Veres András püspök Kapuváron: Növekednünk kell a hitben

A főpásztor Kereszténynek lenni egy átalakuló világban című előadásában a kihívásokról beszélt, melyekkel szembe kell néznie korunk keresztény emberének; és arra keresett válaszokat, hogy mi a feladatunk keresztényként a világban. Rámutatott, természetes a változás, ami él, az dinamikusan változik. Az Egyház is változik. „Ecclesia semper reformanda est” – igaz a mondás, az Egyház mint élő közösség folyamatosan változik.

Van azonban, ami nem változik: az evangélium és a kinyilatkoztatás. Kereszténységünk alapja, hogy ezek változhatatlanok, változtathatatlanok – hangsúlyozta Veres András, és hozzátette: az evangelizáció formája viszont koronként különböző, más-más módszerekkel kell továbbadni az evangéliumot.

Napjainkban azt tapasztaljuk, hogy a társadalmi és egyházi változások nincsenek összhangban, szekularizálódó világunkban érzékeljük az egyházellenességet is. Bizonyos csoportok úgy akarják formálni a világot, hogy abban a keresztény közösségnek semmilyen szerepe ne legyen. Hitetlen a világ, amelyben élünk? – tette fel a kérdést az előadó. – Vannak erre utaló jelek, de mégsem hitetlen, inkább vallástalan a világ. A mai ember nem hitetlen, úgy mondhatnánk inkább, hogy a maga módján akar hívő lenni. Egyfajta keresztény önfeladás korát éljük, amikor a vallás elveszíti a hittel való kapcsolatát. A keresztények nagyobb gondot fordítanak elkötelezettségük társadalmi, politikai, szociális vetületére, következményeire, mint a hitre, ahogy arra XVI. Benedek pápa is rámutatott. Ugyanakkor erőszakos keresztényellenességet, katolikusellenességet is tapasztalunk a világban. Egyházunkat, mely védi a házasságot, az életet, és elítél bizonyos magatartásformákat, különösképpen támadják, az a vád éri, hogy nem tart tiszteletben alapvető jogokat.

Egy átalakuló világban kell kereszténynek, katolikusnak lennünk. Komoly probléma a nagyfokú vallási tudatlanság, az, hogy legtöbbek számára a vallási ismeretek szerzése az elsőáldozás vagy a bérmálkozás után befejeződik, holott mindannyiunk számára lehetséges, hogy képezzük magunkat a hitünkben – emelte ki a megyéspüspök. – Keresnünk kell ennek lehetőségeit. Minden szakmában szükséges a továbbképzés. Miért gondoljuk, hogy a hitbeli ismeretekben nincs szükség növekedésre? Mindannyiunknak kötelességünk, hogy lépést tartsunk a világgal, önmagunkkal, és életkorunknak megfelelően növekedjünk a hitben. 

A másik lényeges kihívás – mutatott rá a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke –, ami ez után következik, hogy tudnunk kell felelni, ha kérdeznek minket. Legyetek készek mindig megfelelni azoknak, akik a hitünkről, reményünkről kérdeznek (vö. 1Pét 3,15). Meg kell tudnunk felelni, az adott pillanat szerint.

„Nem lehet a világot Isten nélkül fölnevelni / Nem lehet a világot Isten nélkül megérteni / Nem lehet a világot Isten nélkül szóra bírni” – idézte az előadó Nagy Gáspár Belátás című versét. – Isten nélkül és a hitünkben való növekedés nélkül nem fogunk tudni eligazodni a világban, nem fogunk válaszokat találni kérdéseinkre, és elbizonytalanodunk… Előre kell tehát haladnunk, és a kihívásokat felismerve kell cselekednünk. Növekednünk kell a hitben, nagy gondot kell fordítanunk erre. Megtérés nélkül mindez nem megy! Nem szabad, hogy vallásos életünket csak a hagyomány, a megszokás vezesse. Személyes istenhitre van szükség, akkor lesz élő hitünk. El kell jutnunk az újjászületésig. Komolyan kell ezt vennünk! Amilyen mértékben átadjuk magunkat a hitben Istennek, olyan mértékben formál át minket: gondolatainkat, szavainkat, lelkünket. Kosztolányi Dezső írja a Boldog, szomorú dalban, hogy van már sok mindene, de nincs meg a kincs, amire vágyott. „Itthon vagyok itt e világban, / s már nem vagyok otthon az égben”, így zárul a költemény. Ez mindannyiunk számára állandó veszély. Csak a hitben, és a test és lélek egységében, harmóniájában juthatunk el a boldogságra.

Annyi gyönyörűség, szépség, életerő van a természetben – folytatta Veres András –, ilyenkor tavasszal különösen is érzékeljük, érezzük! Amikor ezt megtapasztaljuk, felébred bennünk a kérdés: honnan van mindez? Az értelmes ember belátja: ez a világ valakinek az alkotása; egy teremtő, alkotó Isten műve. A világ ok-okozati összefüggésekből épül fel. A végső magyarázat, a végső ok azonban csak Isten lehet. Az istenkérdés mindenki számára megkerülhetetlen. Minden emberben megvan az érzék Isten iránt, különösen is a kisgyerekekben. Isten léte nem választás tárgya. A mi döntéseinktől csak az függ, hogy befogadjuk-e Őt vagy nem. A modern ember azt mondta, szabad akar lenni. Nincs szüksége senkire, semmire. Olyan sokan elhagyták ezért Istent… És mégsem szabadok és mégsem boldogok. Isten nélkül nem élhetünk teljes életet, Isten akkor is létezik, ha nem veszünk róla tudomást.

A győri főpásztor ezt követően felolvasta Faludy György Régtől sejtettem ezt című versét, és ezzel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy Isten nélkül, a hit nélkül csak a káosz marad, és az egész élet értelmetlenné válik. A modern ember nem akarja elfogadni az objektív igazságokat, keresztényként azonban az a feladatunk, hogy ezeket hirdessük és továbbadjuk. A legautentikusabb hely természetesen a család, mely életformaként tudja továbbadni a hitet, az igazságot. A következő hely pedig a katolikus iskoláké, melyek lehetőséget biztosítanak közösségben megélni és ünnepelni a liturgiát, valamint arra is, hogy az imádság a mindennapok része legyen.

Isten mindenkinek meg akarja adni a hit ajándékát. Kikényszeríteni nem lehet, de kötelességünk, hogy megélt tapasztalatként, élményként adjuk tovább a hitünket. Föl kell ébresztenünk az Isten utáni vágyat, mely ott van minden emberben – hangzott el az előadáson, melynek végén Toronyi István Valami elveszett című költeményével búcsúzott Veres András megyéspüspök. 

A rendezvényen közreműködött a Kapuvári Haydn Vegyeskar Egyesület Kapuiné Titz Ildikó és Lukovits Györgyi vezényletével. Előadásukban többek között Gounod, Luciani, Johann Sebastian Bach és Lorenz egy-egy darabja hangzott el. Orgonán Bognár Dávid kísért, illetve előadta Liszt és Stanley egy-egy művét. A hangversenyen felcsendült a Bárka című dal is, Szent II. János Pál pápára emlékezve halálának tizenkettedik évfordulóján. Az előadással egybekötött hangversenyt közös imádság zárta, majd találkozásokra, baráti beszélgetésekre nyílt lehetőség a templomkertben.

Borsodi Henrietta/Magyar Kurír