Virrasztással készültek Csodatévő Szent Miklós ünnepére Nyíregyházán – KÉPRIPORT

Aki december 5-én napközben betévedt a Szent Miklós-székesegyházba, láthatta, ahogyan – az ünnepet előkészítő utolsó lépésként, a padokat és liturgikus tárgyakat eltávolítva – a teljesen üres templomban a márványpadlót tisztították. Miután mindent kihordtak, és lecsupaszították a teret, óriási tágasság tárult fel.

Persze végül sorban visszakerült minden tárgy oda, ahol szerepe, funkciója van. Az esti nagy alkonyati istentisztelet szertartását, lítiával és virrasztással ezek után fogadta be az épület.

A nyíregyházi székesegyházban megvalósultak a Krisztusra vonatkoztatott szavak: kiüresítette önmagát – még ha a templom szolgálattevőinek kezei által is. A tér előkészült.

A hívek, hogy kiüresítve és befogadóvá téve magukat ők is méltóvá váljanak, Csodatévő Szent Miklós ünnepének előestéjén virrasztáson vehettek részt december 5-én.

A kiemelkedő ünnepek előtt imádkozott nagy alkonyati istentisztelet végén bor-, olaj- és kenyéráldást végeznek, majd az utrenye szertartásával folytatva az imádságot, virrasztanak. Ez történt Szent Miklós püspök ünnepnapja előtt is.

A hívek mellett a nyíregyházi Görögkatolikus Papnevelő Intézet növendékei énekelték végig a vecsernyét és lítia szertartását, melyet az intézmény elöljárói végeztek.

A myrai püspököt a szláv nyelveken „kedves, kedveskedő, valakinek a kedvét kereső” jelzővel illetik, hiszen ő Istennek kereste a kedvét, Jézus Krisztusnak akart kedvére lenni – mondta Szent Miklósról szóló tanításában Dobos András rektor.

Az első keresztényeknek nem kellett azon törniük a fejüket, mivel kedveskedhetnének Jézus Krisztusnak, elég volt, hogy a nevét viselték. Bármelyik pillanatban halálra hurcolhatták őket – emlékeztetett a szónok. – De az Egyház életében változás történt: volt időszak, amikor divat lett kereszténynek lenni, így már nem volt olyan könnyű kedvére lenni Jézusnak csak azáltal, hogy valaki megkeresztelkedik.

Voltak, akik kivonultak a romlott, korrupt világból, megtagadták önmagukat, a világ kényelmét, meghaltak a világnak, hogy Istennek éljenek – folytatta tanítását a rektor. – Szent Miklós azt az utat valósította meg, hogy

a világban maradva próbált kedves lenni Isten előtt.

Azzal vált kedvessé Krisztus előtt, hogy komolyan vette a tanítását: segített a szükségben lévőknek, és felszólalt az igaz hit védelmében.

Szent Miklós a szentek között élő atyánk – fogalmazott Dobos András.

A halállal nem viszünk magunkkal ebből az életből semmit: sem tárgyi dolgot, sem tudást, sem szellemi javakat, de hisszük, hogy mindazt, amit szeretetből teszünk, azok a kapcsolataink, amelyek át vannak itatva szeretettel, örök érvényűvé válnak.

Szent Miklósnak minden tette, szava és gondolata szeretettel volt átitatva, így örökké él a szentek között.

„Ma tanácsot kérünk tőle, hogyan lehetnénk mi is kedvesek Jézus Krisztus előtt. Mert nem olyan könnyű a világban élve eldönteni, mikor teszünk jót (...) Fordulhatnánk közvetlenül Krisztushoz is ezzel a kérdéssel, hiszen szólásszabadságunk van az Úr előtt. De

baráti, testvéri tanácsát kérve járultunk most Szent Miklós elé.”

A szertartás után a megszentelt kalácsból és borból, valamint pogácsából és forró teából fogyaszthattak mindazok, akik eljöttek, hogy imáikkal kedveskedjenek az Úr színe előtt.

Majd utrenyével folytatódott a virrasztás, éjszakába nyúlóan.

P. Tóth Nóra beszámolója teljes terjedelmében ITT olvasható.

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír