XII. Piusz emlékére nem fát, hanem erdőt kellene ültetni – Pápai Lajos előadása a Pázmányon

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Pápai Lajos emlékeztetett rá, hogy amikor XII. Piusz 1958. október 9-én meghalt, az egész világ egységesen vallotta, hogy egy nagy pápát vesztett el. Amikor felravatalozták a Szent Péter-bazilikában, másfél millió ember állt sorban, hogy eléje juthasson. Voltak, akik a béke pápájának nevezték, mások angyali pásztornak. A világsajtó is egyhangúan nyilatkozott a pápáról, méltatva, hogy szembeszállt kora totalitárius rendszereivel, a nemzeti és nemzetközi szocializmussal, százezreket mentett meg a biztos haláltól, nyomortól, üldöztetéstől. Az ENSZ Közgyűlésének elnöke, Charles Malik azt mondta: XII. Piusz pápa többet tett a világ békéjéért, mint bármely más államférfi. Izrael akkori belügyminisztere, Golda Meir ezt írta: „Amikor népünk a náci terror szörnyű évtizedében szörnyű mártíromságot szenvedett, a pápa felemelte szavát, hogy elítélje a hóhérokat, és kifejezze együttérzését az áldozatokkal.” Csak idő kérdésének tekintették, mikor avatják boldoggá, majd szentté, és a „Nagy” jelzőt is megajánlották neki.

Ám alig telt el hat év, és minden megváltozott. A világ, a sajtó elfelejtette mindazt a jót, amit tett. Mi okozhatta ezt a változást? – tette fel a kérdést az előadó. Elsőként Rolf Hochhuth botrányos, 1963-ban írt, A Helytartó című, világszerte játszott drámáját említette. Ez úgy mutatta be XII. Piuszt, mint aki – bár látta a náci népirtást, néma maradt. Hochhuth a Hitlerjugend tagja volt, a háború után könyvkereskedőként, majd szerkesztőként dolgozott. 1959-ben Rómába utazott, és azt állította, hogy kortárs tanúkkal találkozott, tőlük kapta az információkat.

Ma már tudjuk, kik voltak ezek a tanúk – folytatta Pápai Lajos –: egy német pap az államtitkárságtól, Bruno Wüstenberg, aki bosszút akart állni XII. Piusz pápán, mert világias életvitele miatt sohasem léptette elő; a másik Alois Hudal püspök, aki a régi nácikkal állt kapcsolatban, sokakat ő segített Dél-Amerikába szökni. Hochhuth úgy mutatta be XII. Piuszt, mint egy jéghideg, álszent bürokratát, akit jobban érdekeltek a Vatikán aktacsomagjai, mint a zsidók millióinak halála, és aki nem akarta elutasítani Hitlert, mert a bolsevizmus elleni harcban szüksége volt rá.

Pápai Lajos megemlítette Mihai Pacepa nevét, aki a Securitate tábornoka volt, majd 1978-ban az USA-ba szökött, és elárulta, hogy a XII. Piusz elleni akciót a KGB szervezte, Nyikita Hruscsov SZKP-főtitkár megbízásából. Az igazi ok az volt, hogy XII. Piusz a háború után is elítélte a kommunizmust, s a szovjetek ezt akarták hiteltelenné tenni. A következő támadások, könyvek szerzői – többek között John Cornwelltől a Hitler pápája, illetve James Carolltól A pápa bűne – pedig volt kispapok, kilépett papok voltak, akik viszont II. János Pál pápán akartak bosszút állni, mikor XII. Piuszról írtak, mert Karol Wojtyła a II. vatikáni zsinat dokumentumainak szellemében végezte apostoli tevékenységét, nem pedig az ő liberális elképzeléseiket hajtotta végre.

Előadásában Pápai Lajos ismertette David Dalin zsidó rabbi XII. Piusz és a zsidók – Hitler pápájának mítosza című művét, amely cáfolja John Cornwell fent említett könyvének állításait. Dalin a könyvével azt szerette volna elérni, hogy XII. Piuszról az igazságot tartsák az emberek szem előtt. A püspök megemlített néhány további, Pacelli pápát védelmébe vevő könyvet: Pierre Blet: XII. Piusz és a második világháború a Vatikán archívumai alapján; Michael Hesemann: A pápa, aki szembeszállt Hitlerrel.  Mindkét kötet megjelent magyarul is.

Pápai Lajos ismertetéséből kiderült, hogy könyvében Dalin történeti visszatekintést ad a pápákról, akik védték a zsidókat. Idézte a neves történészt, Thomas Maddent: „A Katolikus Egyház volt az egyetlen Európában, minden középkori intézmény között, amely rendszeresen elítélte a zsidók üldözését. Az egész középkor folyamán Róma és az Egyházi Állam volt az egyetlen olyan hely Nyugat-Európában, ahol a zsidók, minden időben meg voltak kímélve a támadásoktól és kiűzéstől.” Az 1930-as években XI. Piusz pápa Hitlert úgy tekintette, mint Krisztus és az Egyház legnagyobb ellenségét, és az Antikrisztushoz hasonlította. Elítélte az olasz fasizmust, a német nácizmust és a horogkeresztet így jellemezte: „Krisztus keresztjével ellenséges kereszt.” 1937 márciusában, húsvétkor megjelent, Mit brennender Sorge (Égő aggodalommal) kezdetű enciklikájában elítélte a német kormány katolikusellenességét, a konkordátum megszegését, a nemzetiszocialista (náci) újpogányságot, a fajelméletet, a faj-, egyház- és vallásüldözést, a korlátlan hatalmú államot.

Utóda, XII. Piusz első enciklikája, a Summi pontificatus kifejezetten elítélte a nácizmust. XII. Piusz tiltakozott Ribbentrop német külügyminiszternél, amikor fogadta, 1940-ben Belgium, Hollandia, Luxemburg megszállása ellen, 1942-ben pedig a francia zsidók deportálása ellen. Az 1941. évi karácsonyi üzenetét az elemzők úgy értékelték, mint a nácizmus kifejezett elítélését. 1942-ben karácsonyi rádiószózatában XII. Piusz kifejezte égő aggodalmát „e százezrek miatt, akik minden hiba nélkül, néha egyedül nemzetiségük vagy fajuk miatt lettek kijelölve a halálra, vagy a megsemmisítésre”. A náciknál ez hatalmas reakciót váltott ki, ma már tudjuk, hogy Hitler el is rendelte XII. Piusz elrablását.

Pápai Lajos kiemelte, hogy Dalin könyvében részletesen ismerteti XII. Piusz Róma náci megszállásának ideje alatt kifejtett zsidómentő tevékenységét. 1943. október 16-án a németek 48 óra alatt 1200 római zsidót deportáltak a halálvonaton Auschwitzba. Közben XII. Piusz megkérte egész Olaszország plébániáit és kolostorait, hogy rejtsék el a zsidókat. Csak Rómában százötven kolostor közel ötezer zsidót rejtett el a német megszállás alatt. Több mint háromezren Castel Gandolfóban találtak menedékre. XII. Piusz személyesen ajánlott fel menedéket a Vatikánban menekültek százainak, 477 zsidó menekült a Pápai Állam területére. A Szentatya még a klauzúrás nővéreknek is megengedte, hogy menekülteket fogadjanak be.

Pápai Lajos arra is kitért, hogy Angelo Rotta magyarországi apostoli nuncius XII. Piusz utasítására több mint háromezer zsidót mentett meg. Ma már azt is tudjuk, hogy XII. Piusz nyilvánosan is tiltakozni akart a zsidók deportálása ellen, de mielőtt erre sor kerülhetett volna, 1942 júliusában a holland püspöki kar körlevelet olvasott fel a templomokban, melyekben elítélték a nácikat a zsidók üldözése miatt, mire válaszul a németek negyvenezer holland zsidót – köztük az azóta kanonizált Edith Steint – koncentrációs táborokba hurcoltak. Ez arra késztette a pápát, hogy elégesse a már megírt, tiltakozó jegyzékét.

Az előadó püspök idézte Albert Einsteint, aki 1940 decemberében a következőket írta: „Mikor eljött a náci forradalom Németországba, az egyetemekre számítottam, hogy megvédjék a szabadságot, aminek én a szerelmese voltam… de nem, az egyetemeket hallgatásba szorították le. Akkor a nagy újságok kiadói felé néztem, de őket is hallgatásra redukálták… egyedül a Katolikus Egyház maradt meg az úton egyenesen. Én sem voltam az Egyház iránt soha belsőleg érdeklődő, de most nagy érzést és csodálatot érzek, mert egyedül neki volt bátorsága és kitartása, hogy megvédje az intellektuális igazságot és az erkölcsi szabadságot. Meg kell vallanom, hogy fenntartás nélkül dicsérem most, akit régen lenéztem.”

Pápai Lajos rámutatott, hogy David Dalin azért írta meg könyvét, hogy XII. Piusz helyet kapjon a Jad Vasemben a „Világ Igazai” között, akik zsidókat mentettek a holokauszt idején. Emlékeztetett rá, hogy Pacelli pápa halálakor neves rabbik, a zsidó közösségek vezetői részéről hangzottak el dicsőítő beszédek, az izraeli újságokban pedig nyílt leveleket tettek közzé, melyekben az olvasók azt javasolták, hogy ültessenek egy „XII. Piusz erdőt” Júdea dombjain, hogy megörökítsék azokat a szolgálatokat, amelyeket az európai zsidókért tett teljes emberséggel a „soá pápája”.  A püspök erre hivatkozva így fejezte be előadását: „A Jad Vasemben XII. Piusz emlékére nem fát kellene ültetni, hanem erdőt.”

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír