Wagner Nándor Mózese Dunaújvárosban – Egy szoboravatás felé

A hatalmas fekete gránittalapzattal együtt közel négy méter magas bronzszobor  Dunaújváros központjában, a Krisztus Király-plébániatemplom előtt lesz felállítva. Mózes éppen az Istennel való találkozás határtalan örömével érkezik a Sínai-hegyről, magasba tartva a két kőtáblát, melyeket Isten adott neki, az emberiség iránt érzett végtelen nagy szeretete kifejezéseként. A Kr. e. 16–15. században élt elkötelezett, nagy próféta ma, több mint háromezerötszáz év távlatából is irányt mutató tanító az emberiség számára.

A diadalmas erejű művészi alkotás a 20. század egyik legnagyobb magyar szobrászának üzenete hazájához. Az özvegy, Wagner Chiyo asszony ajándéka, aki jól tudja, hogy férje szívében a hazája mindvégig fontos helyet foglalt el. Az ajándékozás megvalósulását a művész 1997. évi halála után a hagyaték gondozására létrehozott Academia Humana Alapítvány elnökének, a ma már Budapesten élő Kiss Sándornak, a művész barátjának köszönhetjük.

Wagner Nándor (1922–1997) Nagyváradnak, Szent László királyunk városának szülötte. Életének első tizennyolc évét a trianoni békediktátummal hazánktól elszakított ősi magyar városban élte. Első tanítója Fey János, a holland királyi udvar szobrásza volt. Az érettségi után, 1940-ben nyert felvételt a budapesti Képzőművészeti Főiskola szobrász szakára, Kisfaludy Stróbl Zsigmond mesterhez.

1943-tól katona, látja a háború borzalmait. A tordai harcokban megsebesül. 1945-ben, Rómában, az Andreotti építészirodában dolgozik. 1946-ban folytatja tanulmányait Budapesten, Ferenczy Béni mesternél. Tanársegéd a főiskolán, majd a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjának munkatársaként kiállítások rendezése a feladata. Műtermet kap a Várkert-bazárban, 1951 és 1956 között itt dolgozik, pályázatokon vesz részt, és munkáival szerepel az országos műcsarnoki kiállításokon.

1952-ben születik a Korsós lány című szobra. A vízhordó lányt ábrázoló, kőből faragott alkotás egy szökőkút közepén áll, kétoldalról négy-négy béka szájából lövellnek a vízsugarak a lányalak felé. A jeles művészi alkotást 1955-ben állították fel Dunaújvárosban. 1956-ban Wagner Nándort beválasztják a Képzőművészek Szövetsége Forradalmi Bizottságába. Novemberben Svédországba menekül, ahol tizenhárom éven át jelentős szobrászati tevékenységet folytat. Itthon maradt alkotásait a székesfehérvári István Király Múzeum raktárába menti, ahol 1949–1950-ben, állandó kiállítása rendezésekor igaz barátokra lelt. Svédországban 1966-ban házasságot kötött grafikus tanítványával, a japán Akiyama Chiyóval. 1969 novemberétől Japánban éltek, Mashiko városban alakították ki boldog otthonukat. 1975-ben japán állampolgár lett, és egyre megbecsültebb művész. Ma nyolc kiemelkedő köztéri szobra és egy tizenegy alakos szoborcsoportja hirdeti Japánban művészi kiválóságát. 1987-ben megalapította a Tao Világ Kulturális Fejlesztő Kutató Intézetet és Alapítványt.

1997 nyarán, a halála előtt néhány hónappal hazalátogatott, és a barátai segítségével sikerült elérnie, hogy fiatalkori főműve, az 1950-es években készült Corpus Hungaricum című alkotása méltó helyre kerüljön Székesfehérváron. A szobor felállítása, 1999 óta a város ennél a magyarság ezeréves élet-halál harcát megjelenítő, megrázó erejű alkotásnál emlékezik az aradi vértanúk hősiességére.

2001-ben a Gellérthegyen, a víztárolónál helyezték el a Filozófiai kert című szoboregyüttesét, amelyben az emberiség legkiemelkedőbb gondolkodóinak, a világvallások alapítóinak szellemi üzenetét akarta megjeleníteni, a mű felirata szerint: az „Egymás jobb megértéséért” gondolat jegyében. 1977 és 1997 között dolgozott ezen a nagyszabású, az emberiségnek utat mutató szoboregyüttesen. Wagner Nándor hitte, hogy Kelet és Nyugat között a világméretű szellemi dialógusban a legjobb közvetítő Magyarország lehet. Ezért kérte a végrendeletében, hogy ezt a művét Budapesten állítsák fel.

2012. október 7-én került sor a Földanya című szobrának avatására a budai Várnegyedben, a Bécsi kapu előtt. A szülőföld iráni forró szeretet ereje sugárzik az 1983-ban készült hatalmas gránitgömb kompozícióból.

A most hazánkba érkezett Mózes-szobor 1993-ban készült. A Filozófiai kert részét képezte, ott állt a művész alkotásait bemutató, általa alapított Tao Intézet parkjában, amely egyben a művész házaspár mashikói otthona volt, ma emlékház. Az alkotást Mózest ábrázolja, aki határtalan, földöntúli örömmel érkezik a Sínai-hegyről. Magával az Istennel beszélhetett ott, aki szövetséget kötött vele, és két kőtáblára vésve tíz törvényt, aranyszabályt adott neki, amelynek megtartása biztosítja a nép boldogságát. Egész lényét áthatja az Isten látásának és szeretetének élménye. Emberek, népem, kiáltja Mózessel a művész a kortársai és a jövő nemzedéke felé: Itt a megoldás! A törvény lényege egyetlen mondatban összefoglalható: „Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből, és szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!” (Mk12, 29–31)

Wagner Nándor, ez a jeles 20. századi művészünk – ahogyan számos más tehetségünk –, élete megmentése érdekében arra kényszerült, hogy elhagyja a hazáját. Fogadjuk nagy szeretettel a karácsony előtt hazánkba érkezett Mózes-szobrát, és engedjük, hogy a szívünket megérintse najd lángoló Isten-élménye és irántunk való szeretete. Egyedül a szellemi-lelki értékeket, a fent valókat keressük és értékeljük. E remekmű expresszív erejű sugárzásából értsük meg a felénk áradó figyelmeztetést: Népem, ne hagyd el őseid hitét, amely ezer éven át, a sok csapás után, újra és újra helyreállított téged. Vésd szívedbe a két kőtábla üzenetét!

Ahogy Baltási Nándor, a Krisztus Király-templom plébánosa megerősítette: A dunaújvárosi hívők, és a városukat szerető polgárok várják, hogy a járvány múlása lehetőséget adjon Wagner Nándor szobrának felállítására. Az alap, a posztamens már kész... 

Szöveg: Prokopp Mária

Fotó: Wagner Nándor Art Gallery; Wikimedia Commons

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2021. január 17-i számának Mértékadó mellékletében jelent meg.