Veres András a pápalátogatásról: A Szentatya gesztusai a nem vallásosakat is meg tudják érinteni

– A közvetítésben láttuk, hogy fényképet készített a Budapestről felszálló pápai repülőgépről. Jól sikerült a fotó?

– Nagyon, látszik a fölszállás pillanata éppen.

– Milyen képeket tud felidézni ebből a három napból, amelyek hasonló módon megmaradtak Önben?

– Mindjárt az első élmény az, amikor a Szentatya megérkezett a repülőtérre: elő volt már készítve számára a kerekesszék, hogy előretolják majd az őt köszöntő küldöttséghez, de nem kérte, hanem elindult a botjával, és úgy jött oda hozzánk. Az jutott eszembe, hogy annak idején Szent II. János Pál pápa, amikor akár hozzánk, akár más országba megérkezett, amikor leszállt a repülőről, amíg még meg tudta tenni, leborult, és megcsókolta a földet, ezzel kifejezve tiszteletét az adott országnak. Ferenc pápa most ugyanezt így fejezte ki.

Nagyon szép élmény volt aztán a Szent István-bazilikában a papokkal, szerzetesekkel és lelkipásztori munkatársakkal történt találkozás, amikor Brenner József atya tanúságtétele mélyen megrendítette a pápát, hirtelen kezet csókolt neki, és megölelte. A Szentatya általában is nagyon szép szavakkal illetett bennünket, már érkezése előtt egy héttel a Regina caeli elimádkozásakor, de itt is számtalan jelét adta, és nem csak szóban, gesztusokban is, hogy szereti és tiszteli ezt a népet.

Amikor kijöttünk a Szent István-bazilikából, teljesen váratlanul, a biztonságiaknak is feladva a leckét, az emberek közé ment, és fogadta a köszöntésüket.

Sok ilyen spontán dolog volt, illetve rendszeresen eltért az előre megírt szövegtől, mivel kontaktusban volt velünk, és jól a szívünkbe akarta vésni, amit mondani akart.

A fiatalokkal történt találkozásán is látszott, hogy teljesen föllelkesedett, látszott, hogy mint máskor is, rendkívül jól érzi magát köztük, ezt tükrözte az a beszédstílus is, ami neki Latin-Amerikából érkezve teljesen természetes, de nálunk a protokoll miatt nem túl gyakori.

Emlékszem, amikor szombaton mentünk vissza a Rózsák teréről, lehúzott ablakkal utazott végig az autóban, és integetett az utcán állóknak.

Sokan várakoztak a kordonok mögött, és ő ezt észrevette, lehúzta az ablakot, visszaintegetett. Ezek a gesztusok minden embert meg tudnak érinteni, a nem vallásosakat is.

Ami most legelevenebben él bennem, hogy amikor fölvitték a repülőgépre a másik oldalon egy kis lifttel, még nyitva volt a felénk eső oldalon is az ajtó, s még egyszer odaállt, és köszöntött mindenkit.

– Ezek a gesztusok egyfajta módon a Szentatya nyitottságának a jelei, amire minket is buzdított, többek között a Kossuth téri szentmisén is.

– Mondhatjuk, hogy ez az ő életfilozófiája, emlékezzünk vissza, hogy a legutóbbi látogatásakor is erre hívta fel a figyelmet, s máskülönben is sokszor hangsúlyozza, hogy az Egyház, a hívők nem merevedhetnek bele a vallásosságukba, hanem nyitottnak kell lenniük, hirdetni az evangéliumot.

A Szentatya értékelni tudja azt a geopolitikai helyzetet, amiben mi, magyarok leledzünk a Kárpát-medence területén, Európa közepén, Kelet és Nyugat határán, ennek megfelelően

a hídépítésre helyezi a hangsúlyt, arra, hogy a határok ne elválasszanak minket, hanem a kapcsolódások lehetőségét kínálják fel.

– Ferenc pápa két magyarországi látogatása között mindössze másfél év telt el, de a szomszédunkban kitört háború miatt mégis úgy érezhetjük, mintha egy világ választaná el ezt a két időpontot egymástól.

– Valóban, 2021 szeptemberében, a koronavírus-járvány vége felé azt hittük, annál rosszabb már nem lehet. Meggyőződésem szerint ez a mostani látogatás egy történelmi pillanat lehet a béke érdekében is; ahogy a Szentatya mondta a prédikációban, bölcsőket akarunk, és nem sírokat, az olyan mély kép, amit meg kell érteniük a világ hatalmasainak, és valamit tenniük kell.

Nem véletlenül hangsúlyozta a pápa, hogy a nyitottságnak elsősorban a szívben kell meglennie minden ember felé, elsősorban a család felé, szűkebb és tágabb társadalmi közösségben, más nemzetbeliek felé. Amit még mondott, szintén egy nagyon keménynek hangzó mondat volt, hogy nem szabad, hogy örökös ellenséget lássunk egy másik népben. Mindnyájunknak szóló üzenet, hogy

nem szabad ellenségképeket alkotnunk magunknak, hanem törekednünk kell nyitottsággal, szeretettel, békével lenni egymás iránt, csak ez teremtheti meg nagyobb összefüggésekben is a békét, jelen esetben Európában.

Szerző: Agonás Szonja

Fotó: Merényi Zita, Turjányi Tuzson, Zuggó Zsolt

Magyar Kurír