Vikingek a Kárpát-medencében – Pázmányos régészeti kutatások alapján nyílt kiállítás Debrecenben

A Magyar Katolikus Egyház hatalmas műkincsállományt kezel. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem részt vállal ezen lelki és materiális örökség megőrzésében és értékeinek megtartásában, továbbadásában.

A PPKE Bölcsészettudományi Karán működő Régészettudományi Intézet alapvetően kettős feladatot lát el: a jövő szakembereinek képzését, akik megóvhatják és értelmezhetik rendkívül gazdag örökségünket, másrészt az olyan fontos tudományos vállalkozásokban való szerepvállalást, amelyek révén lehetőség nyílik a múlt emlékeinek feltárására, jobb megértésére és az így szerzett ismeretek közvetítésére. A Bölcsészettudományi Kar munkatársai és diákjai kivétel nélkül aktív szerepet vállalnak e kettős cél megvalósításában, szép példája ennek a Déri Múzeum munkatársainak, illetve az egyetem oktatóinak és diákjainak közös vállalkozásából született Vikingek a Kárpát-medencében címet viselő kiállítás létrejötte. A témaválasztást magyarázza, hogy a vikingek történetének elmesélése világszerte reneszánszát éli: a témával kapcsolatban számos film, sorozat, könyv és ismeretterjesztő anyag jelent meg az elmúlt időszakban.

A skandináv népek számos vonatkozásban kapcsolódtak a középkori Közép-Európához, így a magyarokhoz is. Nemcsak a harchoz értettek, de több mai állam alapjait is ők hozták létre, többek közt hatásukra jött létre a Kijevi Rusz is.

A vikingek kitűnő hajósok voltak, a „tenger nomádjai”: felfedezték és belakták Izlandot és Grönlandot, első európaiként partra szálltak Amerikában. Utóbbi útjuk kapcsán azonban a feltételezések szerint nem csupán az észak szülöttei vettek részt: akadtak köztük olyanok is, akik nem vikingnek születtek, de vikinggé váltak. Ilyen lehetett többek közt Türki is.

A hagyomány szerint Türki, Vörös Erik fia, Amerika partjainál tett útja során az egyik legbátrabb vitéz volt. Felfedezve a partvidéket, szőlőt is lelt. Az ősi krónikák leírják: anyanyelvén énekelt északi társainak a gyümölcsről. Hogy pontosan ezt mely nyelven tette, nem őrizte meg az emlékezet, azonban a kutatások szerint (a Türk névből eredendően, amely ekkor a korai magyarok egyik ismert neve volt Európában) nem zárható ki, hogy ez a nyelv a magyar lehetett. Ez a mesés kapcsolat azonban nem egyedi jelenség: számos viking központból kerültek elő olyan emlékek, amelyekkel kapcsolatban felvetődött, hogy a korai magyarságtól származhattak, s amelyek nem magukban, hanem gazdáikkal, készítőikkel kerülhettek ezekre a messzi tájakra – ahogyan erről a kiállítás számot is ad.

A tengeri és sztyeppei nomádok emlékeinek találkozásán kívül e korai kapcsolatok ugyanakkor jóval szorosabbak lehettek. A Szent István uralkodásával kereszténnyé váló magyarok minden bizonnyal találkoztak olyan vikingekkel, akik a Kárpát-medencében leltek otthonra.

A kutatás nemcsak azért érdekes, mert arra ad bizonyítékot, hogy milyen gyorsan tudtak integrálódni a magyarok a középkori Európában (hiszen száz évvel a beköltözésük után már keresztény államot alakítottak ki), hanem arra is, hogy széles és átfogó kapcsolatrendszerrel rendelkeztek.

A Déry Múzeumban most kiállított leletek jelentős része fegyver és harci eszköz. Azonban talán mégsem ez a legfontosabb, még akkor sem, ha a mai kortársak szemében ez tűnik a legjellemzőbbnek, mint ami az egykori – híres és hírhedt harcosokból álló – vikingekről közismert.  

Sokkal inkább érdekes és fontos párhuzamot jelent a kereszténység felvételének vizsgálata, amely a magyaroknál és a skandináv népeknél is közel egy időben ment végbe. Az egykori régiségek itt is és ott is hasonlóak; és a magyarok kereszténnyé válásának folyamata még jobban megérthető és megismerhető, ha az északi példákat tanulmányozzuk.

A vikingek története nemcsak a közös küzdelmekről, a kereskedelmi kapcsolatokról mesél nekünk, hanem arról is, hogy az első ezredfordulót követően hogyan és miként vált a magyarság kereszténnyé.

Forrás és fotó: PPKE BTK; Déri Múzeum

Magyar Kurír