XIV. Leó a Borro hírhedt utcáin nézi meg, hogy épít jövőt az uruguayi egyház a külvárosi fiataloknak

Casavalle és Borro Montevideo jól ismert városrészei. Casavalle a metropolisz északi részének nagy területe, Borro pedig az egyik városnegyede ennek a területnek. Ismert helyek, amelyeket jobb elkerülni. A szegények, a „jövő nélküli emberek”, a kábítószer világa. Általában csak  biztonsági őrök és tolvajok, rendőrök és dílerek lépnek be ide.

November 7-én, szombaton azonban történelmi eseményre kerül sor: XIV. Leó pápa uruguayi látogatása során végigmegy Borro utcáin. Merész, ugyanakkor reménnyel teli döntés ez, amely ahhoz kapcsolódik, amit Uruguay „kicsiny és kisebbségi” egyháza tesz. Az egyház immár évtizedek óta jelen van a városnak ezen a sokak által elfeledett részén. Ifjúsági projekteket indított, amelyek mára tartós szociális kezdeményezésekké váltak, sőt egy különleges iskolát is létrehozott: egy magániskolát, amely ingyenes azoknak a fiataloknak, akik máskülönben kénytelenek lennének félbeszakítani tanulmányaikat.

A szaléziak kezdeményezései a kábítószer sújtotta negyedben

Borro és Casavalle másik, ragyogóbb arca ez, amelyet a pápának köszönhetően egész Uruguay és az egész világ megismerhet. „Pablo Coimbra atya, Borro plébánosa egy üvegablakhoz hasonlította a negyedet: ha kívülről nézünk rá, anélkül, hogy belépnénk, sötétnek tűnik, és nem lehet rajta kivenni az alakokat. Amikor azonban belépünk a templomba, és belülről tekintünk az üvegablakra, az megvilágosodik, és feltárja teljes szépségét.

A pápa belülről láttatja majd ezt az üvegablakot, megmutatva, mennyi csodálatos szolidaritás, kitartás és boldogságvágy él az itt lakó anyákban és munkásemberekben.

Már a visszaszámlálásnál tartunk, szívünk pedig tele van hálával.”

Hugo Espinosa szalézi szerzetes pap, a Tacurú Mozgalom igazgatója mesélt a a SIR hírügynökségnek. A szervezet a montevideói főegyházmegye nevében számos szociális és nevelési-oktatási tevékenységet, kezdeményezést indított, elsősorban a gyermekek és a fiatalok számára. A mozgalom székhelye Lavalleja városrészben található, két háztömbnyire délre Borro negyedtől, a Tacurú azonban egész Casavalle és a környező városrészek számára is fontos támpontot jelent.

„Ezeknek a boldogságra vágyó, csodálatos embereknek életét állandó erőszak és bizonytalanság jellemzi – magyarázta a SIR hírügynökségnek. – Nagyon gyakran fegyveres erőszakról van szó: lövöldözések hallatszanak nemcsak éjszaka, hanem reggel és délben is. Sokaknak az otthonukban kell elrejtőzniük, be kell zárniuk az ajtót, ám a lakóházak rossz állapota miatt a lövedékek áthatolnak a falakon, és bejutnak a belső terekbe. Vannak családok, akik kénytelenek voltak elhagyni otthonukat, mert bűnözők érkeztek, és azt mondták: »Holnap kell nekünk ez a ház, szükségünk rá.«

A fenyegetések miatt az emberek az utcára kerülnek, nincs hová menniük. Sötétedés után már a taxik, sőt még a mentők sem jönnek be a negyedbe.”

Casavalléban gyakran az alapvető közszolgáltatások is hiányoznak: „Nincs elegendő áram, vízszolgáltatás és méltó lakhatási lehetőség. Két napja az emberek gumiabroncsokat égettek, és tüzeket gyújtottak az utcán, tiltakozásul amiatt, hogy áram nélkül maradtak. Amikor esik az eső, a víz mindent elmos, és csak sár és állott víz marad utána.”

A Tacurú Mozgalomnak mintegy 1400 kedvezményezettje és 300 munkatársa van

Ebben a környezetben működtetik a szaléziak a Tacurú Mozgalom kezdeményezéseit, amelyek három nagy terület köré szerveződnek – fejtette ki a szerzetes. „Az első a Don Bosco Szakképző Iskola, amely a Marconi negyed szívében található, nem messze Casavallétól. Montevideónak ebben a részében az egyik legnagyobb az erőszak. Egy másik intézmény kétszáz kamasznak biztosít helyet különböző műhelyekben: szépségápolást, főzést, művészetet, kárpitozást és asztalosmunkát tanulnak, az iskolákkal kötött megállapodásnak köszönhetően. A harmadik terület a 0–17 éves kiskorúakkal foglalkozik. Az állammal együttműködve gyermekklubokat, pedagógiai foglalkozásokat, az alapfokú oktatás befejezését segítő programokat, valamint ifjúsági, sport- és szociális központokban megvalósuló képzéseket működtetnek. Emellett mintegy 300, 18 és 30 év közötti fiatal vesz részt oktatási és munkavállalási projektekben.”

„Casavalléban és a környező városrészekben – folytatta Espinosa atya – a katolikus egyház nagyon erőteljesen van jelen: plébániákkal, szociális intézményekkel, iskolákkal és nevelési-oktatási központokkal, amelyek a legszegényebbek mellett állnak. Uruguayban

van egy téma, amelyről sok fiatal nem akar beszélni: az öngyilkosság, a kétségbeesés és az egzisztenciális üresség. Az Egyház kezdeményezései arra irányulnak, hogy megtalálják az élet értelmét.”

A fiatalok bebizonyítják, hogy tovább lehet lépni, és hogy lehetünk szolidárisak abból a kevésből kiindulva is, amink van. „A Huesas (Csontok) nevű kezdeményezés keretében ezek a fiatalok minden héten összegyűlnek, hogy ételt készítsenek, amelyet aztán a hajléktalan emberek között osztanak szét.

A társadalom ugyan kirekeszti őket, de XIV. Leó pápa látogatása láthatóvá teszi az értékeiket.

Az emberek másképp kezdenek majd tekinteni a környékünkre, amikor meglátják, mennyi jó hír és pozitív esemény van itt mindennap.”

Ingyenes gimnázium a negyed fiataljai számára

A montevideói egyház kezdeményezései nem lettek volna teljesek egy magas színvonalú iskola létrehozása nélkül. Így született meg csaknem 25 évvel ezelőtt a II. János Pál Jubilar Gimnázium (valójában felső tagozat, amely a 12 és 14 év közötti fiatalokat fogadja).

Az intézmény történetéről az igazgató beszélt, jogos büszkeséggel: „Alapítványunk 24 évvel ezelőtt jött létre, válaszul arra az igényre, amelyet ennek a külvárosi negyednek a lakossága nagyon erőteljesen megfogalmazott. A fiataloknak gyakran félbe kellett szakítaniuk tanulmányaikat, nem rendelkeztek a szükséges anyagi forrásokkal, és az iskolai tanulmányok folytatásához a városközpontba kellett volna utazniuk.

Nicola Cotugno Fanizzi érsek (szalézi szerzetes, a Milánó melletti Sesto San Giovanniból származik – a szerk.) látogatást tett a borrói Lourdes-i barlang kegyhelyen, és akkor maguk a negyed lakói kérték a püspököt, tegyen meg mindent azért, hogy iskola létesüljön ezen a külvárosi területen. A főegyházmegye válaszolt a kérésre: kidolgozott egy tervet, és létrehozott egy iskolát, amely a Jubilar nevet kapta, mivel a jubileumi évhez kapcsolódó projektek keretében épült, és II. János Pál pápa nevét is viseli. Az intézményt 2002-ben avatták fel.

Valóban csoda volt, amely számos adománynak köszönhetően válhatott valóra, és a támogatás mind a mai napig érkezik. Ez teljesen ingyenes felső tagozatos magániskola.

Egy olyan negyedben, ahol sok fiatalt fenyeget az a veszély, hogy belépnek a kábítószer világának ördögi körébe, és gyakran tragikus módon halnak meg, fontos, hogy mindenkinek egyenlő esélyeket biztosítsunk.”

Az igazgatónő így folytatja: „Szombaton, a pápa érkezésekor az iskola 180 tagja lesz jelen. A pápa a borrói Guadalupei Szent Mária-plébániára látogat, amely a gimnázium közelében található. Sok plébániai hívő járt ebbe az iskolába. Olyan fiatalok is ott lesznek, akik az ösztöndíjprogramunknak köszönhetően egyetemi tanulmányokat folytathattak, mások pedig a sportban váltak bajnokokká.”

Forrás: AgenSIR

Fotó: Pablo Coimba, Tacurú Mozgalom, Liceo Jubilar Juan Pablo II Facebook-oldalai

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír