Visszaadni az emberi méltóság jó ízét – Felföldi László idehirdetése a pécsi református templomban

Nem az a kérdés, hogy milyen néven nevezzük azokat az egyházakat, amelyekben a Szentlélek munkálkodik, hanem az, hogy az egyházi közösségek mennyire krisztusiak, mennyire figyelnek az Atyára és a Szentlélekre abban a keresztségben, amely megerősít és összeköt minden keresztény felekezetet – fogalmazott beszédében Felföldi László püspök.

A Lázár feltámasztásának történetéről szóló bibliai szakaszban Jézus kijelenti, ő a feltámadás és az élet, és aki hisz benne, ha meghal is, él. Majd Jézus megkérdezi Mártát: „Hiszed-e ezt?” – erről a kérdésről, az idei ökumenikus imahét alapigéjéről elmélkedett igehirdetésében a Pécsi Egyházmegye főpásztora.

A hitre vonatkozó személyes kérdést, „Hiszed-e ezt?”, Jézus nyilvános működésének három esztendejében talán a legtöbbször tette fel a hozzá fordulóknak. Jézus ma ezt kérdezi tőlünk is: hiszed-e, hisszük-e, hogy vannak igazi, jó, Krisztus-követő keresztények közöttünk? – hangzott el Felföldi László igehirdetésében.

Hiszed-e, hogy képesek vagyunk újjászületni a hitben? Hiszed-e, hogy a családok képesek újrakezdeni? Hiszed-e, hogy az összeomlónak látszó egyházi közösségek elkezdtek virágozni és gazdagodni? És hiszed-e azt, hogy nem válság, hanem óriási megújulás kezdődött az Egyházban? Hiszed-e? Hisszük-e ezt? Mert csak akkor történik és

csak akkor lesz valóságos mindez ott, ahol mi élünk és szolgálunk, ha Jézus kérdésére hittel tudunk válaszolni: Igen, Uram, hiszem, hogy ez megtörténik.

A pécsi megyéspüspök rámutatott: a Katolikus Egyházban napjainkban tapasztalható kommunikációs stílusváltás és a közösségekben tapasztalható változás adja meg annak a hitnek az erejét, amely külön-külön mindenkiben meg kell hogy szülessen, hiszen ez a krisztusi tanítványság ereje és biztonsága.

Majd Karl Rahner SJ német teológust idézte, aki szerint a jelen körülmények között sokkal radikálisabb módon van szükség a hit mellett döntő egyén magányos felelősségvállalására, mint korábban.

A mai keresztények spiritualitásának ugyanis az is része, hogy a közvéleménnyel szembehelyezkedve magányos, ám bátor döntést mernek hozni Krisztus mellett.

Felföldi László hozzátette: a felnőtt keresztény társadalom feladata ezt a döntést, illetve döntési képességet átadni a közösség elvárásaihoz nagyban igazodó fiataloknak, hogy egymásra találjanak abban a világban, mely nem a Krisztus-követő magatartást támogatja és segíti. Mégis

meg kell erősítenünk a szívüket ennek a hitnek a biztonságában, mert csak ez viszi tovább az életüket.

Úgy érezzük, hogy a világ, amely körbevesz minket, ellenséges, pedig valójában csak ránk vár: a krisztusi fényre, a sóra, amely visszaadja az emberi méltóság jó ízét.

Erre újra rátalálni és visszavezetni a mi kötelességünk, a mi feladatunk felekezettől függetlenül, mert Krisztus ezt bízta ránk – hangsúlyozta a főpásztor.

Ebben pedig benne van a várakozás, a figyelem, a változásra váró szabadság, készség és remény, mert Jézus mindnyájunkat az asztalához akar ültetni: Isten igéjének, gyógyító szeretetének, életet adó közösségének, megerősítő szeretetének asztalához – mondta az idei ökumenikus imahét záró igehirdetésében a pécsi megyéspüspök.

Az ökumenikus imaalkalom áldással, majd szeretetvendégséggel ért véget.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír