Veres András Szent Margit ünnepén: Éljük pazarlóan, fenntartás nélkül a szeretetet

Borza Teréz Ferenczy Noémi-díjas szobrászművész 2017-ben készítette Árpád-házi domonkos szentünket ábrázoló szoborkompozícióját egy pályázatra. A Margit-szigetre készült volna eredetileg a Szent Margit-szobor. Mivel a harminckilenc pályamű közül a szobrász alkotása a második helyen végzett, az nem a Margit-szigetre került végül, hanem Győrbe, a Püspökvár kertjébe, méghozzá úgy tájolva, hogy a lemenő nap fénye áttörhessen a kompozíció gótikus csúcsíveinek résein és Margit alakján.

Sötétben, kezükben égő mécsesekkel gyülekeztek a papok, kispapok és a hívek, hogy a Püspökvár kertjében Margittal együtt fohászkodjanak. A hittudományi főiskola növendékeinek kórusa Horváth Csaba kispap Himnusz Árpád-házi Szent Margithoz című művét énekelte, mely középkori hangzásával betöltötte a teret, majd az összegyűlt hívekkel együtt az Isten, hazánkért kezdetű népéneket.

A résztvevők a mécseseket elhelyezték a szobor előtt, és átvonultak a székesegyházba, ahol Bognár István spirituális vezetésével elénekelték az esti dicséretet, orgonakíséret mellett.

A főpásztor által bemutatott szentmisén koncelebrált Reisner Ferenc, a győri szeminárium rektora, Bognár István spirituális, Simon Dávid székesegyházi káplán és Végerbauer Richárd prefektus.

Veres András a szentmise elején elmondta, legalább két dologért tiszteljük Árpád-házi Szent Margitot. Egyrészt azért a tisztaságért, amit hordozott egész életében. A püspök ennek kapcsán imádkozott azért, hogy akik erre az életformára vállakoztak, de mindenki más is az állapotbeli tisztaságát meg tudja őrizni, és abban Isten iránti szeretetét, odaadását kifejezni. „Másrészt

gondoljunk azokra, akik ebben az órában vagy ezen a napon különös módon imádkoznak népünkért, hazánkért, hiszen Szent Margit egy volt azok közül, aki nemcsak imádkozott, hanem egész életét vezeklő módon népünkért, nemzetünkért, annak sorsa jobbra fordulásáért ajánlotta fel.”

Az okos és balga szüzek példázatáról szóló evangéliumi részletet követően a megyéspüspök elsőként Szent Margit életéről beszélt. Mint mondta, mindannyian tudjuk, hogy szülei a tatárdúlás idején felajánlották őt Istennek a nemzet megmeneküléséért. Margit, amikor felnőtt, tudatosan vállalta ezt az önfeláldozó, önmagát odaadó életet.

„Felvetődhet bennünk a kérdés: vajon szülei iránti tiszteletből, azaz emberszeretetből vállalta ezt, vagy az Isten iránti szeretetből? De felmerülhet az a kérdés is: lehet az Isten iránti szeretet olyan mértékű egy emberben, hogy az egész életét odaadja a szolgálatra? Hiszen Istent soha senki nem látja. Mekkora hit kell ahhoz, hogy valaki így odaadja az életét, mint ahogyan ő tette!”

Istent nem láthatja senki, mégis a láthatatlan Isten sokféleképpen megmutatja önmagát, a leginkább Jézus Krisztusban vált láthatóvá számunkra – folytatta szentbeszédét a püspök. – A szentségekkel is önmagát adja, és a szentekben is, akik Isten szeretetét megismerték. Minden emberszeretet az Isten iránti szeretetből sarjad. A szeretet áldozatokban akar megmutatkozni.

Aki igazán szeret, nem retten meg attól, hogy odaadja magát egészen a másik ember szeretetének.

Miből születnének a házasságok, ha nem ebből az önmagát teljesen odaadó szeretetből?” De lehetséges az is, hogy valaki az Istennek adja magát, mert megismerte Isten iránta való szeretetét – tette hozzá.

A püspök a latin mondást idézte: „amor omnia vincit”, azaz a szerelem mindent legyőz, de felhívta a figyelmet arra, hogy az amor szót szeretetnek is lehet fordítani. Tehát: „A szeretet képes mindent legyőzni, minden bizonytalan érzést, minden félelmet a jövőtől, a világ sorsától. Aki megismeri a szeretetet, az a rabjává válik.”

Ennek kapcsán felidézte Gárdonyi Géza Isten rabjai című művéből azt a részletet, melyben János, a kertész egy baráttal együtt különböző foglalkozású embereket lát, és megjegyzik: ez a pénznek a rabja, a másik a munkájának a rabja, ismét más az érzelmek rabja. „Testvér, mi is rabok vagyunk?” – teszi fel a kérdést a barátnak, aki így felel neki: „Mindnyájan rabok vagyunk, Isten szeretetének rabjai.”

Aki megismeri a szeretetet, az a rabjává válik, és szeretne érte minden áldozatot meghozni.

Vajon Szent Margit szülei részéről szabad volt egy ilyen életet kérni a gyermeküktől, hogy a nemzet megmentésére áldozza magát? – tette fel a kérdést, majd rámutatott: látni kell, hogy a szülők igyekeztek gyermekük számára a legnagyobb szabadságot megteremteni. Eljártak annak ügyében, hogy a pápa felmentse gyermeküket ezen ígéret alól. Szent Margit nem engedelmességből, hanem a szülei és legfőképpen Isten iránti szeretetből akarta élni ezt az odaadott életet – emelte ki.

A szentek az Isten szeretetéért való vágynak halnak meg. A vele való találkozás arra készteti az embert, hogy az ő szeretetét viszonozza mind az ember, mind Isten felé. „Akinek élő hite van, az elindul a szeretet útján. Aki nem képes igazán szeretni, az nem képes házasságot sem kötni. Aki igazán szeret, az a másik szeretetében képes lemondani önmagáról és mindarról, amije van. Egyre inkább érik benne az önátadás vágya.”

Veres András úgy fogalmazott, a szeretet természete, hogy pazarló: Isten szeretete is így mutatkozik meg előttünk. Akkor járjuk igazán a szeretet útját, ha a szeretetet pazarlóan, fenntartás nélkül képesek vagyunk élni. Senkinek nincs nagyobb szeretete annál, mint aki önmagát adja azokért, akiket szeret, bármilyen életformában feltétel nélkül, nemcsak egy-egy alkalomra, évre, hanem egy egész életre – zárta beszédét a püspök.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír