A Szentatya Pucallpa apostoli vikáriusának köszöntője, egy színi előadás, valamint az őslakos népek egyik képviselőjének és egy amazóniai közösség képviselőjének tanúságtétele után mondta el beszédét, amelyben szolidaritásáról biztosította az amazóniai népeket, és hangsúlyozta, hogy a teremtett világ védelme elválaszthatatlan az ott élő emberek méltóságának és jogainak védelmétől.

Elítélte a természeti erőforrások kizsákmányolását, a korrupciót, az erőszakot és az őslakos közösségeket sújtó igazságtalanságokat. Sürgette a színvonalas oktatás elősegítését és a népek ősi bölcsességének megbecsülését. Köszönetet mondott a misszionáriusoknak és a világi lelkipásztori munkatársaknak, az Amazonas-vidék népeit pedig arról biztosította, hogy Krisztus és az egyház nem hagyja magukra őket.

Az alábbiakban XIV. Leó pápa beszédét teljes terjedelmében közöljük.
Kedves testvéreim!
Hálával és meghatottsággal vagyok ma köztetek Pucallpában, ezen a „vörös földön”, a perui Amazonas-vidék szívében. Hálát adok Istennek és mindnyájatoknak, mert érzem ennek a sokszínű közösségnek az ölelését. Arcotok és származásotok gazdag sokfélesége élénk színekkel teli, élettől pezsgő találkozóhellyé teszi ezt a helyet. Köszönöm továbbá szavaitokat és énekeiteket, valamint azt, hogy ma megosztottátok velem a szívetekben hordozott fájdalmakat és reményeket. Ferenc pápa nyomdokain járva, aki felejthetetlen látogatást tett Puerto Maldonadóban, pásztorként jöttem, hogy meghallgassam történeteiteket, és mellétek szegődve járjak. Szeretnélek megerősíteni benneteket a hitben és a reményben, és támogatni kívánlak az igazságosság és a béke keresésében, melyekre oly nagy szükség van ezen a vidéken. Az emberiséget megsebző és a teremtett világot elcsúfító ellentétek súlyos következményekkel járnak közösségeitek életére nézve.
Azok az évek, amelyeket misszionáriusként és püspökként töltöttem Peru e szeretett földjén, megtanítottak arra, mit jelent az, hogy az egyháznak együtt kell járnia az emberiséggel ahhoz, hogy hűségesen szolgálja az Urat:
ez feltétele annak, hogy hasonlóvá váljunk Jézus Krisztushoz, s itt és most kövessük őt, várva visszatérését.
E gyülekezet szépségét szemlélve újfent sürgető erővel visszhangoznak bennünk a Querida Amazonia apostoli buzdítás szavai: „Olyan Amazonas-medencéről álmodom, amely küzd a legszegényebbek, az őslakos népek, a legutolsók jogaiért, ahol meghallják a hangjukat, és előmozdítják méltóságukat” (7. pont).
Sajnos az ezekről a helyekről ma felhangzó hang olyan sebekről tanúskodik, amelyek nemhogy begyógyultak volna, hanem még súlyosabbá váltak. A föld kiáltása és a szegények kiáltása együtt száll fel, leleplezve azokat a piaci és kizsákmányoló logikákat, amelyek a teremtett világ egyensúlyát veszélyeztetik.
Az amazóniai esőerdő védelmét nem lehet elválasztani az ott élő népekkel való törődéstől; az átfogó ökológia, a társadalmi igazságosság és a lelki élet kéz a kézben járnak (vö. Ferenc pápa: Laudato si’ enciklika, 10).
Az első tanúságtétel, melyet hallottunk, arra emlékeztetett bennünket, hogy még saját otthonunk megvédése is az életünkbe kerülhet.
Az elmúlt években számos őslakos vezetőt gyilkoltak meg azért, mert védelmezte népének területét. E testvéreink vére Istenhez kiált, az emberektől pedig igazságot követel.
A második tanúságtétel drámai helyzettel szembesített bennünket: elfogadhatatlan, hogy sok közösségben a nagy távolságok és az intézmények mulasztásai miatt megtagadják az egészségügyi ellátáshoz és az oktatáshoz való hozzáférés jogát. Lelkünkben és szívünkben átérezzük azt a kiszolgáltatott helyzetet, amelyben oly sok nő, leánygyermek és serdülő lány él, valamint azok gyötrő fájdalmát, akik erőszaktól és szexuális visszaélésektől szenvednek: ezek mély sebeket ejtenek, sokszor a cinkos hallgatás és a büntetlenség közepette.
A korrupció és az önkény mindenütt aláássa az emberi jóságba vetett alapvető bizalmat; épp ezért az evangélium még erőteljesebb felhívásként szólít bennünket személyes és közösségi megtérésre, megújult reményt kínálva a gyógyulásra, a vigasztalásra és az elszenvedett sérelmek jóvátételére.
Kedves barátaim, Pucallpa fiatal város, tele energiával és reménnyel, ugyanakkor sürgető szüksége van erkölcsi és pedagógiai megújulásra. Fáradhatatlanul dolgozzunk a színvonalas oktatásért, amely a ti nyelveiteken szól, képes megbecsülni őseitek tudását, ugyanakkor felkészíti az új nemzedékeket a nagy globális kihívásokkal való szembenézésre.
Azzal a törekvéssel szemben, amely ezt a hatalmas térséget kiaknázandó erőforrások tárházának tekinti, arra kaptunk meghívást, hogy másfajta szemléletmódot alakítsunk ki, olyat, amely Jézus Krisztusnak és evangéliumának meghallgatásából fakad.
Ferenc pápa a Laudato si’ enciklikájában elítélte az uralkodó technokrata paradigma káros következményeit: ez a természetet és a kultúrákat kevesek azonnali gazdasági haszna érdekében igyekszik kizsákmányolni (vö. 106–114. pont). Ezzel a modellel kitartóan és széles látókörrel kell szembeállítanunk az átfogó ökológiát, amely a szeretet civilizációjának kifejeződése. Ez olyan alternatív szemlélet, amely az evangéliumban gyökerezik, és tiszteletben tartja a népek bölcsességét, melyek különböző módokon fejezik ki azt a felismerést, hogy a világon minden szorosan összekapcsolódik. Jól ismeritek a válogatás nélküli erdőirtás, az illegális bányászat és az olajszennyezések okozta vízszennyezés sebeit: ezek nem véletlen balesetek, hanem a természeti erőforrások olyan önkényes kiaknázásának keserű gyümölcsei, amely veszélyezteti a lakosság létét. Ehhez járul a kábítószer-kereskedelem alattomos árnyéka, amely kihasználja a fiatalok szegénységét, könnyű kereset hamis ígéretével csábítja őket, és kiszakítja saját kultúrájukból.
Az egyház társadalmi tanítása folyamatosan fejlődő eszköz, mely segít bennünket abban, hogy a Szentlélek vezetésével olvassuk az idők jeleit. Ebben a ti ősi tudásotok találkozhat az egyház bölcsességének örökségével, hogy megvédjétek nemzedékeken át megszerzett jogaitokat.

Az egyház csodálattal tekint az amazóniai népek ellenálló képességére és arra, hogy mindig képesek újrakezdeni. Ti a mi Urunk, Jézus Krisztus arcának tanúi vagytok, aki nem száll le a keresztről, hanem életét adja népéért. Krisztus sosem hagy el bennünket! Krisztus veletek van! Az egyház veletek van, és ti az egyház tagjai vagytok! Mi Krisztus teste vagyunk! Az Amazonas-medence Egyházi Konferenciájának és a Pánamazóniai Egyházi Hálózatnak az erőfeszítései arra irányulnak, hogy az egyház egyre inkább amazóniai arculatot öltsön. Igaz, kevés a munkás: vikariátusotok, mely nagyságában egész országokkal vetekszik, mindössze huszonöt pappal rendelkezik.
Őszinte hálámat fejezem ki a szerzetesnőknek és szerzeteseknek, valamint a közösségek lelkipásztori ellátását segítő világi férfiaknak és nőknek, akik hősies hűséggel őrzik a hitet a legtávolabbi vidékeken is. Támogatnunk kell és el kell ismernünk szolgálatukat.
Kedves testvéreim! Nem vagytok egyedül utatokon! A Boldogságos Szűz Mária, az Amazonas-medence anyja őrködjön mindig felettetek, családjaitok és közösségeitek felett, és áldja meg álmaitokat!
Bátran és reménnyel haladjatok tovább! Isten áldja meg Amazóniát!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria























