Will Conquer: 15 nap imádság Carlo Acutis gondolataival

Will Conquer könyvének alcíme: Utazás az eucharisztikus csodákon át. A szerző emlékeztet rá: Carlo kiskora óta rendkívül fogékony volt a technika és az informatika iránt. Mindez kiemelkedően fontossá vált a lelki fejlődésében: a hitet modern eszközökkel terjesztette. Elkészítette plébániája első honlapját, ami ma már megszokott dolog, de akkoriban úttörő vállalkozás volt. Így lett belőle a digitális átmenet és az új világ, az internet evangelizációjának előfutára.

Rövid életének legmeghatározóbb vonása az Eucharisztia iránti mélységes tisztelet. Carlo hétéves korában lett elsőáldozó, ettől kezdve mindennap részt vett a szentmisén, és példás buzgósággal adta át magát a szentségimádásnak. Mélyen hitte, hogy az Eucharisztia a keresztény élet forrása és csúcspontja. Létrehozta az eucharisztikus csodákat bemutató teljes adatbázist, amelyet egy online kiállítás keretében mutatott be, hogy így tegyen tanúságot hitéről, és vezessen el másokat a szentségek mélyebb megértéséhez.

A kiállítás napjainkra bejárta már az egész világot, számos nyelvre lefordították. Carlo Acutis tisztelete világszerte terjed, főleg annak köszönhetően, hogy az assisi Szűz Mária-templomban őrzött, épségben maradt testének ereklyéi sokfelé eljutnak.

A könyv írója kiemeli: Carlo számára minden szentmise, minden szentségimádás lehetőség volt az önátadásra és egy mély lelki átalakulásra. Ez lehetővé tette, hogy senkit nem ítélt meg, és senkit nem nézett le. Úgy gondolta: mindenki járja a maga útját, békés pillanatokat keresve. Ebben az egyszerűségben érezte meg Isten jelenlétét.

Will Conquer megvilágítja: a megtérés egy függőleges irányú mozgás, visszatérés a forráshoz, „találkozás Azzal”, aki át tudja alakítani az életünket. Carlo arra hív, hogy máshogy nézzünk a dolgokra. Ha szemléljük az Eucharisztiát, megkapjuk a kegyelmet ahhoz, hogy új szemmel tudjunk másokra nézni, Krisztus szemével, „aki megtanít minket szeretni és megbocsátani”. 

A szerző emlékeztet rá: a 8. századi csoda, amely az olaszországi Lancianóban történt, éppen azt példázza, miként alakulhat át a látásmódunk. A szentmise celebrálása közben a papnak kétségei voltak arról, hogy a kenyér és a bor valóságosan jelen van-e az ostyában. Átváltoztatáskor egyszer csak azt látta, hogy a kenyér valóban testté, a bor pedig vérré változik. Ez a csoda megerősít minket abban, hogy „hittel tekintsünk az Eucharisztiára, és ne hagyjuk, hogy befolyásoljanak az események, amelyek elvonják figyelmünket a lényegről”. Ez a csoda arra emlékeztet bennünket, hogy Jézus valóságos jelenléte az Eucharisztiában Isten „hallatlan ajándéka. Az Úr arra vár, hogy kinyissuk a szemünket és felismerjük Őt”.

A keresztség és az áldozás: ez a két szentség vezérelte Carlo életét. Azzal, hogy naponta magához vette az Oltáriszentséget, megtalálta élete értelmét. Vallotta: „Nélküle semmit sem tehetek. Találd meg Istent, és megtalálod életed értelmét.

Minden elmúlik. Az életszentség nem erények gyűjtéséből áll. Az életszentség az, hogy Isten jelenlétében haladunk a tökéletesség felé úgy, hogy Jézus Krisztussal rendszeresen találkozunk.”

Carlo nagyon hamar megtalálta Istent. Ehhez időt kell szakítanunk rá, és Carlo megtette ezt. Mivel tudott naponta egy óra időt szakítani Istenre, mindig és mindenben megtalálta őt. A szentmisében Istennel való bensőséges kapcsolatából olyan közelség származott, amelyet minden más barátságnál értékesebbnek tartott. Ez a találkozás a gyermeki tiszta szívben jöhet létre. Jézus „ekkor eljön, hogy egy olyan tiszta szívben éljen, amely készen áll arra, hogy befogadja őt”. Ez a tisztaság egyben a bizalom feltétele is. Carlóban ez a bizalom élt, ezért tudta teljes bizonyossággal, hogy hétéves korában már megtalálta életének értelmét Istenben.

Will Conquer leszögezi: az egyetlen, aki meg tud ingatni minket, és megkérdőjelezi életünk értelmét, az a démon, aki Isten és köztünk áll. Ezért Carlo mindig tisztán tartotta a szívét, hogy a gonosz soha ne tudjon oda beférkőzni. „Kis angyalarcát látva biztosak lehetünk abban, hogy szentáldozáskor teljes szívével fogadta be Jézust.” Carlo vallotta: „Az Eucharisztia az én autópályám a mennyországba. Minél többször vesszük magunkhoz az Oltáriszentséget, annál inkább hasonlóvá válunk Jézushoz, és már itt a földön megízleljük a mennyországot.”

A könyv szerzője kifejti: Carlónak be kellett látnia, hogy nemzedékének nagy részét nem érdekli a hit. Csodára volt szüksége, hogy visszaterelje kortársait az Eucharisztia igazi tiszteletéhez. Jelentősen hatott rá II. János Pál pápa 2003 nagycsütörtökén kiadott, Ecclesia de Eucharistia című enciklikája. Ebben arra kapott megerősítést, hogy folytassa a mindennapi szentáldozás gyakorlatát, amely II. János Pál szerint nem csak a papoké.

Carlót lenyűgözte az a kiállítás, amelyet II. János Pál pápaságának 25. évében, 2003-ban rendeztek a Sixtus-kápolnában. Ekkor vetődött fel benne az ötlet: „Az ő Testének és Vérének misztériuma nem érdemelne meg egy ilyen kiállítást?” Innen jött az elképzelése: segítsen a világnak újból felfedezni ennek a jelenlétnek a szépségét, és az Eucharisztiáról szóló kiállítással tömegeket vonzzon a templomokba. Amikor belépünk egy templomba, nem figyelünk eléggé arra a személyre, aki ott lakik, de a Sixtus-kápolnába betérve azonnal elámulunk. Carlónak az az ötlete támadt: az Eucharisztiáról ne mint kötelességről vagy teológiai igazságról beszéljen, hanem mint csodáról. Bár még gyerek volt, meg akarta ismerni a felnőttek hitét, bepillantást akart nyerni az Eucharisztia legkomolyabb teológiájába, és ezt akarta továbbadni. Az általa összegyűjtött eucharisztikus csodák elgondolkodtatnak minket, fölébresztik a szívünket, mely néha érzéketlen a misztériumokra – írja a könyv szerzője.

Carlo arra vágyott, hogy az Eucharisztiára tekintve barátai ismét meglássák Jézus Krisztus arcát. Ez történt nem sokkal korábban Indiában, egy keralai eucharisztikus csoda során, 2001. május 5-én, Trivandrumban. A szentostyán megjelent Krisztus tövissel megkoronázott arca.

Többek között olvashatunk a könyvben arról a csodáról is, amely a Szent Jakab-úton történt, Compostellától kilencnapi járásnyira, O Cebreiro falucskában. Egy pap, aki nem hitt Jézus eucharisztikus jelenlétében, amikor látta, hogy egy Juan Santín nevű paraszt ítéletidőben is eljött a szentmisére, kifakadt: „Ki olyan bolond, hogy ekkora viharban eljöjjön egy kis kenyérért és borért?” Ebben a pillanatban a felszentelt kenyér és a bor valóban testté és vérré változott.

Will Conquer kiemeli: Jézus ígérete – „Veletek vagyok mindennap a világ végezetéig” – valóságos, élő és éltető, valóban jelen van az Eucharisztiában, Carlo tudta ezt, ezért akart mindig részesülni az Oltáriszentségből. Élete arra is példa, hogyan lehet a szenvedést átformálni pozitív erővé.

Elveszíteni egy 15 éves gyermeket, elviselhetetlen szenvedést jelent a szülőknek. Ám azzal, hogy Carlo odaadta az életét, „oda tudott kapcsolódni az Egyház által bemutatott szentáldozathoz, és minket is arra hív, hogy járuljunk az Eucharisztiához. Élete meghívás lesz azok számára, akik tanúi voltak életének, és ez megváltoztatta az ő életüket is, az orvosok, a kórházlelkészek, sőt a szülei életét is. Carlo életpéldája arra hív bennünket, hogy mi is meg akarjuk élni a saját életszentségünket”.

A könyvet Bodroghi Csilla fordította.

Will Conquer: 15 nap imádság Carlo Acutis gondolataival
Új Város Alapítvány, 2025

Fotó: Ábrahám Kitti/Győri Egyházmegye

Bodnár Dániel/Magyar Kurír