Vezesd üdvösségre a rád bízottakat – Pappá szentelték Levcsenkó Dávidot Nyíregyházán

A felújított, megújult és megszentelt nyíregyházi Szent Miklós-székesegyházban a munkálatok lezárulta után első ízben tartottak papszentelést január 7-én, az év első vasárnapján.

Több mint egy tucatnyi paptestvér – köztük a szentelendő édesapja, Levcsenkó Róbert atya és keresztapja, Szabó Konstantin atya – és két diakónus kísérte imáival oltárhoz Levcsenkó Dávid diakónust, akit ezen a napon szentelt áldozópappá Ábel püspök. Ahogyan a papok és az asszisztencia, úgy a hívek soraiban is voltak Kárpátaljáról érkező testvérek, hogy együtt ünnepeljenek Dáviddal, aki salánki, beregdédai és beregszászi kötődésű, de már régóta Magyarországon tevékenykedik: Hajdúdorogon és Nyíregyházán.

Diakónusként Kisvárdán szolgált, így onnan is látogattak el ismerősök, hívek, a ruszin nemzetiségi önkormányzat képviselői, valamint intézményvezetők. Imádkozott érte Gánicz Endre főhelynök, Szabó Tamás pasztorális helynök, székesegyházi parókus, Dobos András szemináriumi rektor, egykori osztályfőnöke, Takács Gusztáv, jelenlegi szolgálati helyének lelkipásztora, Demkó István kisvárdai parókus, valamint Bakancsos Sándor is, aki lelkigyakorlatot tartott szentelése előtt Dávid atyának.

Ábel püspök prédikációja kezdetén kifejezte örömét, hogy Kárpátaljáról érkezett paptestvérekkel együtt ünnepelhetnek, és megkérte őket: tolmácsolják köszönetét Nílus püspöknek, hogy Dávid atya egy ideig a Nyíregyházi Egyházmegyében szolgálhat, s hogy engedélyezte a papszentelést, mely során Levcsenkó Dávid diakónusból a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye áldozópapja válik. Majd együttérzését fejezte ki a nehéz körülmények között élő kárpátaljai testvérek felé.

„A papszentelés egy különleges titok – mondta – egy szentség. Látható jel, mely láthatatlan kegyelmeket közvetít. A katolikus katekizmus egy szép csokor rózsához hasonlítja, amelyet szemünkkel érzékelünk, de a mögötte lévő szeretetet, mellyel átadják, nem lehet látni.”

Majd a kegyelem három formájáról beszélt a hierarcha: a megtisztító, megvilágosító és megszentelő kegyelemről, amelyeknek látható és láthatatlan megnyilvánulásai vannak. Krisztus megkeresztelkedésével, majd a Tábor hegyén való színe változásával megtisztított és megvilágosított minket, a mennyekbe emelkedő Krisztus pedig áldását adja ránk, megszenteli életünket. A papnak is a megtisztulás, a megvilágosodás és a megszentelés kegyelmében kell élnie, és ezeket kell közvetítenie a reá bízottak felé: az üdvösségre vezetni őket és önmagát is. Minthogy ezen a napon Keresztelő Szent János emléknapját is tartották, Ábel püspök az ő tüzes lelkületű alakját is felidézte, hiszen mint mondta, Levcsenkó Dávid is hasonlóan heves, tüzes természetű. De Keresztelőtől azt is meg kell tanulnia, hogy mi a feladata: előkészíteni Jézus Krisztus útját. Abban a tudatban folyjon élete – intette őt a püspök –, hogy mindent Istentől kapott, s így kötelessége azt másokkal megosztani. Szokásához híven Ábel püspök a fiatal tisztelendő asszonyhoz is intézett szavakat beszéde során, hogy tanításával indítsa útjára az emberek szolgálatába álló házaspárt.

„Isten kegyelméből a püspök kézrátétele és imádságai által” diakónusból pap lett az oltár mellett térdepelve. Dávid atya megkapta a papi öltözéket és a liturgikus papi „jelvényeket”, majd immár felszentelt áldozópapként kezébe vehette a Bárányt, miután püspöke fennhangon mondta neki: „Vedd ezt a zálogot, és őrizd azt a mi Urunk, Jézus Krisztus eljöveteléig, mert számonkéri majd tőled.”

Az áldoztatás, az amboni imádság, a záróáldás papi aktusaiban szintén cselekvőként vett részt az újszentelt, végül mindenkit olajkenetben részesített. Főpásztora Kisvárdára helyezte segédlelkésznek. A papi jelmondatául választott zsoltárverset – „Szeretlek téged, Uram, én erősségem; az Úr az én erősségem és oltalmam.” (Zsolt 17,2) – a hívek kis imakártyán kapták kézhez a templomból kifelé menet.

Az újszentelt Dávid atya ennek a kiemelkedő napnak az emlékeként Ábel püspök atyának egy, az ószövetségi Ábelt ábrázoló mozaikképet ajándékozott. Végül agapéval folytatták az ünneplést.

*

Levcsenkó Dávid 1998. június 4.-én született Kárpátalján, Ungváron. Gyermekéveit 12 éves koráig Salánkon töltötte, ide járt óvodába és itt kezdte meg iskolai tanulmányait is. 2009-ben költözött családjával Beregdédára, ekkor lett a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium diákja 2013-ig, amikor felvételt nyert a hajdúdorogi Szent Bazil Oktatási Központba, 2017-ben itt érettségizett. A gimnáziumi évek után felvételt nyert az Ungvári Boldog Romzsa Tódor Görögkatolikus Teológiai Akadémiára és Papnevelő Intézetbe. Az itt eltöltött egy év után tanulmányait püspökének döntése szerint a nyíregyházi Görögkatolikus Papnevelő Intézetben és a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán folytatta. A 2022/23-as tanévben a szeminárium főduktora volt. 2023-ban teológiai diplomát szerzett, ugyanazon év július 1-jével Szocska A. Ábel püspök – Luscsák Nílus OFM püspök, munkácsi apostoli adminisztrátor engedélyével – kinevezte a Kisvárdai Görögkatolikus Parókia lelkipásztori kisegítőjévé és a Szent Bazil Oktatási Központ kisvárdai telephelyeinek hittanárává. 2023. július 6-án házasságot kötött Kovács Évával. Szeptember 9-én Luscsák Nílus püspöknek, a munkácsi egyházmegye apostoli adminisztrátorának kérésére Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök a munkácsi egyházmegye diakónusává szentelte a nyíregyházi Görögkatolikus Papnevelő Intézet kápolnájában, 2024. január 7-én pedig görögkatolikus áldozópapnak a nyíregyházi Szent Miklós-székesegyházban.

A diakónussá szenteléséről szóló tudósítás IDE kattintva olvasható.

A Levcsenkó Dávid diakónussal készített interjú ITT és ITT olvasható, illetve hallható.

A teljes képgaléria IDE kattintva megtekinthető.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír