XIV. Leó pápa a barcelonai Brians 1 börtönben: Az Úr sosem fordítja el rólunk tekintetét

A találkozó végén az apostoli áldás, az ajándék átadása és a záróének után a Szentatya külön is köszöntötte az intézmény néhány fogvatartottját. Az intézetből pedig a Montserrati Miasszonyunk-apátsághoz indult, hogy részt vegyen a rózsafüzér közös elimádkozásán.

Az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük XIV. Leó pápa köszöntőbeszédét, melyet a büntetés-végrehajtási intézetben mondott.

Kedves testvéreim!

Köszönöm mindnyájatoknak a szívélyes és szeretetteljes fogadtatást!

Épülésemre szolgált Montse és Josefina tanúságtétele, amelyet megosztottak velünk. Nagyon köszönöm! Köszönöm továbbá Jesús atya szavait, melyek rávilágítanak a Sant Feliu de Llobregat-i egyházmegye börtönpasztorációjában szolgáló lelkészek és önkéntesek elkötelezettségére.

Minden ember „méltósággal rendelkezik” már azon ténynél fogva, hogy „Isten akarta, teremtette és szereti őt” (vö. Magnifica humanitas enciklika, 52).

Nincs tehát olyan helyzet, amely arra késztetné az Urat, hogy elfordítsa rólunk tekintetét.

Vigasztaló igazság ez, mely mindenkor kísér bennünket, és emlékeztet arra, hogy az ő irgalmas szeretete mindig felülmúlja mindazt a jót vagy rosszat, amit tettünk.

Ez különösen igaz rátok, kedves testvéreim, akik távol vagytok szeretteitektől, és jelenlegi helyzetetek miatt is szenvedtek. Amikor megkísért benneteket a gondolat, hogy kevesebbet értek, s úgy érzitek, nem érdemes továbbmenni, „emeljétek föl tekinteteteket” arra, aki oly sok ember jelenléte által szüntelenül megmutatja nektek szeretetét és közelségét.

Bár utatok bizonyos szakaszait szorongás és szomorúság kíséri, ne feledjétek, hogy

az életben elkövetett hibák nem határozzák meg az ember önazonosságát.

Szent Ágoston a Vallomásokban megosztja velünk saját életútját, és erről beszél; ha bízunk az isteni kegyelemben, és hagyjuk, hogy vezessen és átalakítson bennünket, felfedezzük, hogy életünkben a múlt nem pecsételi meg végérvényesen a jövőt, hanem lehetőséget kínál arra, hogy megváltoztassuk döntéseinket és választásainkat.

Adjunk teret az Úrnak szívünkben, és keressük az ő arcát! Engedjük, hogy szeretete kísérjen bennünket!

Kapaszkodjunk belé, aki szüntelenül a reményre hív bennünket, és csodálatos távlatot nyit meg előttünk, melynek elérését semmiféle fizikai akadály nem gátolhatja meg.

Ő lelkiismeretünk mélyén ma is szól hozzánk, hogy felfedezzük: közöttünk lakik. Csak arra vár, hogy lehetőséget adjunk neki.

Kedves barátaim, arra hívlak benneteket, hogy továbbra is Isten álmát álmodjátok!

Mindegyikteknek mondom: Isten úgy szeret téged, ahogy vagy, de arról álmodik, hogy több légy! Az Úr mindannyiunknak lehetővé teszi, hogy mindig újrakezdjünk, mert embernek és kereszténynek lenni nem azt jelenti, hogy nem hibázunk, hanem hogy növekszünk a megtérés, a bűnbánat, a javulás, és mindenekelőtt a kiengesztelődés és a megbocsátás képességében.

Különösen is a Fogolykiváltó Boldogasszony anyai közbenjárásába ajánllak benneteket, és szívem mélyéből kérem az Urat, hogy áldjon meg benneteket. Nagyon köszönöm!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír