XIV. Leó pápa az általános kihallgatáson: Tanuljunk meg Isten szemével tekinteni a világra!

Ezt követően több nyelven összefoglalta beszédét, majd üdvözölte a jelenlévő hívőket. Az általános kihallgatás a Miatyánk elimádkozásával és az apostoli áldással zárult.

Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok! Isten hozott benneteket!

Ma a múlt heti spanyolországi utamról szeretnék néhány gondolatot megosztani, melynek során ellátogattam Madridba, Barcelonába, a montserrati apátságba és a Kanári-szigetekre.

A négy afrikai országot érintő hosszú út után ez alkalommal egy ősi és katolikus hagyományokban rendkívül gazdag európai országban voltam. Jól érzékelhető volt, hogy a mai Spanyolországban, mely jelentős társadalmi és kulturális változásokon ment keresztül, a pápát mindenütt lelkesedéssel és a meghallgatásra való nyitottsággal fogadták. Ezért hálát adok Istennek, és köszönetet mondok az egész spanyol népnek, a királynak és a világi hatóságoknak, a püspököknek és az egyházi közösségeknek.

Szentmise Barcelonában, a Sagrada Famíliában június 10-én este

Isten népe nagyon megerősített hitének és szeretetének örömteli megnyilvánulásával. Én pedig megerősítettem a hívőket, és Róma püspökeként arra bátorítottam őket, hogy győzzenek le minden megosztottságot és szembenállást azáltal, hogy szüntelenül ápolják a közösséget, gyakorolják a párbeszédet és érvényre juttatják a különbözőségben megvalósuló egységet. Ez Péter utódának sajátos szolgálata, mely az apostoli utakon – mindig az adott országok egyházi és társadalmi helyzetéhez igazodva – különleges módon kifejezésre jut.

Spanyolország esetében örömmel tapasztaltam, mennyire várta a pápa látogatását minden életkorú és helyzetű ember: mindenütt tömegek fogadtak, rendkívüli szeretettel. Ez korántsem volt magától értődő, s érdemes elgondolkodni rajta. Természetesen ez a részvétel – amint mondtam – mindenekelőtt a spanyol nép hitét fejezi ki, ugyanakkor úgy vélem, annak a széles körben tapasztalható igénynek is a megnyilvánulása, hogy

az emberek újra egymásra találjanak egy igaz és mély alapra épülő egységben, mely nem ideológiai és nem részérdekeken nyugszik. Arra az alapra, amelyet végső soron egyedül Krisztus képes biztosítani,

s amelyet – a szükséges „inkulturációk” révén – az evangélium tud közvetíteni a népek életében. Meg tudja ezt tenni, mert üzenete teljes mértékben válaszol mindkét igényre: az igazság keresésére és az igazságosság utáni szomjúságra.

Rózsafüzérimádság a montserrati Miasszonyunk-apátságban június 10-én délben

Madridban és Barcelonában a nagy székesegyházakban és a legmodernebb stadionokban gyűltünk össze. A montserrati apátságban a rózsafüzért imádkoztuk el. Misét mutattunk be a Sagrada Famíliában, mely fenséges szimbólum, a kő és a fény szimfóniája, a keresztény misztériumról szól mindenkihez. A réginek és az újnak, a katolikus hagyománynak és a kortárs kultúrának ez a találkozása élő valóságként érzékeltette velem Európa sajátos jellegét, felbecsülhetetlen gazdagságát mint időszerű s nem elavult valóságot. Olyan értékről van szó, amelyet

gondosan őriznünk kell, hogy befektethessük a mai globalizált világba annak korszakos kihívásai közepette; ehhez az örökséghez tartozik a béke, az átfogó ökológia, a méltányos és fenntartható fejlődés, valamint az emberi méltóság tisztelete.

Ezeket a kihívásokat a II. vatikáni zsinat már világosan felismerte, a rákövetkező tanítóhivatal pedig újra és újra visszatért rájuk egészen a közelmúltban kiadott Magnifica humanitas kezdetű enciklikámig, melynek célja az emberi személy védelme a mesterséges intelligencia korában.

