Veres András megnyitotta az egyházmegyei zsinatot Győrben: megtérésre, imára, közös munkára hívott

Történelmi a dátum: a sok viszontagságot megélt templomépületet a hagyomány szerint szeptember 13-án szentelték fel, így lett ez ünnepnap az egyházmegye számára, és ezért választotta egy évvel ezelőtt is ezt a napot a megújult székesegyház újraszentelésére Veres András. A tavalyi szentelési cselekményre – a templom falainak megkenésére és a tizenkét gyertya elhelyezésére – emlékeztetve égett most is a tizenkét gyertya.

„Tavaly hálát adtunk templomunk teljes külső és belső megújulásáért, most pedig Isten áldását kérjük, hogy el tudjunk indulni a belső, életünk és Egyházunk megújulásának útján. Jézus így mutatta meg az utat: »Térjetek meg, tartsatok bűnbánatot!« Ezzel a szándékkal indulunk a megújulás útján” – fogalmazott bevezető beszédében Veres András.

A templomszentelés első évfordulója a győri egyházmegyei zsinat meghirdetésének és megnyitásának alkalma. „Emlékezz, te Krisztushoz tartozol!” mottóval lépnek a megújulás útjára. Az ünnepi szentmisét papi rekollekció előzte meg.

A szentmisén koncelebrált az egyházmegye papsága, köztük Pápai Lajos emeritus győri megyéspüspök; Reisner Ferenc általános püspöki helynök; Kálmán Imre püspöki irodaigazgató; Böcskei Győző, a székesegyház plébánosa; Fazakas Márton premontrei apát; Németh Gábor, az MKPK irodaigazgatója.

Homíliájában Veres András a megújulás útjáról beszélt, melynek során istengyermekségünkhöz kell visszatalálnunk. A létünk Isten ajándéka, s még nagyobb ajándék, hogy Isten megváltott gyermekeinek tudhatjuk magukat. Ezt a keresztségben kaptuk meg, s általa vagyunk az örök élet várományosai. Isten szentségeivel építi és tartja életben bennünk az istengyermekséget, Jézus pedig az Egyházra bízta, hogy a szentségek kiosztója legyen, amiben a paptestvérek kaptak rendkívüli szolgálatot. De mindnyájan, akik meghívást kaptunk ebbe a közösségbe a keresztség által, egyetlen és mindennél fontosabb célt kell hogy lássunk magunk előtt:

Be kell töltenünk az Egyházban az Istentől kapott hivatásunkat, átadva magunkat teljesen Isten szolgálatára, semmit sem visszatartva magunknak.

Ezért hirdetett lelkipásztori és lelki megújulást célzó zsinatot Veres András. Rámutatott az élet minden területén jelentkező válságra, melynek oka lehet a hit- és istennélküliség. A legnagyobb válság mégis a mi identitásválságunk, hogy elfelejtettük, miért küld minket Krisztus:

Az evangélium hirdetésére kaptunk meghívást. Sokféle dologgal foglalkozunk, de épp ezzel, a legfontosabbal nem.

Elgondolkodtató mind papok, mind világiak számára, milyen mértékű lett az emberek eltávolodása, elszakadása Jézustól lelkileg és fizikailag.

Az emberek úgy érzik, nincs szükségük Krisztusra. Mégis hirdetnünk kell az evangéliumot, akár alkalmas, akár alkalmatlan, ahogy Pál apostol tanít.

A főpásztor feltette a kérdést: Miért sírt Jézus Jeruzsálemben? Látta, hogy folyik az adok-veszek, de nem ez volt az ok, hanem az, hogy aggódott népéért, mely letért arról az útról, melyre Isten kiválasztotta. Szívében távol jár ez a nép – ez bántotta Jézust. Meg voltak elégedve: van templom, vannak szolgálattevők, folynak a szertartások. Ez kielégítette az embereket, a választott népet. Nem vagyunk mi is hasonló helyzetben? Jézus határozottan lépett fel. Szembesítette az embereket: ez Isten háza, az imádság háza. Ma is az.

Mit kell tennünk? Veres András mindannyiunkat önvizsgálatra hívott: Milyen a vallásosságunk, milyen a plébániánk vallásossága? Elég a status quo? Megelégedhetünk az állagmegóvás kultúrájával? Óriási érték, hogy az elmúlt időszakban meg tudott újulni több mint száz templom az egyházmegyében. Ez azonban csak a külső,

eljött a belső megújulás ideje.

Imádkozzunk a tisztánlátásért, hogy megtaláljuk a megújulás módját, hogy lássuk, hogy nekünk személy szerint, saját életünkben, saját közösségünkben a ránk bízottakért mit kell tennünk. Kérjük a Szentlelket, indítson minket bátor lépésekre, hogy meg tudjuk újítani életünket. Végezzünk rendszeresen közös imádságot. Az ima emberei legyünk. Lesznek viták, de mindig lesznek, akik szívesen csatlakoznak hozzánk.

Látnunk kell, hogy nem elég a hívők igényeit kielégíteni,

nem elég a formális vallásosság. Mindent újra kell kezdeni, hogy valóban minden emberhez eljutassuk az evangélium üzenetét. A mi mulasztásunkból ne legyen olyan ember, akihez nem jutott el az örömhír.

Nekünk, papoknak tanítványokká, követőkké kell válnunk. „Számítok rátok a zsinat munkájában, együtt legyünk evangelizáló apostolok:

új buzgalommal, új módszerekkel, új nyelvet találva valósítsunk meg új lelkipásztori stílust mélységes közösségben a pápával és püspökökkel, termékenyen együttműködve a Krisztus-hívő laikusokkalm ahogy erre Szent II. János Pál pápa útmutatást adott.”

Veres András megtérésre, imádságra és közös munkára hívott. Emlékezzünk és emlékeztessünk, hogy Krisztushoz tartozunk!

A szentmise végén Szent Mihály közbenjárását kérték az egyházmegyei zsinatért.

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír