Veres András püspök megáldotta Lébényben a Szentháromság-szobrot

Az emlékművet 1754-ben Eva Gerlachi készítette a Szentháromság tiszteletére. A 60×60×80 centiméter magas, felső és alsó szegélyén is párkánydíszes kőhasábon öt méter magas, korinthoszi fejezettel záródó homokkő oszlop áll, melyen a Szentháromság szimbolikus ábrázolása látható. Az emlékmű alapzatát képező, vaskerítéssel övezett kőhasábon barokkos növényi ornamentikával szegélyezett mezőben a következő felirat áll németül: Ezt az oszlopot Gerlachi Éva asszony készíttette a Szentháromság tiszteletére 1754.

A pestisjárványok elmúltával a túlélők gyakran állítottak pestisoszlopnak is nevezett, többnyire a Szentháromság ábrázolásával díszített fogadalmi emlékműveket részint hálaadásképpen, részint oltalmazásul a „fekete halál” újabb pusztítása ellen.

Hazánkban jellemzően a 18. században létesültek ilyen pestisoszlopok. Talán ezek sorába illeszkedik a barátföldpusztai Szentháromság-szobor is. Az emlékoszlopot övező vaskerítésen belül, alig egyméternyire az emlékmű mögött egy neki háttal álló, ugyancsak homokkőből faragott, 35×30×85 centiméter méretű kőhasáb áll. Mérete, arányai és a felső, vízszintes lapjából kiálló fémcsonk arra engednek következtetni, hogy egy ma már nem azonosítható másik emlékoszlop vagy emlékkereszt alapzata lehetett. Előlapján gótikus számjegyekkel az 1768-as évszám olvasható.

Az emlékoszlop a Szentháromság-szoborral Barátföldpusztáról került a lébényi látogatóközpont udvarára felújított állapotában, restaurálását a Magyar Képzőművészeti Egyetemen végezték. A szobor megáldása előtt Zomborácz Tamás restaurátor röviden ismertette a helyreállítás történetét.

Szöveg és fotó: Purgerné Vedrődi Erzsébet

Forrás: Győri Egyházmegye

Magyar Kurír