Virágszülő Szűz Mária

Édes anya, bódog anya, 
Verágszilő Szíz Mária!

Kétsoros fohász zárja a Winkler-kódex prózában írott Mária-siralmát. Jelzőhasználata a jóval korábbi Ómagyar Mária-siralom és Dsida Jenő sokkal későbbi Arany és kék szavakkal című álarcos szonettjének szóhasználatával rokonítható: „Világ világa, / virágnak virága, / keserűen kínzatol, / vas szegekkel veretöl”, „[…] úgy szeretnélek én is / […] / csak téged festeni, / míg ujjam el nem szárad, / […] / s le nem lankad fejem / a béke isteni / ölébe, én szerelmem, / világ legszebb virága.” 

A siralomhoz kapcsolódó fohász késztethette scriptorát (jó készültségű, tudós sororra gondolhatunk), hogy a kétsoros vers utáni lapalji jegyzetben II. (Jagelló) Ulászló feleségének, Candale-i Annának, II. Lajos anyjának korai halálát fájlalja: „Mikoron László királyné, Anna asszony ez velágból kimúlé[k] gyermökágyába[n], Szent Mária Magdolna asszony napja tájába[n], ezerötszázhatod esztendőbe[n].”

A verses fohász faktúrája a sorképző rímek alakította szólások faktúrájával rokon: „Holtomiglan-holtodiglan”, „Hatvan felé hazafelé.” Versformája azoknak a jambikus formáknak a sorát nyitja meg, amelyek a 19. század derekától váltak meghatározóvá a magyar költészetben, s amelyek legmívesebb változataikban – ilyen a Winkler-kódexnek a középkori himnuszt már-már újkori lírává szublimáló kétsorosa – egyszerre ütemhangsúlyosak és időmértékesek is.

Fotó: Wikipédia

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2022. június 19-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.