A különféle találkozások során annak igényét érzékeltem, hogy az emberek a pápa hangjában a remény evangéliumát hallhassák, mely a megtévesztő fejlődési modell negatív következményei által súlyosan megpróbált mai emberiséghez szól. Ezt az igényt, amely számos – olykor megrendítő, máskor felemelő – tanúságtételben jutott kifejezésre, mindenekelőtt azoknak a kicsinyeknek és szegényeknek az arcán ismertem fel, akikkel találkoztam: annak a gyermeknek az arcán, aki a plébánián felolvasta nekem levelét; a visszaélések áldozatainak arcán, akik azt kérik, hogy hallgassák meg őket; a börtönben rám váró fogvatartottakén; a nyugtalansággal és tervekkel teli fiatalokén; valamint a Kanári-szigetek befogadóközpontjaiba érkező migránsokén.

A Szentatya június 11-én délelőtt a migránsokat befogadó szervezetek képviselőivel találkozott az arguineguíni kikötőben, a Kanári-szigeteken

Éppen ott, a Kanári-szigeteken, utunk utolsó állomásán kaptam egy olyan értelmezési kulcsot, amely az egész út tapasztalatát segített megérteni. Ezt egyrészt magának a szigetcsoportnak a földrajzi helyzete kínálta számomra; másrészt annak a helyi egyháznak a valósága, amely nagyszámú migránst fogad be, akik kényszerből vándorolnak ki, főként Afrikából. Tudjuk, hogy a migráció összetett jelenség, és átfogó, összehangolt cselekvési terveket igényel. Ez az értelmezési kulcs pedig egy másik, tágabb távlatot is megnyit: segít megértenünk, miként kell a mai világban újraolvasnunk az evangéliumot, megosztva egymással kultúráink ajándékait, különösen azokat a gyümölcsöket, amelyeket Krisztus üzenetének termékenysége érlelt meg bennük. E gyümölcsök egyike

a személyek és a népek közötti párbeszéd, a testvériség szellemében megvalósuló találkozás, mely lehetővé teszi, hogy felfedezzük és nagyra értékeljük egymás értékeit. Ez az út nem könnyű, jóakaratot és Isten segítségét igényli, de ez az az út, amely a szeretet civilizációjához vezet.

Találkozó a migránsokat befogadó szervezetek képviselőivel a Kanári-szigeteken

Kedves testvéreim, ennek az apostoli útnak a jelmondata ez volt: „Alzad la mirada”, „Emeljétek fel tekinteteteket!” (vö. Jn 4,35). Jézus ezeket a szavakat első tanítványaihoz intézte, hogy megtanítsa őket meglátni az emberekben és a sokaságban az élet, az igazság és a teljesség utáni vágyat. Az Úr elsősorban nekem ismétli meg ezeket a szavakat, és kegyelméből meg is tapasztalhattam igazságukat ezen az úton.

Ma ezt a meghívást szeretném megosztani veletek: emeljük fel tekintetünket! Tanuljunk Jézustól „Isten szemével”, vagyis szeretettel, tisztelettel és együttérzéssel tekinteni felebarátunkra, az emberekre és a világra!

Végül szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik imádkoztak ennek az apostoli útnak a sikeréért, különösen a szemlélődő szerzetesnővérek közösségeinek, amelyekből Istennek hála igen sok van Spanyolországban. Imádkozzatok továbbra is, hogy a Boldogságos Szűz Mária közbenjárására az elvetett magok bőséges termést hozzanak!

Köszönöm!

*

XIV. Leó pápa felhívásai az általános kihallgatás végén:

Elégedettséggel tölt el, hogy megállapodás született az Iráni Iszlám Köztársaság és az Amerikai Egyesült Államok között, melyet pénteken írnak alá, s amely a párbeszéd és a tárgyalások türelmes munkájának biztató eredménye. Hálámat fejezem ki azoknak az országoknak, amelyek közreműködtek a felek találkozásának előmozdításában és e megállapodás létrejöttének lehetővé tételében. Kívánom, hogy ez a megállapodás hozzájáruljon a kölcsönös bizalom, a biztonság és a stabilitás megerősítéséhez a Közel-Keleten, és előmozdítsa a népek közötti párbeszéd és együttműködés útjait.

Ezzel szemben aggasztó hírek érkeznek a tovább súlyosbodó ukrajnai háborúról: nagyszámú ártatlan áldozat, megölt mentődolgozók, lángok által elpusztított templomok és kulturális örökséghez tartozó helyszínek. Közel vagyok mindazokhoz, akik szeretteiket gyászolják, a sebesültekhez és mindazokhoz, akik az erőszak közepette is bátran szolgálják az életet.

Mindenkit kérek, hogy imádkozzon e háború befejeződéséért. Kérjük az Urat, hogy nyisson utakat a párbeszéd előtt, oltsa ki a gyűlöletet, és tegye lehetővé az igazságos és tartós békét!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír