve a járványra, ön szerint mire kell készülnünk a következő hónapokban?

– Először is vegyük komolyan a hatóságok javaslatait, utasításait! Minden közösség vezetője, így a papok is felelősek azokért, akik rájuk vannak bízva.

Fontos, hogy a templomon belüli és kívüli lelkipásztori ellátás olyan körülmények között történjen, amely megfelel az aktuális előírásoknak.

Azt csak remélhetjük, hogy nem kerül sor intézmények bezárására.

– Sokan kerültek nehéz helyzetbe a járvány miatt. Őket hogyan lehetne megerősíteni?

– Nagyon nehéz tanácsot adni, hiszen mindannyian különbözőek vagyunk. Van, aki nem vesz tudomást a járványról, míg mások telve vannak aggodalommal. Éppen ezért elsősorban az egyéni felelősségre hívnám fel a figyelmet, hiszen a megfelelő információk birtokában képesek lehetünk arra, hogy megfelelő módon viszonyuljunk a járványhoz. Ugyanakkor

a hívő emberben kell lennie egy bizalomnak, ott kell, hogy éljen bennünk a remény. Ne essünk kétségbe, hiszen az életet ajándékba kaptuk.

Pál apostol írja, hogy akár élünk, akár halunk, egyaránt az Úré vagyunk.

– Ön győri megyéspüspök, Győrben járva pedig láthatjuk, hogy milyen szépen megújult a Káptalandomb. Életünk megújulásának mi lehet az alapja?

– Röviden válaszolva, a hitben való megújulás, vagyis a megtérés.

Az épületek megújulhatnak, ám ha az egyén nem változik, mindez mit sem ér.

S ha mi változunk, azzal a közösség, tágabban a társadalom is meg fog újulni.

Lejegyezte: Baranyai Béla

Fotó: Merényi Zita

Kuzmányi István/Magyar Kurír