Vincent Nichols brit bíboros búcsúzik a pápától, aki szerette a perifériákon élőket

Kitekintő – 2025. április 23., szerda | 16:49

Vincent Nichols bíboros, az Angliai és Walesi Katolikus Püspöki Konferencia elnöke kegyelettel adózott Ferenc pápa emléke előtt. Videoüzenetben osztotta meg személyes emlékeit a pápáról, és Péter 265. utódának hatásáról beszélt.

„Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek megvannak a saját emlékei Ferenc pápáról. Az enyémek egyszerre személyesek és – bizonyos értelemben – széles körűek. Emlékszem rá, amikor megválasztották, és én leültem, és elolvastam a dokumentumot, amelyet 2007-ben írt [bíborosként], az úgynevezett Aparecidai dokumentumot, amelyben valamennyi latin-amerikai püspök közreműködött. Ez világosan megmutatta, melyek a számára fontos szempontok.

Leegyszerűsítve: fogta a [II.] Vatikáni Zsinat definícióját az Egyházról mint Isten népéről, és a missziós tanítványok közösségévé tette. Ez az, amire törekedett – egy olyan Egyházra, amelyben mindenkinek missziós hivatása van, mindenkinek szerepe van. És ez az, amit láttunk kibontakozni, ahogy tudatossá akarta tenni, hogy Isten ajándékainak az Egyház valamennyi tagja birtokában van, és együtt kell tevékenykedniük, az eddigieknél egyértelműbben és nagyobb eltökéltséggel az Egyház küldetésén.

Ferenc pápa nagyon egyenes volt. Azt mondta, amit gondolt. Másokat is arra bátorított, hogy azt mondják, amit gondolnak, és nem félt az eltérő véleményektől. Az egyenessége mellett, azt láttam, hogy rendkívüli érzékenység is rejlik benne más emberek iránt.

Egy apró történet: egyszer egy vacsorán Alexander McCall Smith író mellett ültem, aki félénken átnyújtotta néhány könyvét, hogy odaadnám-e Ferenc pápának. Amikor legközelebb találkoztam Ferenc pápával, azt mondtam: „Ezeket egy író adta, aki arra kért, adjam át a Szentatyának.” „Köszönöm” – mondta a pápa. Ebédszünet után visszatért a találkozóra, és átnyújtott egy kézzel írt lapot, melyen megköszönte Alexander McCall Smithnek a könyveket, és megkért, hogy adjak neki cserébe ajándékba egyet az ő könyveiből. Egyszerűen csak figyelmet fordított egy emberre, aki kedvességgel fordult felé.

Ugyanezt a kedvességet láttuk nagyon más körülmények között is, amikor az emberkereskedelem áldozataival találkozott. Akkor indítottuk el az emberkereskedelem ellen küzdő Szent Márta Csoportot (Santa Marta Group), és a találkozó után beálltunk egy csoportképre. Én a pápa mellé kerültem, aki oldalba bökött, és azt mondta: „Ez a találkozó sokkal fontosabb, mint sok más, amelyen részt veszek. Úgyhogy folytassák.” Igyekeztem.

Egy másik nagyszerű vonása a jezsuita öröksége volt, a jezsuita hagyomány, lelkület. Ez annyit tesz, hogy mindig látta, mi az, ami közelebb hozza az embereket Istenhez, hogyan lehet azt megkülönböztetni, megítélni. Mindig arra kért minket, arra fordítsunk figyelmet, hogy azok a lépések, amelyek lehetségesek annak az embernek a számára, vajon közelebb viszik-e őt Istenhez. Ne az egész utat nézzük, hanem egy lépést az úton.

Ha úgy vesszük, ezt summázza az általa oly gyakran használt „kísérés” szó. Kísérnünk kell az embereket, nem uralkodni és irányítani. Bátorítani kell őket a következő lépés megtételére.

Ezt láttam újra és újra az emberekkel való kapcsolataiban.

Nagyszerű volt megközelítésében és lelkületében az a vonás, hogy szüntelenül arra buzdított: kezdjük a perifériákon. Szerette ezt a szót. Gyakran használta. Kezdjétek a perifériákon! Ezt mutatta az is, hogy mely országokba látogatott el. Nem a világ legnagyobb fővárosaiba, hanem a kisebb helyekre, a peremekre, a fenyegetettségben élőkhöz, azokhoz, akik valamilyen szempontból kirekesztettek.

Emlékszem rá, amikor Westminsterben egy új központot indítottunk el, amely a munkanélkülieket támogatta saját vállalkozások indításában. A nagy hotelek és a nagy Wembley Stadion közvetlen szomszédságában. Emlékszem, azt mondtam: „Ha Ferenc pápa Londonba jönne, ide szeretne eljönni, nem a Wembleybe.” Mindig előnyben részesítette azokat, akik szükséget szenvedtek, azokat, akiket kirekesztettek, azokat, akiknek bátorításra volt szükségük.

Kétségtelenül rendkívüli a hatása az Egyház irányára, haladására. Nem mintha rá akarta volna erőltetni, hanem az Egyháznak ebből a hatalmas, gazdag, világméretű közösségéből, akiknek a pásztora volt, igyekezett előhúzni azokat a lépéseket, amelyek mindannyiunkat közelebb visznek Istenhez.

Nyugodjék békében!

A londoni Westminster-székesegyházban április 21-én délután Vincent Nichols bíboros vezetésével requiem szentmisét mutattak be Ferenc pápáért. 

A képgalériát ITT tekinthetik meg.

Forrás: CBCEW.uk

Fotó: Vatican Media

Verestói Nárcisz/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria