Vértanúságot, csodás gyógyulást és hősies erényeket elismerő dekrétumokat hagyott jóvá Leó pápa

Elismerték Augusto Rafael Ramírez Monasterio, a Kisebb Testvérek Rendje tagja vértanúságát, valamint a Maria Ignazia Isacchi, az asolai Jézus Szentséges Szíve orsolyita kongregáció alapítójának közbenjárására történt csodát. Mindkettőjüket boldoggá fogják avatni.

Elismerték továbbá Nerino Cobianchi laikus hívő, valamint Crocifissa Militerni, Maria Giselda Villela és Maria Tecla Antonia Relucenti nővérek hősies erényeit.

Guatemalai pap vértanú

Augusto Rafael Ramírez Monasterio 1937. november 5-én született Guatemalavárosban, egy nagy és jámbor katolikus családban. Miután felfedezte a papi hivatását, a spanyolországi Jumillában kezdte meg a ferences noviciátust, ahol filozófiai és teológiai tanulmányokat folytatott. 1967. június 18-án pappá szentelték.

1978-ban a guatemalai Antigua városban, a San Francisco el Grande-templom gondnokaként és plébánosaként szolgált. A polgárháborúban szenvedő országban a plébánia lelkipásztori életének, valamint a szegényeknek és a védteleneknek szentelte magát. (A guatemalai polgárháború Közép-Amerika egyik leghosszabb és legvéresebb konfliktusa volt: 1960 és 1996 között zajlott a guatemalai kormány és különböző baloldali gerillaszervezetek között – a szerk.)

1983. június 2-án letartóztatták, megkínozták, majd szabadon engedték, de szoros megfigyelés alá helyezték, és számos halálos fenyegetést kapott. 1983. november 7-én katonák ismét elfogták, és a város szélére hurcolva megölték. A dekrétum elismeri, hogy a hit iránti gyűlöletből ölték meg.

Az asolai orsolyiták általános elöljárója

Maria Ignazia Isacchi, születési nevén Angela Caterina, becenevén Ancilla 1857. május 8-án született a lombardiai Stezzanóban, és alig több mint húszévesen lépett be a somascai orsolyitákhoz.

1892-ben a kongregációban két irányzat alakult ki: voltak olyan nővérek, akik nem akartak más intézményeket alapítani; más nővérek, köztük ő is, új házak megnyitását szorgalmazták. Bianca Liberati Stanga grófnő kifejezte kívánságát, hogy Gazzuolo településén, az egyik általa rendelkezésre bocsátott épületben nyissanak egy iskolát, azzal a feltétellel, hogy a nővérek elszakadnak a somascai háztól, és új kongregációt hoznak létre.

A nővérek 1893. szeptember 5-én érkeztek meg a célállomásra, és három hónap múlva a püspök aláírta az új kongregáció jóváhagyásáról szóló rendeletet. 1894-ben tartották az első általános káptalant, amelyen Maria Ignazia Isacchit választották általános főnöknőnek. A grófnő idővel részt akart venni a kongregáció döntéseiben, amit a főnöknő nem fogadott el, ezért 1917-ben áthelyezte az anyaházat Asolába.

Maria Ignazia Isacchi 1924-ban egészségügyi okokból lemondott rendfőnöki tisztségéről; ennek ellenére megkapta a „tiszteletbeli főnök asszony” címet. 1934. augusztus 19-én hunyt el.

Közbenjárásának tulajdonítják Maria Assunta Zappella nővér 1950-ben történt csodás gyógyulását, aki valószínűleg tuberkulózisból eredő enterocolitis (vékony- és vastagbél egyidejű gyulladása – a szerk.) miatt súlyos hasi fájdalmakkal küzdött. Egy, Ancilla nővér közbenjárását kérő kilenced végén a beteg hirtelen jobban érezte magát. Másnap a mellkasröntgen a betegség visszafejlődését mutatta. A kezelőorvosok váratlan és hirtelen javulást, gyors felépülést állapítottak meg, majd néhány nappal később kimondták a teljes gyógyulást.

Új olasz és brazil tiszteletreméltók

Nerino Cobianchi 1945. június 25-én született az olasz Pavia tartományban, mélyen vallásos paraszti családban. Miután 1974-ben családjával Cilavegnába költözött, bekapcsolódott a plébániai közösség életébe, elkötelezte magát a fiatalok mellett, és egy cserkészcsoport alapítója lett. Imacsoportokat szervezett, önkéntesként segített az 1980-as dél-olaszországi földrengés után, és számos jótékonysági kezdeményezést indított, amelyeket kiterjesztett a Száhel-övezet országaira is. 1996 októberében hasnyálmirigyrákot diagnosztizáltak nála, de 1998. január 3-án bekövetkezett haláláig folytatta kezdeményezéseit. Életét intenzív jótékonysági tevékenység jellemezte, amely szilárd hitben gyökerezett, és az imádság, a napi szentmise, a bibliaolvasás és a rózsafüzér imádkozása táplálta.

Crocifissa Militerni (születési nevén Teresa) 1874. december 24-én született Cetraróban, az olaszországi Calabria régióban, és már fiatalkorában is erős vonzódást mutatott az imádságos élet és a fiatalokkal végzett apostoli munka iránt. Hozzájárult a Princess Mafalda-óvoda létrehozásához, és elkötelezte magát a betegek gondozása, a szegények, az idősek és a haldoklók segítése mellett. Alázatos és anyagi javaktól mentes életet élt, nyugodtan viselte a súlyos egészségügyi problémák okozta szenvedéseket. 1925. március 25-én halt meg.

Maria Giselda Villela 1909. január 12-én született Brazíliában. Betegséggel terhelt életet élt. A Pouso Alegre-i karmelita kolostor priorisszája lett. Barátságosságáért és kedvességéért a mãezinha (anyácska, anyuci) becenevet kapta. Sokak lelki támasza volt;  bár klauzúrában élt, tudta, hogyan nyíljon meg a világ felé, és befogadta azokat, akik vigasztalásért vagy tanácsért kopogtattak ajtaján. 1988. január 20-án halt meg.

Maria Tecla Antonia Relucenti 1704. szeptember 23-án született az olasz Ascoli Piceno városban. A Szeplőtelen Fogantatásról nevezett kegyes munkásnővérek kongregációjának társalapítója, és 1744. december 8-án életre szóló főnökasszonynak nevezték ki. Önmagát az oktatás és a rendi képzés szolgálatának szentelte, közreműködött a rendi szabályzat kidolgozásában. 1769. július 11-én halt meg.

Forrás: Vatican News angol nyelvű szerkesztősége; Romkat.ro

Fotó: Vatikan News

Magyar Kurír