XIV. Leó pápa beszéde az I. Niceai Zsinatról tartott római szimpózium résztvevőihez

XIV. Leó pápa szeretettel köszöntötte az audiencián jelen lévőket, akik részt vesznek az Angelicum Ökumenikus Tanulmányok Intézete és a Nemzetközi Ortodox Teológiai Társaság által közösen szervezett Nicea és a harmadik évezred Egyháza: A katolikus–ortodox egység felé című szimpóziumon. Külön üdvözölte az ortodox és a keleti ortodox egyházak képviselőit, akik közül sokan megtisztelték jelenlétükkel a péteri szolgálatának kezdetét jelentő szetmisét.

A Niceai Zsinat nem csupán a múlt eseménye, hanem iránytű

Leó pápa örömének adott hangot, hogy a szimpózium határozottan a jövőbe tekint. A Niceai (Nikaiai) Zsinat nem csupán a múlt eseménye, hanem iránytű, amelynek továbbra is vezetnie kell minket minden keresztény teljes, látható egysége felé. Az első ökumenikus zsinat alapvető fontosságú a katolikusok és az ortodoxok közös útján, amelyen elindultak a II. Vatikáni Zsinat óta. A keleti egyházak számára, amelyek liturgikus naptárukban megemlékeznek ünnepléséről, a 325-ös Niceai Zsinat nem csupán egy zsinat a többi között vagy az első egy sorozatban, hanem a zsinat „par excellence”, amely kihirdette a keresztény hit normáját, a „318 egyházatya” hitvallását.

A közös forrás

Ezt követően a pápa a szimpózium három témájára utalt, amelyek különösen relevánsak az ökumenikus út szempontjából. Először is, a niceai hitvallás. Ahogy a Nemzetközi Teológiai Bizottság az I. Niceai Zsinat 1700. évfordulójára kiadott dokumentumában megjegyezte, a 2025-ös év „felbecsülhetetlen lehetőséget kínál arra, hogy hangsúlyozzuk: ami közös bennünk, az mennyiségileg és minőségileg is sokkal erősebb, mint ami elválaszt minket. Együtt hiszünk a Szentháromság Istenben, Krisztusban mint igazi emberben és igazi Istenben, valamint a Jézus Krisztus általi üdvösségben, az Egyházban olvasott Szentírás szerint és a Szentlélek vezetése alatt. Együtt hiszünk az Egyházban, a keresztségben, a halottak feltámadásában és az örök életben”. XIV. Leó annak a meggyőződésének adott hangot, hogy ha visszatérünk a Niceai Zsinathoz, és ebből a közös forrásból merítünk, más fényben láthatjuk majd azokat a pontokat, amelyek még mindig elválasztanak minket. A teológiai párbeszéd révén és Isten segítségével jobban megértjük majd a minket egyesítő misztériumot. Azzal, hogy együtt ünnepeljük ezt a niceai hitet, és közösen hirdetjük, a teljes szeretetközösség helyreállítása felé is haladunk előre.

Szinodalitás

Ezután a pápa kiemelte a szimpózium második témáját: a szinodalitást. A Niceai Zsinat szinodális utat nyitott az Egyház számára, amelyet követnie kell az egyetemes szintű teológiai és kánoni kérdések kezelésében. A keleti és nyugati egyházak és egyházi közösségek testvéri küldötteinek hozzájárulása a szinodalitásról a Vatikánban nemrégiben tartott szinóduson értékes ösztönzést jelentett a szinodalitás természetének és gyakorlatának alaposabb átgondolásához. A szinódus záródokumentuma megjegyezte, hogy „az ökumenikus párbeszéd alapvető fontosságú a szinodalitásról és az Egyház egységéről alkotott felfogásunk fejlesztéséhez”, továbbá buzdított az „ökumenikus szinodális gyakorlatok, beleértve a közös érdeklődésre számot tartó és sürgető kérdésekben való konzultáció és mérlegelés formáinak fejlesztésére” (Egy szinodális egyházért: Szetetetközösség, részvétel, küldetés, 138. pont). A Szentatya reményének adott hangot, hogy az I. Niceai Zsinat 1700. évfordulójának előkészítése és a közös megemlékezés gondviselésszerű alkalom lesz „arra, hogy elmélyítsük és közösen megvalljuk Krisztusba vetett hitünket, és hogy a szinodalitás formáit a gyakorlatba ültessük az összes különböző hagyományú keresztény között” (vö. uo., 139. pont).

A húsvét időpontja

Ezután XIV. Leó érintette a római szimpózium harmadik témáját, amely a húsvét dátumát tárgyalja. Mint tudjuk, a Niceai Zsinat egyik célja a húsvét közös dátumának meghatározása volt, hogy kifejezze az Egyház egységét az egész oikumenében. Sajnos a naptárak közötti különbségek már nem teszik lehetővé a keresztények számára, hogy együtt ünnepeljék a liturgikus év legfontosabb ünnepét, ami lelkipásztori problémákat okoz a közösségekben, megosztja a családokat és gyengíti az evangéliumról szóló tanúságtételünk hitelességét. Számos konkrét megoldási javaslat merült fel, amelyek – a Niceai Zsinat elvének tiszteletben tartása mellett – lehetővé tennék a keresztények számára, hogy együtt ünnepeljék az „ünnepek ünnepét”. Idén, amikor minden keresztény ugyanazon a napon ünnepelte a húsvétot, szeretném megerősíteni a Katolikus Egyház nyitottságát egy olyan ökumenikus megoldás keresése iránt, amely támogatja az Úr feltámadásának közös ünneplését, és ezáltal nagyobb missziós erőt ad „Jézus nevének és az evangélium üdvözítő igazságába vetett hitből született üdvösségnek” a hirdetéséhez (Beszéd a Pápai Missziós Művekhez, 2025. május 22.).

„Testvérek, pünkösd előestéjén emlékezzünk arra, hogy az egység, amelyre a keresztények vágynak, nem elsősorban saját erőfeszítéseink gyümölcse lesz, és nem is valamiféle előre kitalált modell vagy tervrajz alapján valósul meg – hangsúlyozta Leó pápa. – Ehelyett az egység ajándéka lesz, amelyet »ahogy Krisztus akarja és amilyen eszközök által akarja« (Paul Couturier atya imája az egységért) és a Szentlélek működése által nyerünk el. Most arra kérlek benneteket, hogy csatlakozzatok hozzám, és fohászkodjunk a Lélek általi egység ajándékáért egy keleti hagyományból merített imával:

Ó, Mennyei Király, Vigasztaló, Igazság Lelke,
Aki mindenhol jelen vagy és mindent betöltesz;
Áldások Kincsesháza és Életadó,
Jöjj, és lakozz bennünk, és tisztíts meg minket minden tisztátalanságtól,
és mentsd meg lelkünket, ó, Jóságos.”

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír