Veszprémben rendezték meg a helyismereti könyvtárosok országos konferenciáját

A helyismereti könyvtárosok éves konferenciájának az volt a célja, hogy bemutassa az egyházi-felekezeti gyűjtemények szerepét és szolgáltatásainak széles körét a tudományos és helyismereti kutatások területén.

A főként a veszprémi Eötvös Károly Megyei Könyvtárban zajló háromnapos konferencián számos előadás hangzott el. Gyűjteményigazgatók, könyvtárosok és egyházi személyek különböző témákat ismertettek a résztvevőkkel.

Az átfogó előadások mellett jubileumokra is felhívták a figyelmet a konferencia szervezői: elsőként a Váci Egyházmegyében rendelték el a historia domusok vezetését 1774-ben; illetve szintén évfordulót ünnepelt 2024 áprilisában a Pécsi Egyházmegye: 250 éve, 1774. március végén vagy április elején nyitotta meg mindenki számára Klimó György pécsi ordinárius püspöki könyvtárát. Ez a könyvgyűjtemény volt Magyarország első nagy nyilvános bibliotékája. Klimó György mellett Somogyi Károly könyvtáralapító kanonok, valamint a János Pál Közösség szerzeteseinek helytörténeti munkásságával is megismerkedhettek a résztvevők.

A konferencián különleges kezdeményezésként bemutatták a jászberényi könyvtár projektjét: fennmaradt fotók és dokumentumok alapján rekonstruálták az 1960-as években lebontott helyi zsinagógát, melynek helyén most a könyvtár épülete található.

Nagy Géza Balázs akolitus, Varga Lajos váci segédpüspök titkára a historia domusok témájában tartott előadást a konferencia első napján. Ismertette: a historia domus, magyarul háztörténet alapvetően egy hivatalos jellegű irat, amelyet az Egyház meghatározott igazgatási egységeinél (egyházmegyei központ, plébánia, szerzetesi rendház stb.) vezetnek. A historia domus szerkezetére nézve az ókortól kezdve ismert évkönyvekkel (annales) rokon. Tartalmi szempontból két fő célja van, ezekben az évkönyvektől jelentősen eltér: egyrészt az adott igazgatási egység – ami sokszor egy közösség is – jogainak és kötelességeinek lényegi kivonatát adja (az ide vonatkozó iratokat természetesen külön, eredetiben is őrizni kell); másrészt rögzíti azokat a gyakorlati ismereteket, amelyeket az adott közösség egy következő vezetője felhasználhat majd: például hogy hová szokás zarándokolni; ki a kegyúr és mik a jogai, kötelességei; mikor és mennyiben tatarozták a templomot, iskolát, plébániát; honnan jött a plébános, a kántortanító stb. Ezek személyes és földrajzi vonatkozásai számtalan esetben messze túlmutatnak a közösség saját határain, hiszen a háztörténet mindenkori vezetőjének tanultsága, személyes érdeklődése és az íráshoz való hozzáállása nagymértékben befolyásolja, hogy egy adott historia domus egy adott korra nézve mennyi adatot és hogyan közöl. A Katolikus Egyháztól átvett mintára a protestáns felekezetek közösségeinél is megtalálható a fontosabb történések, események rögzítése.

Az előadásokon túl a jelenlévők filmvetítésen, esti turisztikai sétán, csapatversenyen is részt vehettek, tárlatvezetéssel megtekintették a bakonybéli bencés monostort, és a Borostány-kúthoz is elkirándultak.

A konferencián a szervezők a Kertész Gyula-emlékérmet is átadták, amelyet az MKE Helytörténeti Könyvtárosok Szervezete a Bibliográfiai Szekcióval együtt, Kertész Gyula (1935–2002) bibliográfus-helytörténész emlékére 2005-ben alapított. Azóta minden második évben a bibliográfusok, illetve a helytörténészek adják azt át az illető szervezet által abban az esztendőben legérdemesebbnek ítélt kollégának.

Forrás és fotó: Váci Egyházmegye

Magyar Kurír