Leó pápa először angolul köszöntötte az egybegyűlteket, majd olaszul mondta el beszédét, hozzáfűzve, hogy őt is meglepi, hogy nem fekete ruhában vesz részt a találkozón, mivel időközben pápa lett.
„Én is fölteszem magamnak a kérdést, miért engem választott az Úr” – mondta a Szentatya, arra hívva fel a figyelmet, hogy nem feledhetik azt az egyszerű, de fontos tényt, hogy nem azért kapták a püspöki szolgálat ajándékát, hogy megtartsák maguknak, hanem azért, hogy szolgálják az evangéliumot.
Azért választotta és hívta őket az Úr, hogy apostolaiként és a hit szolgáiként küldje őket a világba.
A püspök tehát szolga. Arra hivatott, hogy szolgálja a nép hitét – foglalta össze gondolatait a pápa.
Szeretetből szolgálni
Mindez a püspök identitásával függ össze, ami nem pusztán a szolgálat gyakorlásának külső megjelenése vagy módja. Éppen ellenkezőleg: Jézus azoktól, akiket tanítványaiként és az evangélium hirdetőiként elhív – elsősorban az apostolokat –, azt kéri, hogy
legyenek belülről szabadok, lélekben szegények, és álljanak készen a szolgálatra, de mindezt a szeretetből fakadóan, hogy kövessék az ő példáját.
Jézus megmutatta nekünk Isten stílusát, amely nem a hatalomban, hanem az Atya szeretetében mutatkozik meg, és arra szólít, hogy legyünk szeretetközösségben vele – szögezte le XIV. Leó. – Az egyedüli tekintély az alázatos szolgálat, ahogy Jézus válaszolta tanítványainak: „aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok; és aki első akar lenni közöttetek, az legyen mindenki szolgája” (Mk 10,43–44).
Ferenc pápa gyakran hangsúlyozta, hogy a püspöki hatalom az alázatos szolgálat. „Nagyon fontos, hogy ezen elmélkedjünk és igyekezzük megélni a gyakorlatban – buzdította Leó pápa az újonnan szentelt püspököket. Arra kérte őket, hogy mindig alázatosan és imával szolgálják a népet, ahová az Úr küldi őket.
Jézus rajtuk keresztül lép közel testvéreihez, vigasztalja őket, szavaik és szívük által hirdeti az evangéliumot és veszi magára a testvérek örömét és aggodalmait.
Megújult igehirdetés
„Föl kell tennünk ugyanakkor magunknak a kérdést, mit jelent az, hogy a nép hitének szolgái vagyunk – hangsúlyozta Leó pápa. – Nem elég a tudat, hogy ez a szolgálat a Krisztust követő szolgálat szellemében gyökerezik. Az apostolkodás stílusában is meg kell jelennie, a lelkipásztori szolgálatban és kormányzásban, a hithirdetés buzgalmában, különböző és kreatív módokon, amit a szolgálati hely megkíván.
A hit és annak átadása válságban van, ezzel együtt a vallásgyakorlat is, ezért megújult szenvedéllyel és bátorsággal kell hirdetnünk az evangéliumot.
Ezzel együtt pedig sokan, akik eltávolodtak a hittől, gyakran visszatérnek és kopogtatnak az Egyház kapuján, újra fogékonyak lesznek a spiritualitás iránt, de olykor nem találnak megfelelő válaszra a megszokott lelkipásztori nyelvezetben és formákban – figyelmeztetett a Szentatya.
Szerető és figyelmes pásztorok
XIV. Leó emlékeztetett a kulturális és társadalmi kihívásokra is, mint a háború és az erőszak drámája, a szegények szenvedése, a testvéribb és szolidárisabb világ iránti vágy, továbbá az élet és a szabadság értékét érintő etikai kihívások. Az Egyház ebbe a világba küldi most az új püspököket
mint szerető és figyelmes pásztorokat, akik tudnak osztozni az emberek életében, kérdéseiben, aggodalmaiban és reményeiben.
Olyan pásztorok, akik vezetői, atyjai és testvérei szeretnének lenni a papoknak és hittestvéreiknek – fogalmazott Leó pápa. Kifejezte: imádkozik, hogy a Lélek szele kísérje mindig őket, püspökké szentelésük öröme pedig mint jó illat szálljon át azokra is, akiket szolgálnak.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria




