Világosság a világosságtól

Urunk megjelenésének január 6-án megtartott főünnepe nem római, hanem keleti, feltehetően szír eredetű. Erre utal, hogy a latin nyelv is görögül nevezi meg: epiphania. Ez az ünnep ősibb, mint a karácsony. Az első évszázadok keresztényei ekkor emlékeztek meg Jézus megkeresztelkedéséről, amikor az Atya először tett tanúságot az ő szeretett Fiáról, akinek halálába és feltámadásába mi is alámerülünk a keresztségben.

Később római mintára világszerte elterjedt Jézus születésének december 25-ei megünneplése, ezzel is hangsúlyozva, hogy Krisztus nem a keresztségben kapta istenfiúságát.

Hitvallásunk szerint ő Isten az Istentől, világosság a világosságtól, aki az Atya egyszülöttjeként emberré lett. A későbbi csodás események, így keresztsége is, isteni természetének megnyilvánulása: epifániája.

A római liturgia egy külön vasárnapon emlékezik meg Jézus megkeresztelkedéséről. Vízkeresztkor pedig a betlehemi csillagot követő napkeleti bölcsek látogatásáról olvasunk. Ahogy Izajás megjövendölte: népek jönnek Isten világosságához, és – az efezusi levél szavaival élve – Krisztus társörökösei lesznek. Nagy Szent Leó pápa vízkereszti beszédei szerint a három napkeleti bölcs a pogányságból megtért népeket jelképezi, vagyis bennünket, akik előtt felragyogott a világ világossága.

Erről a világosságról szól a kezdőkönyörgés is. A betlehemi csillag fényéről, ami elővételezi, hogy akik a hitben már most megismertünk őt, az örök dicsőségben egykor majd színről színre láthassuk. A prefáció szavakba önti hálaadásunkat az Atyának, aki Fia megtestesülésekor az ő halhatatlanságának fényével újjáalkotott minket. Az áldozás utáni ősi könyörgés (Sacramentarium Gelasianum vetus, 67) pedig arra kéri Istent, hogy járjon előttünk is mindig és mindenütt mennyei fényességével. Így tesz bennünket is Isten – az ünnepélyes áldás megfogalmazása szerint – világossággá testvéreink számára.

Keressük és kövessük mi is az életünk sötétjében felbukkanó fényt, a most talán még távoli, de irányt mutató célt!

Fotó: Wikipédia (Domingos António de Sequeira: A napkeleti bölcsek imádása, 1828)

Magyar Kurír