Via delle Sette Chiese – A római magyar közösség bejárta az ősi „Hét bazilika” zarándokutat

A „Hét bazilika” zarándoklat története a hagyomány szerint 313-ig, Nagy Konstantin türelmi rendeletének megjelenéséig, illetve a lateráni bazilika felszentelésének idejére nyúlik vissza. Egy ideig, a 16. század közepéig feledésbe merült, amikor is Néri Szent Fülöp újra felelevenítette.

Mi reggel 7 órakor indultunk a Chiesa di Santa Maria Vallicella (Chiesa Nuova) templom elől, ahol Törő András atya, olaszországi magyar főlelkész, a Pápai Magyar Egyházi Intézet (PMI) rektora buzdított minket, hogy az előttünk álló 25 kilométeres út alapvetően nem egy sportteljesítmény – bár annak sem rossz –, hanem elsősorban egy belső, lelki út. Olyan helyeket járunk végig, ahol szentek, vértanúk hagyták a lábnyomukat.

Nem véletlen, hogy a nagyböjti időre szerveztük meg a zarándoklatot, és ahogy a lábunk rótta a kilométereket, úgy haladtunk előre azon a belső úton is, ami aztán a zarándoklatunk végén a szentmisén, a szentáldozással érte el a tetőpontját. A korábbi években is szerveztünk már, akár többnapos zarándoklatokat Olaszország-szerte a magyar katolikus missziónak, és a tapasztalat az, hogy hatalmas élmény közösen átélni ezeket a lelki utakat.

Első utunk a Szent Péter-bazilikába (Basilica di San Pietro) vezetett, onnan majd 6 km-es gyaloglás után elérkeztünk a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikába (Basilica di San Paolo Fuori le Mura). Rövid pihenő után a Via delle Sette Chiese (Hét templom útja) elnevezésű régi zarándokúton megérkeztünk a Via Appia Anticán lévő Szent Sebestyén-bazilikához (Basilica di San Sebastiano), amely alatt a Szent Sebestyén-katakomba is található.

Innen egy „magyaros csavarral” plusz egy kicsi, de annál fontosabb templomocskát is meglátogattunk: a Santa Maria in Palmis, avagy ismertebb nevén a Domine Quo Vadis templomot a régi római úton, ahol a hagyomány szerint a menekülő Péter apostol találkozott Jézussal, aki Rómába tartott, hogy Péter helyett keresztre feszítsék.

A következő állomás a Lateráni Keresztelő Szent János-főszékesegyház (Basilica di San Giovanni in Laterano) volt, majd az onnan csak egy „ugrásra” lévő Jeruzsálemi Szent Kereszt bazilikába mentünk (Basilica di Santa Croce in Gerusalemme). A következő állomást nem volt annyira könnyű elérni a szombati forgalomtól immár teli utcákon keresztül, a Falakon kívüli Szent Lőrinc-bazilikát (Basilica di San Lorenzo Fuori le Mura), amely a veranói temető mellett található.

Innen vezetett utunk az utolsó állomáshoz, a Santa Maria Maggiore-bazilikához (Basilica di Santa Maria Maggiore), ahol Törő András atya a Pápai Magyar Egyházi Intézetben tanuló atyák koncelebrálásával magyar nyelvű szentmisét mutatott be.

Utunk során a hét állomáson a PMI-ben tanuló atyák tartottak nekünk elmélkedéseket Jézus Krisztus keresztútjáról, és ők vezették az imádságokat. De lehetőség volt beszélgetni is az atyákkal, valamint szentgyónást végezni.

Mind, akik részt vettünk ezen a zarándoklaton, sokkal gazdagabbak lettünk, egyrészt a közösen átélt élménytől, hiszen jobban megismertük és segítettük is egymást, amikor már sok-sok kilométer volt a lábainkban. Másrészt az elmélkedések, imádságok révén is gazdagodtunk; a gyaloglás eme formája, a zarándoklat segít rendezni Istennel való kapcsolatunkat, hogy a hitünk ne csak külsőség, hanem mélyen, személyesen megélt istentapasztalás legyen. Annak tudatosítása, hogy nem vagyunk egyedül, de legfőképpen, hogy szeretve vagyunk.

Forrás és fotó: Olaszországi Magyar Katolikus Misszió

Magyar Kurír