Veres András karácsony napján: Krisztus világossága bevilágít lelkünkbe

Jézus, az Atya világossága, bizalmat, erőt adó fényességként van közöttünk, hogy mindnyájan belé vetett hittel, reménnyel kövessük az általa adott világosságot.

Az evangélium, Krisztus világossága bevilágít lelkünkbe, annak minden rejtett zugába. Krisztust, az Ő evangéliumát bátran emeljük a magasba, hogy minél több ember számára fényeskedjék.

Van, aki ma sem engedi, hogy Krisztus evangéliuma, Krisztus világossága beragyogja a szívét. Visszautasítja az evangéliumot, visszautasítja Isten szeretetét, nem keresi a bűntől való szabadulás lehetőségét. Volt idő, amikor tudatosan próbálták Krisztus fényét kioltani. Nem engedték tartóra helyezni, csak meghitt családi otthonokban világíthatott ez a fény. Ma is vannak, akik próbálják Krisztus fényét, Krisztus világosságát gyengíteni, a krisztusi erkölcsöt kiiktatni a közéletből és a mindennapi életből, vagy éppenséggel a papok bűneire hivatkozva relativizálni Krisztus evangéliumának értékét, igazságát – mutatott rá Veres András püspök a János evangéliumából az Ige megtestesüléséről felolvasott szakasz (Jn 1,1–18) örökérvényű aktualitására. 

Mindazoknak, akik befogadják a világosságot, megadja Isten az istengyermekség ajándékait, emberi kapcsolataik is jó irányba fordulnak, miként Malakiás, az advent prófétája is tanította: „Ő újra fiaik felé fordítja az apák szívét, és apáik felé a fiaik szívét” (Mal 3,24).

Akik befogadják Krisztus világosságát, azok megtapasztalják az Egyház közösségében, a liturgiában az istengyermekség örömeit.

Mai ünnepünk alkalmával álljon előttünk Krisztus felszólítása, aki arra hív bennünket, hogy legyünk mi is „a világ világossága” (vö. Mt 5,14). Imádkozzunk azokért, akik még nem fedezték fel Krisztus világosságát, akiknek még nem volt lehetőségük arra, hogy megismerjék, megtapasztalják az evangéliumi élet örömét! Imádkozzunk azokért, akik elveszítették ezt a világosságot! Imádkozzunk azokért, akik kérték imáinkat: az idősekért, a betegekért, a magányban élőkért. Imádkozzunk azokért, akik nem kérték ugyan, de tudjuk, hogy nagyon is rászorulnak az isteni segítségre, az isteni világosságra. Ennél többet, ennél nagyobbat nem is tehetünk értük. Akkor teszünk igazán jót, ha imádkozunk embertársainkért, barátainkért, szeretteinkért.

A főpásztor ünnepi prédikációját Reményik Sándor Valaki értem imádkozott című versével zárta:

Mikor a bűntől meggyötörten
A lelkem terheket hordozott,
Egyszer csak könnyebb lett a terhem,
Valaki értem imádkozott.

Valaki értem imádkozott.
Talán apám, anyám régen?
Talán más is, aki szeret,
Jó barátom vagy testvérem.

Én nem tudom, de áldom Istent,
Ki nékem megváltást hozott,
És azt, aki értem csak
Egyszer is imádkozott.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Ábrahám Kitti

Magyar Kurír