Veres András felszentelte a győri Nagyboldogasszony-székesegyház új harangjait

A szentmisén a püspökök mellett koncelebráltak Kiss Róbert, a Nagyszombati Főegyházmegye általános helynöke, a Győri Egyházmegye papsága, karmelita és premontrei szerzetesek.

„A Nagyboldogasszony-székesegyház belső felújítása a befejezéshez közeledik, csak a karzaton magasodik állványzat, ami mögül felsejlik az új orgonaszekrény. A külső megújulás javában zajlik. Egy év múlva kerül sor a székesegyház újraszentelésére, addigra befejeződnek a rekonstrukciós munkálatok. Ez az év is különleges: ma új harangokat szentelünk – emlékeztetett a szentmise bevezetőjében Veres András megyéspüspök. – Egykor hét harang lakott a toronyban. Később, az első világháborúban rekviráltak négyet, majd a második világháború folyamán használhatatlanná vált három harangból öntötték a ma is szolgáló Magyarok Nagyasszonya-harangot. Most megérkeztek a harang testvérei. Nagy ünnep ez a Győri Egyházmegye számára. A harang Istenre irányítja figyelmünket.”

Keresztény kultúránkban a templom és a harang szorosan összefonódik – hangsúlyozta szentbeszéde elején Veres András. Kezdetben kisebb, szerzetesi közösségeket hívott közös imára a harang, majd Sabinianus pápa 604-ben általánosan elrendelte a keresztény templomokban a harangok használatát. A 12. századtól már nemcsak egy-egy, hanem egyszerre több harang is megszólalhatott. 

Örvendetes dolog a hívő ember számára, hogy vannak templomaink, amelyek egybegyűjtik a hívő embereket közös imádságra. Ezek a templomok a hétköznapi életből kivett helyek, ahol minden Istenhez hív bennünket, az elcsendesülésre ad lehetőséget. Arra is alkalmasak, hogy külső méretüknél fogva Istenre irányítsák a figyelmet, még akkor is, ha a nagyobb városokban már nem emelkednek ki az épületek közül. Ám a harangszó még mindig egy olyan üzenet, amely oda is elhangzik, ahol már nem látszik a templom tornya. A harang a hívőket imára szólítja, a nem hívőket egy-egy csendülésével Isten felé fordíthatja. Közösségbe hív minket: gyertek a templomba együtt imádkozni. A közös ima erejéről maga Jézus biztosított bennünket: „Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18,20)

A harang reggel, délben és este is imádságra hív. A betegek és idősek számára az átváltoztatás pillanatát jelzi, így ők is bekapcsolódhatnak a közösség imádságába. Egyfajta rendet teremt a harangszó mind egyéni, mind családi életünkben. Őseink szokása volt, hogy a harangszókor abbahagyták a munkájukat. A közszolgálati televízióban volt egy képsor a déli harangszó idején, amikor a munkáját végző férfi megállt, levette a kalapját, és imádkozott. Ezzel azt jelezte számunkra:

álljunk meg időnként a munkánkban Isten felé fordítani a tekintetünket. A harang hangja eligazítást adhat nemcsak az imaéletünkben, hanem a lelkiismeretünkben is.

Lelkiismeretünk az a belső kis csengettyű, ami újra és újra bűnbánatra, megtérésre hív bennünket.

Elődeink a veszélyek közeledtével megszólaltatták a harangokat. Érdemes arra gondolnunk, hogy ma is veszélyfelhők tornyosulnak felettünk. Goethe írta: „A világ repedt harang: zörög, de nem cseng.”

Nagyon nagy szükség van arra, hogy harangjaink szóljanak. Isten dicséretére hívják a híveket, a nem hívőket pedig arra, hogy gondolkodjanak el életükről.

„Hitünk őszinte kifejezése akar lenni ez a hat új harang, amit felszentelünk. Legyenek ezek a harangok egyházmegyénk minden lakójának és e város lakóinak is minden kondulásukkal Istenhez hívó üzenet. Legyenek templomi közösségeink erősítői, egyéni és családi imaéletünk megújítói. Hangjuk vezessen bennünket a hit útján és őrizzen meg minket a bajoktól és eltévelyedésektől” – zárta szentbeszédét a főpásztor.

A szentmisében tettek esküt a Tanácsosok Testületének tagjai: Reisner Ferenc általános helynök, Radó Tamás pasztorális helynök, Kálmán Imre püspöki irodaigazgató, valamint Böcskei Győző székesegyházi és Bodó Zoltán magyaróvári plébános. Mandátumuk öt évre szól.

Veres András megyéspüspök az alábbi plébánosokat nevezte ki öt esztendőre az esperesi kerületek élére: Böcskei Győzőt a Győri, Varga Balázst a Győr Környéki, Bodó Zoltánt a Mosoni, Horváth Imrét a Soproni, Gyürü Ferencet a Sopron Környéki, Radó Tamást a Kapuvári, Winkler Zsoltot a Csornai, Kovács Csaba Albertet pedig a Komáromi Esperesi Kerület esperesévé.

A záróáldás után a harangszentelés szertartását Veres András és Pápai Lajos püspökök a székesegyház előtti téren végezték a papság és a hívek körében. András püspök atya imádságában arra kérte a Mindenhatót, hogy Szentlelke erejével szentelje meg a harangokat, amelyeket Isten dicsőségére és Egyháza használatára öntöttek. Kondulásukkal az örök értékekre figyelmeztessék a híveket. Szenteltvízzel meghintette, majd megtömjénezte a harangokat. A Szentháromság-, a Szent Mihály- és a Szent András-harangot Veres András püspök, a Szent István-, a Szent László- és a Boldog Apor Vilmos-harangot Pápai Lajos emeritus püspök jelölte meg négy-négy helyen krizmával: a kereszt jelével felszentelték a harangokat Isten dicsőségére.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Ács Tamás

Magyar Kurír