Victor Vasarely és több ezer társa életét mentette meg – Könyv jelent meg a zsidómentő papról

Uhl Antal 1902. január 16-án született egy mohácsi német származású kötélgyártó iparosmester fiaként. 1924-ben szentelték pappá Pécsen. A szolgálatot Barkócán kezdte, Hőgyészen folytatta, majd 1932–1943-ig a franciaországi Lille-ben és Párizsban működött, később Pécsváradon szolgált. Baranyaszentgyörgyre számos megpróbáltatást követően 1943-ban érkezett. 39 évnyi plébánosi szolgálat után innen tért meg Teremtőjéhez 1982-ben.

Franciaországban az ott élő magyarok lelkipásztora, tolmácsa és mindenese volt. Amikor 1940-ben a németek ott is győzelmet arattak, belebonyolódott a helyi üldözöttek – köztük a zsidók – mentésébe: hamis igazolványokat szerzett nekik, anyakönyvi kivonatokat vagy a Párizsi Magyar Misszió tagsági könyvét állította ki, amely ugyancsak menlevélként szolgálhatott az üldözöttek számára.

Magyar Filmhíradó, 1981. május. Beszélgetés a 80 éves Uhl Antallal:

Védenceinek legtöbbje sosem járt Magyarországon, sőt sokan egy szót sem beszéltek magyarul. Leghíresebb közülük Vásárhelyi Viktor, akit Victor Vasarelyként ismer a világ. Ő is egy Uhl Antaltól kapott igazolványával jutott át Franciaország németek által még meg nem szállt zónájába, ami a menekülést jelentette neki.

Uhl Antalt később elfogta a Gestapo, és bíróság elé állították. Perében arra hivatkozott, hogy minden körülmények között az embert segítette, függetlenül attól, hogy milyen felfogású és milyen származású. A bíró igyekezett menteni őt. Ezzel együtt szigorú ítélet várt rá. Az együttérző bíró a tárgyalást végül elnapolta, majd Uhl Antalt félrehívta, s közölte vele: a tárgyalás idején szabadlábon védekezhetett. Ez egyetlen dolgot jelentett: a lehető leghamarabb el kellett tűnnie Franciaországból.

Ekkor a magyar külügyminisztérium azonnali hatállyal, táviratilag hazarendelte a lelkipásztort. Virág Ferenc akkori pécsi püspök egy időre el akarta valahová „bújtatni” Uhl Antalt, így esett a választása a Baranya megyei kisközségre. Eközben Magyarországot is megszállták a német csapatok 1944. március 19-én; s noha Uhl Antal püspöke és saját elképzelése szerint is csak néhány hónapot töltött volna Baranyaszentgyörgyön, a szolgálat végül élete végéig tartott.

Amikor később 1945 után megkezdődött a németek kitelepítése a tisztán nemzetiségi faluból, Uhl Antal fölszólalt az embereket érő igazságtalanság és üldözés miatt. Ekkor az ÁVO következett: Pécsre hurcolták. A vallatást követően ugyan elengedték, de megfenyegették, hogy semmilyen módon ne avatkozzon a későbbiekben a politikába.

Uhl Antal a kicsiny faluból kiterjedt levelezést folytatott, franciából fordított, több nyelven publikált. Idővel felajánlották neki a bonyhádi plébániát, de ennek az volt a feltétele, hogy kapcsolódjon be a békepapi mozgalomba. Visszautasította. „Aki ebbe a mozgalomba belép, az valamit akar, vagy valamit takar” – vallotta. A több nyelven beszélő, kulturálisan és tudományosan magas szinten művelt pap inkább vidéken maradt.

A kérdésre, hogy érzi magát egy kis baranyai faluban Párizs, a fény városa után, azt felelte, hogy aki Párizsban is pap volt, Baranyaszentgyörgyön is az.

A kép nem változott meg, csak a fényes aranykeretből most egyszerű fakeretbe tették”

– mondta, s e mondata ihlette Rostás Jenő Uhlról írt könyvének címét is: Aranykeretből fakeretbe. 

Rostás Jenő jelenleg a Tolna megyei Fadd esperes-plébánosa. Fiatal papként,1982-ben került Baranyaszentgyörgyre, így személyesen is ismerte elődjét, Uhl Antalt, aki köztiszteletben állt a településen és környéken. „Baranyaszentgyörgyön én lettem Uhl utódja; míg élt, sokat beszélgettünk, baráti kapcsolat alakult ki köztünk. Később családjától, barátaitól is informálódtam. Uhl végtelenül művelt, mégis szerény ember volt, aki a bajbajutottaknak mindig segített. Egyszer egy német katonát is megmentett. Nem válogatott, minden felebarátján segített, aki rászorult” – mondta a bakócai művelődési házban tartott telt házas könyvbemutatón a szerző.

Forrás: Pécsi Egyházmegye; Keresztény Élet; Bama.hu; Új Ember, 2002. LVIII. évf. 16.

Fotó: Keresztény Élet; Bama.hu

Magyar Kurír